közalapítvány;állami vagyon;

2021-06-13 10:25:19

Vagyon, haza, vágta – jövedelmező árnyékállamot épít szellemi hátországának a Fidesz

A járvány veszélyhelyzeti fedezékében térdelőrajtban várakozó kormányerők kezdtek ügyködni a nemzeti vagyon kiszervezésén. A közérdekű vagyonkezelő alapítványok kora elhozta a rég áhított megoldást Orbánék számára: az új tulajdonlási formával végre sikerülhet „elveszejteni” az állami források közpénzjellegét. A legendás kifejezés az MNB-alapítványok juttatásának az eltitkolását idézi, amikor Kovács Zoltán azt a mémbe illő választ adta Kálmán Olgának élő-egyenesben: De sikerült? Mármint eltitkolni a közpénzek útját. Mintha egy tetten ért betörő kérdezett volna vissza a bíróságon. A helyzet mára rosszabb lett: 1500-2000 milliárd forog kockán a NER mutatványán.

A kormány legfőbb vagyonpolitikai célja 2010 óta az állami szerepvállalás erősítése, az állami vagyon gyarapítása, értékének növelése, észszerű és gazdaságos hasznosítása – nyilatkozta artikuláltan 2019 decemberében Fónagy János. A kormánypárti politikus nemzeti vagyonnal kapcsolatos ügyekért felelős államtitkárként ejtette ki mindezt a száján, mondandója hitelességét romosította, hogy ekkorra már egyértelműen lehetett tudni: a hatalom új vagyongazdálkodási gyakorlatot vezetett be. „Korábban ugyanis a kormány nem konkrét vagyonelemeket adott tulajdonba, inkább lehetőséget biztosított a szívének kedves vállalkozóknak, azaz a nagy nyereséggel kecsegtető bizniszeket kiszervezte (a költséges, veszteséges üzleteket pedig megtartotta magának az állam).

Erre talán a legjobb példa az energiaszektorból a MET-ügy is, ahol az állam lényegében lemondott egy masszívan nyereséges üzletről (az olcsó nyugati gáz eladásáról) egy jó fideszes kapcsolatokkal rendelkező magáncég javára, amely évente több tízmilliárdos profitot realizálhatott” – magyarázza az épp „leváltás alatt álló” modell lényegét a MET-ügyet felgöngyölítő Tóth Bertalan. Csakhogy ezekben az esetekben – nyomatékosít az MSZP társelnöke – a költségvetés a várható haszonról mondott le, ami ugyan komoly veszteség, de még nem kerül direkt módon az adófizetők pénzébe. A vagyon kiszervezésével azonban közvetlenül az emberek tulajdonát keresztelik át, visszavonhatatlanul.

NER a műszíven

A NER működtetése roppant költséges. Folyamatosan enni kér, piacképtelen konstrukciói (lásd: olvashatatlan és nézhetetlen médiatermékek) farkaséhesek, luxuséletmódot folytató oligarchákat táplálnak. Ezért Fidesz-közeli cégek tucat-, rendszerfüggő vazallusok ezerszám kerülhetnek a tönk szélére kormányváltás esetén. A hálózat működéséhez ma még bőséggel szolgáltatnak üzemanyagot az uniós források és a kormányzati megrendelések, de ezek elakadása hamar pénzügyi infarktust okozna a rendszerben. A keringés leállása gyorsan végezne a perifériák csatolt vállalkozásaival. Alapesetben minden kormányváltás a világon mindenütt együtt jár egy jól körülírható, lojális adminisztráció lecserélésével, de egészséges demokráciákban a gazdaság egy egész országot, és nem egy kormányrúdhoz ragaszkodó, délolasz mintájú klánt üzemeltet.

Az Orbán-rezsim épülő árnyékállama műszívre kapcsolná a NER-t. A vagyonkezelő alapítványokba hordozott állami részvénycsomagok és ingatlanegyüttesek működtetése pénz­ügyi eredménnyel kecsegtet. A MOL- és Richter-pakettek biztos hozamot ígérnek, és a lakások-üdülők hasznosítása is garantált megélhetést kínál. Míg az offshore-számlákon és párnacihákban pihenő pénz drámai gyorsasággal elfogyna, a kiszervezett vagyonelemek – egyfajta újratölthető elemként: rechargeable – folyamatos utántöltést garantálhatnak a rendszernek.

Palkovicsi cséphadarás

Óvatos becslések szerint a közelmúltban 1500-2000 milliárd forintnyi állami vagyonelem vándorolhatott az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz. „Ha lehetnénk jóhiszeműek a nagy volumenű, a „fél országot érintő” privatizációval szemben – mint ahogy nem lehetünk –, akkor feltételezhetnénk, hogy az elcsatornázott pénz-paripa-fegyver a jövőben is az állam céljait szolgálja majd. De itt nem erről van szó, leszámítva az egyetemi alapítványokat, amelyek óhatatlanul közfeladatot is ellátnak majd, igaz, a kuratóriumokba betonozott tagok folyamatosan gondoskodhatnak a Fideszhez lojális döntésekről” – vetít előre sötét jövőt Tóth Bertalan.

A közérdekű vagyonkezelő alapítványok a felsőoktatás átalakítása előtt bukkantak föl Magyarországon, és kezdetben szemérmesen foglalták el a pozícióikat. A zászlóshajó a Corvinus volt 2019 nyarán, míg a legnagyobb vihart – Palkovicsék leplezetlen kultúrharcos cséphadarása miatt (lásd: zaklatószínház, liberális hüllőkeltető) – az SZFE magánosítása robbantotta ki. Ezúttal már nem volt kérdés, hogy a rendszer kulturális korszakba ágyazására törekvő kormány (vö. az útonálló Prokrusztész ágya) erőszakkal viszi véghez a képzőhelyek átalakítását.

Az első lóláb a Mathias Corvinus Collegium (MCC) ügyében lógott ki csúfosan, emlékeztet az MSZP-s politikus, aki sok száz oldalnyi – köz­érdekű adatigénylés keretében megszerzett dokumentummal bizonyította az ominózus kilógást. A korábbi fenntartó Tihanyi Alapítványt lecserélő döntések mintegy 500 milliárd forint értékben adtak át állami vagyont az Orbán Balázs (Fidesz–KDNP) miniszterhelyettes kuratóriumi elnökletével működő ala­pítványnak.

A legnagyobb tételek a MOL- és a Richter-pakettek voltak (a Corvinus Egyetemmel azonos 10-10 százalékos aránnyal), a folyamatot az MCC: Tehetséges pénzmozgatás című februári cikkünkben elemeztük. A mintegy 290 milliárd forint értékű részvénycsomag 8–12 milliárdot is fialhat egy évben. A Fidesz janicsárképzőjeként is emlegetett, alapítóként Tombor András fideszes háttérember nevéhez köthető alapítvány emellett nagy értékű ingatlanokkal is gazda­godott, és azóta is egyre-másra vásárolja föl a hazai és határon túli magyarlakta területek városainak ingatlanjait. Csak Pécsen 15,4 milliárdot költenek el, míg a gyermektábor- és képzési központ akvizícióval belen­getett rév­fülöpi „operáció” 8,1 milliárdra rúghat.

Ködös urak

A vagyonátadás átláthatósága finoman szólva sem elegáns, demokratikus jogállamban már a gondolata is törvénybe ütközne. A Törvényalkotási Bizottság (TAB) elé például múlt év nyarán úgy került a T/12884 számú, Egyes vagyonkezelő alapítványokról és az azokról történő vagyonjuttatásról szóló – sarkalatos rendelkezéseket tartalmazó – törvényjavaslat vitára, hogy sem az átadásra kijelölt ingatlanok helyrajzi számát, sem azok forgalmi értékét nem jelölte meg az előterjesztő Miniszterelnökség.

Szakács László (MSZP) ezt szóvá is tette, amint arról is érdeklődött, vajon miért lesznek jobb helyen ezek az (akkor 36,5 milliárd forintos döntéssel átadott) vagyonelemek az alapítványnál? Demeter Márta (LMP) arra hívta föl a figyelmet Mészáros Lőrinc 16 milliárdos osztalékkivételére utalva (2019), hogy ha az alapítványok nem célszerűen gazdálkodnak a magyar adófizetőktől származó (de a közpénzjellegét addigra elveszítő) pénzzel, akkor az állam futhat a pénze után. Orbán Balázs válaszában azt a semmire támaszkodó szólamot sütötte el, hogy nem szűkebb, hanem tágabb és erősebb garanciák járnak az alapítványi működéssel. Mint ahogy a felsőoktatási példák esetében később azzal érveltek Palkovicsék, hogy ez a forma nagyobb szabadsággal jár. Csak rá kellett nézni Vidnyánszky Attila kuratóriumára, vagy a kormánytagokból, álla­micég-vezetőkből álló összes többire, és az adófizető hátán valóban végigfut­hatott valamiféle éteri szabadság­érzés.

A révfülöpi táborhoz hasonlóan a zánkai sorsa is megpecsételődött, igaz, jóval korábban. Ezt – egyes fonyódi ingatlanokkal együtt – 2016-ban kapta meg az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány. A Szeged–csanádi egyházmegyéhez közeli alapítványé lett az ingatlanok sora, ahogyan ez az alapítvány kapta a gyermektáborokkal és ifjúsági programokkal kapcsolatos feladatokat is. A táborok megszervezéséhez évente 4-5 milliárd forint érkezik, a gyerektáborokat közpénzből, a humán tárca költségvetéséből finanszírozzák. Az átadástól számított 15 év múlva egyébként azt tesznek a táborokkal, amit csak akarnak.

Akár azzal a gyanúperrel is élhetünk – fogalmazott egy forrásunk –, hogy az értékes ingatlanok a kormányközeli alapítványoktól idővel magánszereplőkhöz kerülhetnek. Az átadott zánkai és fonyódi ingatlanok összértékével kapcsolatban korábban Tóth Bertalan nyújtotta be az említett közérdekű adatigénylést a nemzeti vagyonkezelőnek, így derült ki, hogy becsült forgalmi értékük 17,5 milliárd forint. Ez a hatalmas vagyontömeg megért volna annyit, hogy az állam megindokolja, miért adja át ingyen.

1 db egyetem

A vagyonleltár különösen fest a felsőoktatási használatba adott ingatlanok számba vételekor. A kecskeméti Neumann János alapítvány például 1 db egyetemet, a győri Széchenyi Alapítvány 1 db kórházat kapott. Díszkertek, utak, öröklakások, nővérszállók is gyarapítják az egyetemi portfóliókat. A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok sora még izgalmasabb: a Hauszmann Alapítvány például 10 szentendrei ingatlant, a Jövő Nemzedék Földje Alapítvány a Lázár János-féle mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. komplett részvénycsomagját megkapta. De Demeter Szilárd territóriuma is szépen kikerekedett, a Magyar Kultúráért Alapítvány egyebek között a Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. teljes üzletrészével gazdagodott, míg az ügynökség 19 fővárosi irodát, lakást, ipartelepet, kastélyt, szabadidőközpontot könyvelhetett el. Az egyház sem szűkölködött a „kapásban”, az egri főegyházmegye szabályos nagybirtokos lett szántókkal, gyümölcsösökkel, szőlőkkel, erdőkkel, gazdasági épületekkel, de több városi iskolaépület, kollégium, sportcsarnok is szerepel a kormánycsomagban.