„Nehéz ép lélekkel kibírni” – Támad a karanténfáradtság

Azt hittük, tavasszal már minden rendben lesz. Nem lett, sőt berobbant a harmadik hullám, és ettől már mindenki feszült.

A karanténfáradtság fogalmát már tavaly ősszel bevezette az Egészségügyi Világszervezet (WHO), mivel már akkor látszottak a jelei, de most már finoman fogalmazva:

Egy éve abban reménykedtünk, hogy gyorsan túlesünk a „történeten”. Szeptemberben úgy gondoltuk: rendben, legyen ez így télen, de tavasszal már minden álljon vissza a rendes kerékvágásba. Most azonban a természet ugyan ébred, a járványhelyzet megint romlik, így nyitás helyett drasztikusabb intézkedésekkel kell szembesülnünk. Egyre több olyan intézmény van már mindenkinek a környezetében, ahol sokan megfertőződtek, és egyre többen érintetté is váltak. Ez már szinte mindenkinek negatívan befolyásolja a pszichés működését, hiszen már túl hosszú ideje tart, és nem lehet jól megélni.

Kimerültünk az elszigetelődéstől, a rutin felborulásától, a szabadság elvesztésétől. Az érzelmi stressz, amelyet a home office, a digitális oktatás, a találkozások és a kikapcsolódási, szórakozási lehetőségek hiánya, a bizonytalanság okoz, egyénenként különböző hatást vált ki, de mindenkiben fokozza a feszültséget. Az elhúzódó terhelés teljesítményromlással, a kreativitás, de akár életenergia-csökkenéssel is járhat. Erőteljesebben jelennek meg azok a tünetek, amelyeket a bezártság, a karanténhelyzet vált ki; fokozódik az ingerültség, a türelmetlenség, a depresszív jelek, a rossz mentális állapot, az agresszió és egyre nagyobb szerepet kapnak az addiktív szerek. Az alkoholon kívül ez a gyógyszerek nem rendeltetésszerű vagy eltérő kombinációjú használatát jelenti. Gyakorivá vált például az „ital-gyógyszer koktél” fogyasztása, de a különböző nyugtatók, elalvást segítő, jobb esetben gyógynövény-koncentrátumok használata is. Ezeknek a hosszú távú alkalmazása is romboló hatással van a pszichés állapotra – mondta a szakember.

Napvilágot látott már néhány olyan kutatás is, amelyek szerint a járvány kitörése óta és miatt a nők egyébként is jelentős terhei még tovább nőttek, és ez még inkább kimerüléshez és ezzel párhuzamosan kiégéshez, a mentális állapot leromlásához vezethet. Egyre növekszik azoknak a száma is, akiknek a megélhetése rendült meg.

Hiányzik a hiteles forrás

Nehezíti a helyzetet, hogy nincs olyan hiteles, megkérdőjelezhetetlen hírforrás, amelyből pontosan lehetne tájékozódni, ahol követhetők lennének a folyamatok. Ez ugyanis racionalizálná, megmagyarázná és ezzel normalizálná az érzéseinket. „Teljesen rendben van ugyanis, ha most ingerlékenyebbek, idegesebbek, feszültebbek, lehangoltabbak, netán agresszívebbek vagyunk vagy alvászavarokkal küzdünk, de fontos lenne tudatosítani, hogy mindez természetes” – hangsúlyozta Gecse-Simon Orsolya.

Sokat árt a bizonytalanság is, az, hogy most már végképp nem lehet tudni, mikor és hogyan ér véget ez a helyzet. Sokan úgy vélték, a vakcinák megjelenése, a tömeges oltás beindulása lesz a megoldás, de a híreket figyelve ebben sem lehetünk biztosak. Ezért is lenne fontos egy hiteles kommunikációs forrás, amely biztonságot és nyugalmat tud sugározni még ebben a kiszámíthatatlan helyzetben is. Az, hogy ezzel nem rendelkezünk, illetve kérdéses a központi kommunikáció hitelessége, hiszen gyakoriak az egymásnak is ellentmondó információk, megnehezíti a súlyosan sérült biztonságérzetünk helyreállítását. Erre pedig, mint Gecse-Simon Orsolya korábban lapunknak elmondta, a túlélést szolgáló „veszélytelenítés” pszichés folyamatához lenne nagy szükség.

A szakember szerint hiányoznak az olyan segélyvonalak is, amelyeket felhívva azonnali támogatáshoz juthatnánk. Kiemelte: senki ne szégyelljen segítséget kérni, ha úgy érzi, szüksége van rá.

Nagyon sok olyan áldozata is van a koronavírus-járványnak, amelynek oka nem a fertőzés okozta betegség, hanem a mentális állapot leromlása és a kezelési módként alkalmazott szerfogyasztás” – mondta a pszichológus.

A szuszogás is megtart

„A kapcsolatainkkal is kell valamit kezdeni” – fogalmazott a szakember. Tavaly ezeket simán „áttettük” az online térbe, sokan rendszeresen „Zoom-bulizak.” A találkozások hiánya miatt azonban az emberek kikophattak az életünkből. A hosszas izoláció miatt „antiszociálisabbá és aszociálisabbá” is válunk, a szintén természetes „befordulással” azonban elvesztünk egy támaszlehetőséget. A szakember szerint fontos lenne visszaépíteni a kapcsolatokat, például úgy, hogy naponta tudatosan szánunk időt a barátaink felhívására vagy visszahozzuk az online kávézás intézményét. Sokan mondhatják, két vége van a telefonnak, de a szakember szerint nem érdemes strigulázni, vagy várni a hívásra, már csak azért sem, mert lehet, hogy a másik ember azért nem jelentkezik, mert „nem akar zavarni” vagy a „nyavalyáival a terhünkre lenni”. Nem kell félni azt mondani: „nem tudok sokat mesélni, hiszen szinte semmi sem történt”. Már arról a „szinte semmiről” megosztott néhány mondat, vagy csak az, hogy beleszuszogunk a telefonba, is megtartó erejű.

Gecse-Simon Orsolya úgy véli, a járványügyi helyzetnek, ha egyszer végre véget ér, hosszú hónapokon, de akár éveken keresztül megmarad a hatása, bármilyen kisebb esemény hatására szorongás, aggodalom, akár túlzott mértékben jelenhet majd meg, de sokaknál a már most is tapasztalható poszttraumás tünetegyüttes felerősödése is várható.