Előfizetés

Kultúra a karanténban

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2021.03.22. 11:00

Fotó: HBO GO
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk.
Összeesküvés elméletek nyomában Az HBO GO új bemutatója, a Q: Into the Storm című hat részes dokumentumsorozat arra tesz kísérletet, hogy leleplezze a QAnon nevű jelenség értelmi szerzőjét. A széria szövevényes és lebilincselő utazásra invitál: hároméves globális anyaggyűjtés és forgatás során készült epizódok a legfontosabb szereplőkről még nem ismert információkat fednek fel és szinte valós időben mutatják be a jelenséget. Egyúttal átfogó képet rajzolnak arról, hogy a „Q” néven ismert névtelen karakter hogyan használja fel az összeesküvés-elméleteket és az információs hadviselés eszközeit, hogy veszélyes játékot űzzön az interneten, manipulálva a közgondolkodást és a politikát. A hat epizód a QAnon amerikai kultúrára gyakorolt hatását is megvizsgálja, és megkérdőjelezi a szólásszabadság következményeit, amely az internet legsötétebb zugaiban is akadálytalanná vált. Q: Into the Storm, minisorozat HBO GO 9:00 Nácivadászat Sean Penn-el Szürreális és sejtelmes film Paolo Sorrentino 2011-es alkotása, amiben semmi és senki nincs a helyén. Kizökkent életek, halál ejtette sebek és értelemkereső emberek alkotta világában egy egzisztencialista merengésekbe burkolózó rocksztár, Cheyenne (nem más, mint Sean Penn alakításában) indul nácivadászatra. Amikor a férfi megtudja, hogy az apja a halálán van, New Yorkba utazik, remélve, hogy még beszélhet vele. Apa és fia kapcsolata nem volt tökéletes, harminc éve elhidegültek egymástól. Cheyenne csak apja halála után tudja meg, milyen kínokat kellett kiállnia neki a második világháború idején. Az auschwitzi koncentrációs táborban Aloise Lange SS-tiszt pokollá tette az életét. Cheyenne elhatározza, hogy felkutatja az Amerikába menekült bűnöst, és bosszút áll rajta. This Must Be The Place – Helyben vagyunk (ZsiFi filmklub) Távmozi 20:00 Ó, rinocérosz Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel. Onnan kezdve, hogy „Europét, a szidóni szüzet egy rozmaringillatú, / fehér rinocérosz rabolta el”, egészen odáig, hogy „A rinocéroszellenes médiában napok óta terjed a hír, / hogy a járvány okozója, az úgynevezett patient zero, / egy indiai rinocérosz, aki nem volt hajlandó karanténba / vonulni.” A könyv így lesz műfajok és műnemek határterületeit átlépő verses regény, groteszk szatírjáték, ironikus enciklopédia, Ovidius, Rabelais és Karl Kraus találkozása a karneváli állatkertben. Az Ó, rinocérosz című kötetről beszélget Schein Gábor és Szegő János. Schein Gábor: Ó, rinocérosz online könyvbemutató Líra Könyv és a Magvető Facebook oldala, 18:00

Csupán irodalmi bűvészkedés

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2021.03.22. 10:30

Fotó: Association Élisabeth Lacoin
Hogyan lehet leírni egy nem mindennapi mélységű barátság történetét? Csak a legegyszerűbb szavakkal, a legtermészetesebb módon.
Hogyan lehet leírni egy nem mindennapi mélységű barátság történetét? Csak a legegyszerűbb szavakkal, a legtermészetesebb módon, számot adva a könnyed hétköznapokról, a fájó pillantásokról, a ki nem mondott, vagy túl korán, túl későn kimondott mondatokról, a nagy kacajokról és közös merengésekről. Épp úgy, ahogy Simone de Beauvoir teszi. A francia író, filozófus, a feminizmus második hullámának egyik legjelentősebb gondolkodója 1954-ben írt önéletrajzi ihletésű regényt, amely életében azonban sosem látott napvilágot. Az eredeti, francia nyelvű kiadással szinte egyidőben magyarul is megjelent Elválaszthatatlanok című írás kéziratát több mint fél évszázaddal később a szerző nevelt lánya, Sylvie Le Bon-de Beauvoir adta közre. Az eredeti fotókkal és válogatott levelekkel, a közreadó bevezetőjével kiegészített, évtizedekig a fiók mélyén várakozó kötet kivételes irodalmi felfedezést ígér, noha a történetet a szerző több ízben feldolgozta már, legteljesebben az Egy jóházból való úrilány emlékeiben, az Elválaszthatatlanok voltaképpen ennek előképe.
A kilencéves Sylvie – akinek alakjában Simone de Beauvoir gyerekkori önmagát rajzolta meg – az Adélaïde katolikus leányiskolába jár, ahová egy őszi napon új tanuló érkezik: egy rövid hajú, eleven, szemtelen kislány, Andrée – a valóságban Élisabeth Lacoin, azaz Zaza. Szinte azonnal barátság alakul ki a két lány között, hamarosan tanáraik is csak elválaszthatatlanokként emlegetik őket. Kettőjük különös kapcsolatát, Sylvie Andrée iránt táplált, az évekkel sem múló, szavakba nem önthető csodálatát és szeretetét, és a lányok felnőtté válásának történetét is megismerheti az olvasó a könyv lapjain. A szigorú vallási háttérből érkező, a polgári szokások és hagyományok béklyói között nevelkedő fiatalok hamarosan lázadni kezdenek a nők elé szüntelen korlátokat és elvárásokat állító társadalmi berendezkedés, a korabeli francia mindennapok, és a hit megkérdőjelezhetetlen mivolta ellen. S miközben saját függetlenségük és szabadságuk kivívásán dolgoznak, saját határaikkal is szembesülniük kell.
Holott a mű minden mondata aprólékosan kidolgozott, mégsem szikár elbeszélés vagy a valós történések pontos mása, inkább őszinte és mély vallomás, egy mindenen áthatoló, eltörölhetetlen barátság történetéről, és önmagunk vállalásának valódi erejéről. Vagy csupán irodalmi bűvészkedés, ahogy azt Simone de Beauvoir Zazának szóló ajánlásában megfogalmazza: „Nem tudom, hogy azért gyűlnek-e könnyek ma este a szemembe, mert ön meghalt, vagy azért, mert én élek. Önnek kellene ajánlanom ezt a történetet, de tudom, hogy már nincs sehol, és csupán irodalmi bűvészkedés, hogy megszólítom, hogy beszélek önhöz. Amúgy pedig ez nem is igazán az ön története, hanem csak egy történet, amely rólunk jutott az eszembe. Ön nem Andrée volt, én pedig nem az a Sylvie vagyok, aki a nevemben szól.” Infó: Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok, Jaffa Kiadó, 2020.

Színházfoglalással a nyitásért

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.22. 10:00

Fotó: ESTELLE RUIZ / AFP
Újfajta polgári engedetlenségi mozgalom indult Franciaországban, illetve Belgiumban a kulturális szférában dolgozók részéről. Mind többen csatlakoznak a megmozduláshoz.
Mind több színházat foglalnak el francia nyelvterületen, hogy így hívják fel mindenki figyelmét arra, mennyire drámai helyzetbe kerültek a kulturális szférában dolgozók. Egyúttal a színházak megnyitását követelik függetlenül attól, hogy egyelőre mindkét országban messze még a koronavírus-járvány vége. Elsőként a párizsi Odéont foglalták el március elején. Itt nem csak a nyitás volt a cél. A kulturális minisztérium ugyanis augusztus 31-ig kívánja fenntartani az ágazatban dolgozók bértámogatását, ők azt követelik, hogy ennek időtartamát jövő év augusztusáig hosszabbítsák meg, mert addig aligha érheti el a színházak látogatottsága a járvány előtti szintet. Roselyne Bachelot kulturális miniszter március 7-én személyesen is felkereste a fővárosi színházfoglalókat, utóbbiak azonban úgy vélték, csak üres szavak hangzottak el a tárcavezető részéről. Közölték, addig folytatják akciójukat, amíg konkrét válaszokat nem kapnak. A színházfoglalási akcióhoz időközben tucatnyi színház csatlakozott, így a limoges-i, a lille-i, a rennes-i, a lyoni. Az Odéon mellett a legjelentősebb az elfoglalt színházak közül a brüsszeli Nemzeti Színház, ahol múlt péntek óta tartózkodnak folyamatosan a kulturális szférában dolgozó munkatársak. Ők előadásokat is tartanak, de inkább csak saját maguk szórakoztatására. A tiltakozó akciót szervező rendező, Denis Laujol az RTBF csatornának elmondta, „a megmozdulás célja a kulturális és a gyülekezőhelyek megnyitása”. Belgiumban múlt pénteken szervezték meg a tiltakozó akciót. Azért éppen ekkor, mert a kormányzat úgy döntött, elhalasztja a szabadtéri nyitásra vonatkozó tervezet, amely lehetővé tette volna, hogy a szabad ég alatt tartott kulturális és egyéb eseményeken, köztük szentmiséken, istentiszteleteken 50 fő vehet részt. Alexander De Croo miniszterelnök közlése szerint erre legkorábban csak húsvét után keríthetnek sort. Csakhogy a kulturális szektorban dolgozók már nem érik be az újabb ígérettel. Szerintük nem szabad hitegetni az embereket és azt sem lenne szabad sugallni, hogy elkaphatják a vírust azokon a rendezvényeken, amelyeken odafigyelnek az egészségügyi előírásokra. „Úgy vélem, eljött az ideje, hogy az asztalra csapjunk” – fejtette ki Denis Laujol. A franciaországi Orléansban is egyre dühösebbek a kulturális szektorban dolgozók. A Loire folyó völgyében található csodaszép, mintegy 120 ezer lakosú városban a megmozdulás szervezői az itt élőket is felszólították arra, csatlakozzanak hozzájuk. Természetesen nem az a cél, hogy sok ezer ember tiltakozzon egyszerre a színházteremben, hanem el akarják magyarázni az embereknek, mik is a céljaik, s milyen nehézzé váltak életkörülményeik a már több mint egy év óta tartó zárás miatt. Elsősorban a március elején módosított, a munkanélkülieket támogató jogszabályok módosítása ellen tiltakoznak, amelynek következtében Sacha Gillard muzsikus szerint sokan szegényedhetnek el. A támogatási rendszer értelmében az év tíz hónapjában legalább 507 munkaórát, azaz megközelítőleg három hónapot kell dolgozniuk ahhoz, hogy a munkanélküliség idejére jogosultak legyenek állami támogatásra. Tavaly a járvány miatti lezárások miatt a ledolgozott óráktól függetlenül a kormány mindenkire kiterjesztette a jogosultságot, és ugyanezt követelik a tiltakozók a 2021-es évre is. Egyúttal azt is követelik, a kormányzat tegye közzé, milyen pénzügyi eszközökkel segíti majd a kulturális intézmények újbóli megnyitását. Gillard a France Bleu rádiónak elmondta, addig biztosan a színházban maradnak, amíg le nem zárultak a tárgyalásaik a kulturális minisztériummal. Vagyis akár több hónapig is maradhatnak.
Kapcsolódó
Normalitásra vágyik a világ, abnormális eszközökkel