orosz gáz;Gazprom;gázszerződés;Szijjártó Péter;MVM;Orbán-Putyin;

2021-09-01 06:40:00

Gáztőzsdealapú az új orosz tarifa

A termék nyilvános áránál kicsit drágábban kaphatjuk a jövőben Moszkvától a fűtőanyagot - tudtuk meg. A képlet titkossága nyomán mégis beindult a ködösítés.

Teljes mértékben vállalhatónak tartja az orosz Gazprommal hétfőn kitárgyalt új, 15 éves távú magyar gázbeszerzési szerződést a Népszava egy, az ügyre rálátó, kormányközeli forrása. Állítja: a térség államai közül is az egyik legjobb gázárat kaptuk. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfői nyilatkozatának szerteágazó értelmezései kapcsán leszögezte: az új megállapodás tarifája kizárólag a földgáz tőzsdei árához idomul. (Az október 1-ig érvényes megállapodás annak 1995-ös megkötésekor élénk gázpiac híján még olajtermékek tőzsdei árát kötötte ki viszonyítási pontként.) Azt is sikerült tisztáznunk, hogy az oroszoknak fizetendő gáztarifa - voltaképp a "hagyományokhoz híven" - a tőzsdei árnál alapvetően magasabb marad. Az oroszok a hosszú távú szerződés "biztonságáért" cserébe ugyanis változatlanul felárat kérnek. 

A hosszú távú szerződésben nyújtott garanciák okán többen csak remélni merik, hogy nem várhatók az orosz-ukrán vitákra visszavezethető, 2006-os és 2009-es, téli gázstophoz hasonló válságok. Ezt a reményt az is táplálja, hogy a megállapodás szerinti, évi 4,5 milliárd köbméter gázból 3,5 milliárd köbmétert október 1-től Ukrajna helyett immár a - még most is épülő, - Szerbia felől érkező csövön kapnánk (egymilliárdot pedig az osztrákon). Ezzel tehát az oroszok, az ukránokkal szembeni, geopolitikai szándékaiknak megfelelően, de immár "rendezetten" zárnák el a magyar gázellátás eddigi, beregdaróci "főcsapját".

A megállapodás szerinti, évi 4,5 milliárd köbméteres mennyiségről nem zajlott különösebb vita, mivel az nagyságrendileg megfelel az eddigi szállításoknak. Abból a látszólagos ellentmondásból, hogy a Gazprom saját bevallása szerint tavaly 8,6 milliárd köbméter gázt szállított Magyarországra, az következik, hogy ennek közel felét nem az orosz gáz "fő" hazai vevőjén, az állami MVM tulajdonában lévő Magyar Földgázkereskedőn (MFGK) keresztül értékesítették.

Bár Szijjártó Péter korábban többször is indítványozta, hogy a magyar fél akár 5 év múlva is következmények nélkül kiléphessen az egyezményből, végül annyiban sikerült megállapodni, hogy tíz év után a mennyiség módosítható, "adott esetben csökkenthető". A magyar fél ismereteink szerint ezt nem éli meg visszalépésként. Az évi mintegy tízmilliárd köbméteres hazai piacon az elkövetkező tíz év során évi 4,5 milliárd köbméternek bizonyára lesz helye. Tíz év múlva ugyanakkor - leginkább a Unió felé tett 2030-as légszennyezés-csökkentési vállalásaink tükrében - már felmerülhet az igények mérséklése. Igaz, eme EU-szándékok érdemi sikere kapcsán sokan borúlátók és többen osztják ama értelmezést is, miszerint az Orbán-kabinet finoman szólva nem tartozik az éltanulók közé. A mennyiség esetleges módosítása a déli útvonalat érintené.

Bár a 4,5 milliárd köbméter akár az évi mintegy 3,5 milliárd köbméteres lakossági igények kielégítését is szolgálhatná, ismereteink szerint a kettőt nem kötötték össze. Így az orosz egy lesz az - amúgy nagykereskedőként a lakossági gázellátás mögött is álló - MFGK gázbeszerzési szerződései közül.

Arra a kérdésre, hogy az oroszok engedélyezték-e ideszállított gázuk kivitelét - szakszóval reexportját -, azt a választ kaptuk, hogy a Gazprom a megállapodás szerinti mennyiséget a magyar belföldi piacra szánta. Forrásunk nem kívánta véleményezni, ha ezt valaki nemleges válaszként értelmezi. (A kérdés legélesebben a - közvetlen orosz gázellátást gyakorta nélkülöző - Ukrajnába irányuló szállítások kapcsán merül fel.)

Arra a felvetésünkre, hogy az új megállapodás - szintén úgymond a "hagyományokhoz híven" - tartalmaz-e "vidd vagy fizess"-pontot, kitérő választ kaptunk. Az elv alapján akkor is ki kell fizetni a szerződés alapján nekünk járó mennyiséget, ha azt bármely ok folytán, záros határidőn belül nem vesszük át. Ennek szigorú betartatásával, vagy épp "kegyes" elengedésével az elmúlt évek során Vlagyimir Putyin rendre a gázvásárló államokkal szembeni geopolitikai elképzelései mentén élt. (Piaci pletykák szerint például, amikor az orosz gáz magyar vevője történetesen a német E.ON-hoz tartozott, a Gazprom javarészt érvényesítette a záradékot. A szerződés eredeti, 2015-ös lejárta és most október 1-i, tényleges kifutása közötti időszakban viszont a nyolc éve állami tulajdonba került, MFGK-vá átnevezett cégen az oroszok állítólag már nem vasalták be a szerződés szerint amúgy nekik járó "büntetést".) Az ügy kapcsán, válasz gyanánt azt hallhattuk, hogy a kérdés így nem értelmezhető, mert az elvet az 1995-ös változathoz képest már az utóbbi évek során is jóval csiszoltabb, korszerűbb formában alkalmazták. Bár az új megállapodás szintén ezt követi, forrásunk szerint ez nem értelmezhető igen-válaszként.

A közvélemény rövid távon alighanem be kell érje ennyivel: forrásunk megerősítette, hogy a tervezett szerződés - így az árképlet is, a korábbiakhoz, illetve úgymond a nyugati szokásokhoz híven - változatlanul titkos. (Igaz, több állam, például Ukrajna vagy Belorusszia is rendszeresen közzéteszi az adott időszakokban rájuk alkalmazott orosz gázárat.) Más megfigyelők ebből azt a következtetést vonják le, hogy a titkolózás - szintén "a hagyományokhoz híven" - az elkövetkező 15 év során is számos találgatásra és csúsztatásra nyújt majd lehetőséget.

Bár korábban a vezetékrendszerek és a kereskedelem fejlődésére hivatkozva szakértők és ellenzékiek is az új, hosszú távú orosz-magyar gázszerződés szükségtelensége mellett érveltek, a bejelentés kapcsán lapzártánkig éles bírálatot nem hallottunk.