Nyílt levelet írt a héten az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke, Sulyok Tamás, amelyben "az utóbbi hónapokban egyre erősödő politikai jellegű elképzelésekre" reagál, "amelyek egy kormányváltás esetén az Alaptörvény tollvonással történő eltörlését és az Alkotmánybíróság testületének feloszlatását helyezik kilátásba".
Az Orbán Viktornak, Áder Jánosnak és Kövér Lászlónak címzett nyílt levelet az Alkotmánybíróság honlapján tették közzé, Sulyok Tamás "a jogállamiság védelmében" tett állásfoglalásaként. A levélre sietve reagált a Polt Péter, a Legfőbb Ügyészség, valamit Varga Zs. András, a Kúria elnöke. Mindketten biztosították az AB elnökét arról, hogy híven őrködnek Magyarország alkotmányos rendje fölött.
Nem emlékszem, hogy ezek az emberek – testületek – ilyen hevesen reagáltak volna bármikor, amikor az elmúlt majd’ tizenkét évben súlyos támadások érték az alkotmányos rendet – a hatalom képviselői részéről.
Az AB elnöke nem írt levelet, amikor a Fidesz uralta országgyűlés egyoldalúan – értsd: egypártian – elfogadta, majd folyamatosan módosítgatta az alaptörvényt. Az AB elnöke nem írt levelet, amikor a végrehajtó hatalom lényegében maga alá gyűrte az ügyészséget, és nem írt levelet akkor sem, amikor ugyanez a hatalom NER-kompatibilis elnököt választott a Kúria élére.
Az AB elnöke az elmúlt másfél évben egyszer sem írt levelet, amikor a végrehajtó hatalom – azaz Orbán – átállította az országot rendeleti kormányzásra, noha a parlament folyamatosan ülésezett, és az sem zavarta a „taláros testület” vezetőjét, amikor olyan rendeletek születtek, amelyeknek semmi közük a járványhoz.
Az AB elnöke nem írt levelet, amikor a rezsim tulajdonképpen bekebelezte a Médiahatóságot, és akkor sem, amikor azt tapasztalta – azt kellett volna tapasztalnia -, hogy Magyarországon nincsenek szétválasztva a hatalmi ágak: voltaképpen egy kollégiumi szoba lakói kaparintották meg az országot.
Az AB elnöke nem írt levelet akkor, amikor a Nemzeti Választási Bizottságot fideszesítették. Az AB elnöke nem írt levelet akkor, amikor az Állami Számvevőszéket a kormánypárt birtokába juttatták. Az AB elnöke nem írt levelet akkor, amikor az állami vagyont egy tollvonással átjátszották magánalapítványokba, és ezek kuratóriumát saját embereikkel töltötték fel.
Az AB elnöke nem írt levelet, amikor a parlament, csúfot űzve a törvényhozásból, éjszakai beadványokat fogadott el napok alatt, érdemi egyeztetés és érdemi vita nélkül. Az AB elnöke nem írt levelet akkor, amikor kiderült, hogy a kormány – az állam – kémszoftvert vásárolt, és ezek valahogy olyan emberek telefonjaira „települtek”, akiknek tevékenységére kíváncsi lehetett a hatalom.
Az AB elnöke nem írt levelet akkor sem, amikor a rezsim szinte minden féket és ellensúlyt felszámolt, és akkor sem, amikor már háromszázadszor nyúlt hozzá a választási törvényhez, saját érdekei szerint.
Az AB elnöke azonban azonnal levelet írt, amint veszélyeztetve érezte saját hatalmát. A megfelelő körökben a levél értő fogadtatásra talált.