Nagy feltűnést keltett, hogy Ferenc pápa levelet írt a New Yorkban szolgáló jezsuita szerzetesnek, James Martinnak, akiről közismert, mennyire szívén viseli a meleg közösségek sorsát. A pápa köszönetet mondott „lelkipásztori buzgalmáért és azért, hogy képes közel kerülni az emberekhez. Azért is érdekes ez a levél, mert három hónappal azután született, hogy a vatikáni Hittani Kongregáció rendeletet fogadott el, amely megtiltja a katolikus papoknak az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, vagy a melegházasságot, mert „Isten nem adhatja áldását a bűnre”. A két dokumentum hangvétele igencsak különbözik egymástól.
Valóban példaértékű, ahogy James Martin fellépett azokért a melegekért, akik gyakran a társadalom kirekesztettjeinek tartják magukat, erőfeszítéseit honorálva a pápa 2017-ben a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium konzulensének tette meg. Martin először a 2016-os orlandói éjszakai klubban történt lövöldözést követően kezdett el foglalkozni az LMBT kérdésekkel. Ekkor egy iszlám szélsőséges melegbárban lövöldözött, 49 ember életét oltotta ki. A jezsuita kijelentette, csalódott amiatt, hogy „több katolikus vezető” nem nyújtott támogatást az LMBT közösségnek a lövöldözés után, és előadássorozatot indított arról, hogyan tudná az egyház jobban szolgálni az LMBT-katolikusokat. Erről írt a Building a Bridge (2017) című könyvében. Martin egy ízben a Katolikus Főiskolák és Egyetemek Szövetsége (ACCU) konferenciáján pedig felszólította a jelenlévőket, tegyenek lépéseket a befogadás előmozdítására.
Bár munkáit és megnyilatkozásait sokan dicsérettel illették az egyházon belül is, köztük Kevin Farrell és Joseph Tobin bíborosok, akadtak bírálói is, legfőképpen Raymund Burke amerikai kuriális bíboros, Ferenc pápa egyik legnagyobb konzervatív ellenlábasa, aki szerint Martin „helytelen” álláspontot képvisel a homoszexualitással kapcsolatban. Az üggyel foglalkozó Frank Bruni, a The New York Times újságírója szerint Martin „nem utasította el az egyházi tanítást”, hanem a katolikus katekizmus azon megfogalmazását kérdőjelezte meg, amely a homoszexuális aktusokat „eredendően rendellenesnek” nevezi. Charles Chaput philadelphiai érsek kijelentette, hogy „az LMBT-kérdésekkel kapcsolatos kijelentései és tevékenységei által okozott zűrzavar miatt szükségesnek tartom hangsúlyozni: Martin atya nem beszél az egyház nevében, és figyelmeztetni kell a híveket néhány kijelentésével kapcsolatban.”
A pápa levelével nyilvánvalóan el akarja hallgattatni a Martin tevékenységét bírálókat. De sikerül-e?
Aligha. Látható, hogy az amerikai katolikus egyház egyre kevésbé hallgat a Vatikánra és igyekszik a saját útját járni, amint ez abból a közelmúltban, az amerikai püspökök által elfogadott állásfoglalásból is kitűnik, amely szerint – a Szentszék intése ellenére – ősszel dokumentumot dolgoznak arról, szentáldozáshoz járulhatnak-e a liberális abortusztörvényt támogató politikusok. A német egyház ezzel szemben a gyors nyitás híve. Hatalmas szakadékok keletkeznek a katolikus egyházon belül, nem véletlen, hogy Ferenc pápa 2019-ben úgy fogalmazott, imádkozik az egyházszakadás elkerüléséért.
A Vatikán nyitni próbál ugyan a melegek felé, de egyfajta húzd meg-ereszd meg stratégiát tapasztalhatunk a részéről: gesztusokat tenni a haladóknak és a konzervatívoknak egyaránt. A Le Figaro például a kérdést firtató, minap megjelent cikkében egyenesen „vatikáni zűrzavart” emlegetett.
Pedig a helyzet nem egyszerű. Ferenc pápa 2013-as megválasztása óta az egyház próbál szembenézni a legnehezebb kérdésekkel, így a papi pedofília ügyével is, egyesek azonban túl lassúnak tartják ezt a folyamatot, mások szerint viszont túlzás az az őszinteség, ahogy a Vatikán feldolgozza a kínos témákat. Szinte reménytelen mindkét oldal igényeinek megfelelni. A Hittani Kongregáció március 15-én tette közzé rendeletét arról, hogy a papok ne áldják meg a meleg párok kapcsolatát. A hivatalos szöveg szerint a pápát „tájékoztatták” a feljegyzés tartalmáról, és „beleegyezett” annak közzétételébe. De az Egyesült Államokban és Németországban tapasztalt felháborodás miatt a pápa korrigált, és két nyilatkozatban is utalt arra, hogy ő személy szerint nem ért egyet a jegyzék szellemiségével. Valójában mindig is védelmezte a homoszexuálisok emberi méltóságát.
A téma a Vatikán és Olaszország közötti államközi kapcsolatokat is érintette, a Szentszék „szóbeli jegyzékben” tiltakozott azon, a homofóbia elleni törvénnyel szemben, amelyről jelenleg is tárgyal az olasz parlament. Az indoklás szerint az egyház fél a törvénynek a katolikus iskolákra gyakorolt következményeitől. Váratlanul pár nappal később, június 27-én látott napvilágot a pápa Jamer Martinnak írt levele.
Nagy kérdés, hogyan sikerül átvágnia a pápának ezt a gordiuszi csomót, pedig a melegek kérdése csak egy azon témák közül, amelyek megosztják az egyházat.
Száraz számok, papi bűnök
A lengyel egyház statisztikai hivatala a 2018 és 2021 között feltárt és vizsgált, szexuális visszaélésekkel kapcsolatos eseteket összegezte. Sok olyan bűncselekmény is bekerülhetett a jelentésbe, amelyet akár évtizedekkel korábban követtek el, de az áldozatok akkor még nem számoltak be lelki megaláztatásukról. 2018 és 2020 között 368 bejelentés érkezett az egyházi hatóságokhoz, ezekből 38 esetet elutasítottak. 168 esetet vizsgálnak, 144-ről bebizonyosodott, hogy megalapozott. A legtöbb áldozat ministráns volt, de sok gyermek hittanórára járt, esetleg táborozás során történt a bűncselekmény. A bejelentők 47 százaléka még nem volt 15 éves, amikor a szexuális visszaélés megtörtént, Lengyelországban az ő esetüket vizsgálja csak hivatalból az állami bűnüldözés. Fiúk és lányok szinte teljesen azonos arányban vannak a pedofil papok áldozatai között. Az egyházi jelentésből kiderült, a szexuális ragadozók áldozataikat hosszasan használták ki, 119 esetben egy évnél hosszabb ideig, 14 esetben tíz évnél is tovább.
Az is kiderült, az egyház csak az ügyek alig felét jelentette tovább az állami hatóságnak. 164 esetet nem továbbították, ezeknél az áldozatok többnyire 15 évesnél idősebbek voltak . Világossá vált: az egyház szőrmentén bánik bűnöző papjaival. A legtöbben enyhe egyházi büntetést kaptak, felfüggesztették őket a vizsgálat idejére, aztán más plébániára helyezték őket, eltiltották a fiatalokkal való kapcsolattól, az oktatástól.
„Ezek csak számok, s nem fejezik ki a sérültek által átélt szenvedéseket” – mondta Wojciech Polak gieznói érsek, a lengyel katolikus egyház prímása, aki sajtóértekezletén többször bocsánatot kért az áldozatoktól, s dicsérte azokat, akik készek voltak vallomást tenni, hogy ezzel segítsék az egyház megtisztulását.
A jelentés hiányosságát maga a közzétevő is elismerte: a megerőszakoltak és papok által kihasznált gyerekek és fiatalok többsége feltehetően sosem beszélt az átélt megaláztatásról. A lengyel sajtó gyakran ír arról, milyen nyilvánvaló ellentét van Ferenc pápa Vatikánja és a lengyelországi katolicizmusban uralkodó állapotok között. Nyilván ellentétek vannak a püspöki karban is, akadnak konzervatív főpapok, s olyanok – állítólag Polak prímás -, akik követni akarják Ferenc pápa humánusabb vonalát. A püspöki kar többsége olyan főpapokból áll, akiket még II. János Pál, vagy XVI. Benedek helyezett hivatalukba. Közülük többekről kiderült, hogy hatalmukat bevetve leplezték pedofil papok bűncselekményeit. A reverendás szexuális bűnözőkről és püspöki pártfogóikról kétrészes dokumentumfilmet készítettek a Sekielski-fívérek, Marek és Tadeusz. A film óriási felzúdulást keltett Lengyelországban. Hatása nem maradt el: a Vatikán hét lengyel püspököt büntetett meg, köztük Edward Janiak volt kaliszi püspököt, aki hivatalban volt még, amikor a filmet elérhetővé tették az interneten. A megbüntetett egyházi méltóságok közül talán a legismertebb Slawoj Leszek Glódz, volt gdanski érsek korábbi tábori püspök. Ő nem csak fényűző életmódjával durva beszédével híresült el, de hasonló visszaélésekkel is vádolták. Glódz nyugalmazott érseket a Vatikán kelet-lengyelországi szülőföldjére „száműzte.” Többen követelték: fosszák meg hadosztálytábornoki rendfokozatától, mivel mocskos ügyekben résztvevő papokat mentegetett. Glódz egyike volt a kormányzó jobboldal legfőbb politikai szövetségeseinek. Az egyház és a jobboldal között egyfajta „szent szövetség” áll fenn. A kormánypárt megvalósítja az egyház programját, cserébe politikai támogatást kap. Ilyen egyházi programok: az abortusz betiltása, támadás az LMBT-emberek ellen, az ún. gender-ideológiai kapcsán, a női egyenjogúság visszaszorítása. Lengyelország kilép a családon belüli erőszakot tiltó „hagyománysértő” isztambuli egyezményből, s most épp a válást akarják megnehezíteni. - MIKLÓS GÁBOR ÍRÁSA
A NÉPSZAVÁNAK
