Előfizetés

Kibogozhatatlan Mátraix – Jelentős támogatásra szorul a Mátrai Erőmű

Marnitz István
Publikálás dátuma
2021.06.11. 06:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Akár évi 50 milliárdos támogatásunkat is igényelheti a tavaly Mészáros Lőrinctől állami tulajdonba került erőműcég, de az egység bezárásérett. A munkahelyek és az áramegyensúly megtartását célzó tervek drágák és alaptalanok.
Ekkora szén-dioxidkvóta- árak mellett legfeljebb 2022 végéig tarthat a Mátrai Erőmű működése – vélekedett megkeresésünkre egy szakmai forrás. Emlékeztetett, hogy Magyarország második legnagyobb erőművének könyveiben a céget tavaly Mészáros Lőrincéktől megvásárló állami MVM csak ez év végéig biztosít a működés fenntartása felől. Most a kvóta tőzsdei ára 53 euró. A piacon az áram megawattórája (MWh) az elmúlt időszakban nagyjából ugyanennyit kóstált. A blokkok egy MWh áramot egy tonna CO₂ kibocsátásával termelnek meg. Vagyis csak szennyezési költségük elviszi a teljes bevételt. És akkor még nem számoltuk a béreket vagy a karbantartást- beszerzést. A szénerőmű 12-14 eurós szén-dioxid-kvótaár felett már veszteséges, de 17 euró felett mindenképp. A Mátrai Erőmű évi 2-3 millió MWh áramot termel, ami 2-3 millió széndioxid- kvóta vásárlását igényli. Ez 53 eurós kvótaárral számolva évi 100-150 millió eurós – mai áron 40-50 milliárdos – költségtétel. Ha a kvótaár megkétszereződik, akkor duplaennyi. Forrásunk szerint az egységet csak az tartaná életben, ha az állami tulajdonos évente a szén-dioxid-kvóta kiadásának megfelelő tőkét pumpálna bele. Amikor 2019. december 23-án az MVM a kormányfő felcsúti barátjának érdekeltségeitől 17,44 milliárdért megvásárolta az egységet, a karbonárak már bőven 20 euró felett jártak. Vagyis az állami cégnek, illetve a vagyonértékelést végző PricewaterhouseCoopersnek (PwC) tudnia kellett: a lignitblokkokkal csak veszteséget vásárol magának az állam. De más gond is akad itt. A korábbi, az 5,9 milliárd forinttól a 40 milliárd forintig terjedő becslések ellenére az ügyre rálátó forrásaink kitartanak korábbi információnk mellett: Mészáros Lőrinc érdekeltségei – a tőzsdei Opus és a Status Energy tőkealap – több körben, összesen mintegy 35 millió eurót, 11-12 milliárd forintot fizettek ki a Mátrai Erőmű 72,66 százalékáért. Először az erőművet közel negyedszázadig irányító német RWEEnBW- nek, majd két részletben körülbelül ötmillió eurós felárral kivásárolták a velük együtt be-, majd gyorsan kiszálló cseh EPH-t is. Ezt legalábbis megerősíteni látszik, hogy a két Mészáros-érdekeltséget összefogó Status Power Invest Kft. 2018-ban a Mátrait pont 35 millió eurón tartotta nyilván. Bár Mészárosék az általuk 2018–2019-ben fizetett vételárat nem hozzák nyilvánosságra, a jelek többsége szerint jóval kevesebbet fizettek a Mátrai Erőmű-többségért annál a 17,44 milliárdnál, amit 2020 márciusában kaptak érte az MVM-től. (Ráadásul az állami cég további közel ötmilliárddal Mészárosék kölcsöneit is kiváltotta.) Kérdés, az egyre szigorodó uniós környezetvédelmi szabályok és vágtató szén-dioxid-árak közepette mitől nőtt néhány hónap alatt akár bármennyivel is a Mátrai Erőmű értéke. (Ama, lapunkban is megjelent spekulációkat, miszerint a Mészáros- időszak alatt a Mátrai Erőmű számára Csányi Sándor érdekeltségeitől megvett, most tehát szintén az MVM-hez került Geosol nevű helyi hulladékválogató önmagában ért vagy 11 milliárdot, ellenpontozza, hogy az adásvétel előtt viszont a Mátrai Erőmű Mészáros tőkealapjának adta két, hasonló értékű napelemparkját. Mivel e két ügylet lényegében kioltotta egymást, az MVM minden jel szerint csak az elavult mátrai egységért fizette ki a súlyos köztízmilliárdokat.) A vételár alapjául szolgáló PwC-jelentés egyelőre csak körvonalasan ismert. Szó szerint: az ügybe magát mélyen beleásó MSZP-elnök, Tóth Bertalan adatigénylésére az MVM csak egy kitakarásokkal-üres lapokkal teli iratot küldött. Az ellenzéki politikus pert indított az – indokoltan minősített adatokon kívül – kitakarásmentes változatért, amit első fokon meg is nyert. A megküldött papírok tanúsága szerint egyébként az MVM 2019. december 18-án megrendelte, megkapta és el is fogadta vételáralapként a PwC-tanulmányt. (A tanácsadó addig inkább Mészárosék, vagyis az eladó számára készített hasonló értékeléseket.) Még rejtelmesebb, hogy a számos megkeresés ellenére az MVM egyszemélyi tulajdonosi képviselőjének, Mager Andrea vagyonminiszternek az ügyletet az MVM számára engedélyező határozata máig nem került elő. Mindenesetre a jelek szerint az MVM-vezetőség már a Covid előtt a lehető legalaposabban mosta kezeit.  Az egyik oldalról ugyanis hivatkozhattak egy független tanulmányra, másrészt viszont csak a vagyonminiszter „parancsát” teljesítették. Eme sakklépésekkel az állami energiacsoport vezetősége vélhetőleg csak egy lehetséges büntetőeljárás előtti nyomokat igyekezett homályosítani. Míg ugyanis a törvény szerint a cégvezetők döntéseikért büntetőjogi felelősséggel tartoznak – aminek például a jelenleg börtönben ülő Kocsis István, egykori MVM-vezér a megmondhatója –, addig Mager Andrea politikusként állítólag nem állítható bíróság elé a közvagyon elherdálása miatt. A vétel körüli vita most leginkább az erőműcég frissen közzétett tavalyi mérlege kapcsán lángolt fel. A cég adózás, vagyis minden lehetséges módosító tétel után 42,7 milliárd forintos veszteséget „ért el”. Azért fontos e helyt a pontos fogalmazás, mert a Mátrai Erőmű kapcsán a zavarkeltést mesterfokon űző NER-propaganda az eredmény fogalmát is a tényeken túli világba helyezte. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter két éve azt jelentette, hogy az erőműcég 2018-ban, már Mészáros Lőrincék irányítása alatt, nyereséget termelt. Büszkén hozzátette, hogy a tulajdonosok még 11 milliárdos osztalékot is felvettek. Ehhez képest a valóság, hogy a cég 2018-ban – úgyszintén „adózás után” – 817 milliós veszteséget mutatott fel. Igaz, „adózás előtt” még hasonló pluszban álltak. Csak hát jött az a fránya adó… Egy veszteséges, borús kilátású cégből tízmilliárdnyi osztalékot kivonni pedig, bár jogszerű lehetett, büszkeségre a legkevésbé sem adott okot. Mindazonáltal Mészárosék már ezzel visszaszerezték szinte a teljes vételárukat, így az MVM által kifizetett közpénz tiszta haszonnak tekinthető. De a jelek szerint az amúgy ritkán megnyilatkozó MVM sem akar lemaradni a ködösítési versenyben. Május 28-i online sajtótájékoztatójukon a Mátrai Erőmű kapcsán beküldött számos kérdésünk közül mindössze a cég tavalyi adózott eredménye iránti tudakozódásunkat olvasták be, amire némi zavar után Sum János gazdasági vezérigazgató- helyettes a – rá következő munkanapon lejáró – mérlegbeadási határidőig kért türelmet. A veszteségadat napvilágra kerülte utáni nap délután az MTI-n keresztül a tavalyi év teljesítményét a – papírokban nem is szereplő – „800 millió forintos pozitív működési eredménnyel” jellemezték. Így a közvélemény java része csak erről értesült. Igaz, éjjel frissítették az anyagot a 42,7 milliárdos, hivatalos adózottveszteség-adattal is. Bár a kormánypropaganda a veszteséget azóta a szén-dioxidkvóta nyakába varrja, a könyvekből egyértelmű, hogy az összeg nagyobb részét, harmincmilliárdot az eszközök leértékelése tette ki. A vásárlás után tehát az MVM azzal szembesült, hogy a portéka nyilvántartott értékénél kevesebbet ér. Az is igaz, hogy mivel a kormány 2030-ról 2025-re előre hozta a két utolsó szénblokk bezárási idejét is, növelni kellett az értékleírási kulcsokat is. Számviteli szakértők szerint ráadásul az amortizáció még pénzt is hoz a konyhára, így – különösen az MVM tőzsdei tervei tükrében – további hasonló lépések várhatók. De ezt sem tehetik a végtelenségig. Bár a cég saját tőkéje tavaly év végén 51 milliárdra rúgott, ebből 19 milliárdot már szeptemberben az MVM tett bele tőkeemelésként. Ha a vételárba nem is, a vétel közpénzterhébe ez is beleszámít. (Eközben az MVM-et az állam tavaly szilveszterkor 210,5 milliárdos, idén áprilisban pedig további közel 22 milliárdos tőkeemeléssel kínálta meg.) Kapcsolódó kérdéseinkre az MVM-től az online sajtótájékoztató óta várjuk a válaszokat; kommunikációs intézőjük azt ígérte, ha beérkeznek, jelentkezik.  

Félremagyarázott vételkényszer

Orbán Viktor és tőle lefele mindenki két okkal magyarázza a „vételkényszert”. Részint a több ezer (főképp bányász-) munkahely megmentésével, részint azzal, hogy a kelet-magyarországi áramszünetek elkerüléséhez úgymond kell egy „nagyerőmű”. Előbbi tétel azért sántít, mert a szénblokkok kiváltására tervezett gáz-, nap-, biomassza- és hulladékblokkok csak néhány száz – jól szervezve inkább csak néhány tucat – főt igényelnek. Utóbbi elmélet kapcsán pedig, környezetvédők tanulmányai mellett, „hagyományos” energia-szakértők elszólásai sem teszik egyértelművé, hogy egy (az uniós környezetvédelmi elvekkel szembehelyezkedő, magas szén-dioxid-kvótaárak mellett szintén veszteségre ítélt) „nagy” gázerőmű nélkül Kelet-Magyarország tényleg összeomlana.

„Palimadár” lett az állam

Mager Andrea május eleji parlamenti meghallgatása során az erőmű sanyarú helyzetét azzal magyarázta, hogy az előző, német tulajdonos több mint százmilliárdnyi osztalékot vitt ki. Ez igaz, de közel negyed évszázad alatt, kizárólag tényleges nyereségből, és hagytak is a cégben annyit, hogy a pénztartalékok 2016-ra 108 milliárdra duzzadtak. Mészárosék és az MVM ezután erre jártak rá. Bár az állami energiacsoport szerint a 17,44 milliárdos vételár még mindig sokkal alacsonyabb a vételkori, 75 milliárdos saját tőkénél, a Mészárosék által röviddel azelőtt ennél olcsóbban vett és legalábbis 11 milliárddal gazdagabb cég 1 forintért is csak egy rendkívül elkötelezett – asztalnál inkább palimadárnak nevezett – vevő érdeklődését válthatta volna ki.

Nagy Márton harcba szállna az építőipari alapanyag-gyártókkal

V. A. D.
Publikálás dátuma
2021.06.10. 21:32

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Harcba kell indulni a külföldi építőipari alapanyaggyártó cégekkel szemben, mert nagyon sérült a versenyszerkezet, és a nagy szereplők kihasználják az árazásban az erőfölényüket – jelentette ki Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó a Portfolio Építőipari konferenciáján.
Egy 1800 milliárd forintos piacról van szó, ahol a magyar tulajdonú vállalatok árbevétele a teljes építőanyag-ipari árbevétel 46 százalékát adja, 54 százalékot a külföldi tulajdonú vállalatok árbevétele tesz ki. A 46 százalék mögött több ezer kis hazai cég van, az 54 százalék mögött 4-5 külföldi vállalat áll – hívta fel a figyelmet a piac koncentráltságára. A külföldi cégek dominánsak a beton és cement, a fa, az üveg, a porcelán és kerámia termékeket gyártó szektorokban, miközben a magyar tulajdonú vállalatok részaránya a fémszerkezeteket és a műanyag termékeket gyártó szektorban számottevő. 

Sztrájk után sincs megegyezés - Határozatlan idejű munkabeszüntetés jön a veresegyházi Aviationnál

V. A. D.
Publikálás dátuma
2021.06.10. 16:34

Fotó: Béres Márton / Népszava
A műszakban dolgozók 35-40 százaléka nem vette fel ma két óráig a munkát, mert évi 2 százaléknál nagyobb béremelést szeretnének. Ezután sem jött létre egyezség, ezért határozatlan idejű sztrájkra készül a szakszervezet.
Két órás figyelmeztető sztrájkot szervezett a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete (VDSZ) csütörtökön 13 és 15 óra között a 300 főt foglalkoztató a veresegyházi GE Aviation Hungary Kft.-nél, miután a legutóbbi tárgyaláson sem tudott megállapodni a munkáltatóval. Székely Tamás, a VDSZ elnöke érdeklődésünkre elmondta: az adott műszakban dolgozók 35-40 százaléka vett részt a munkabeszüntetésben, és ez elég volt ahhoz, hogy a gyár egyes egységeinek működését megbénítsák.  (A GE Aviation ugyanakkor az MTI-vel azt közölte délután, hogy a sztrájkban a műszakban dolgozó 200 főből 20-an vettek részt, tehát 10 százalék szüntette be időlegesen a munkát.) Székely Tamás azt is jelezte lapunknak: délután ismét leülnek tárgyalni a munkáltatóval. A tárgyalás után pedig arról számolt be a szakszervezeti vezető, hogy továbbra sem tudtak megállapodni a munkáltatóval, ezért határozatlan idejű sztrájkra készülnek. Ennek időpontját viszont még nem jelentette be.
A repülőgép-alkatrészeket előállító és javító cégnél hetek óta zajlanak a bértárgyalások, de nincs megegyezés. A munkáltató július 1-től csak 4 százalékkal emelné a béreket. A VDSZ 8 százalékról indított, majd 5 százalékra vitte le követeléseit. Ennél lejjebb nem mentek volna, mert a 4 százalékos emelés éves szinten csak 2 százalékot jelentene. A legutóbbi tárgyalásokon viszont már elfogadták volna a 4 százalékot is, ha a cég a szeptembertől megszűnő, és számos pluszjuttatást, pótlékot rögzítő üzemi megállapodást változatlan formában kollektív szerződéssé alakítja át. A munkáltató azonban erre nem volt hajlandó még a figyelmeztető sztrájk után sem. Székely Tamás szerint a kollektív szerződés nem járna plusz költséggel a munkáltató számára, de a dolgozóknak azért volna fontos, mert a jelenlegi üzemi megállapodás, számos, A munka törvénykönyve szerint adandó juttatásnál magasabb összegeket rögzít. Félő ezért, hogy a cég ezeket el akarja majd venni szeptembertől. Mint megírtuk: a VDSZ korábbi közleményében azt is kifogásolta, hogy a cégvezetés a COVID hatásaira hivatkozva még a 4 százalékos béremelést is differenciáltan kívánja végrehajtani, miközben a GE Aviation tavaly 113 milliárd forintot vitt ki osztalékként az országból, és a mérlegadatok alapján 34 milliárdos nyeresége volt.