2010, a Fidesz első kétharmados győzelme óta a trianoni békediktátum aláírásának az évfordulója, június 4. a nemzeti összetartozás napja Magyarországon. A 102. évfordulóról sokan megemlékeztek, a Demokratikus Koalíció kissé visszafogottan kommentálta, mint a többi párt, vagyis nem adott ki közleményt, a párt egyik politikusától, Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármestertől viszont futotta egy megkapó észrevételre.
A politikus a Facebookon azt írta, inkább azokra kellene gondolni, akikre nem terjed ki az orbáni összetartozás, „az alulfizetett pedagógusokra, az összeomlott egészségügyet a hátukon cipelő orvosokra és ápolókra, a megélhetési gondokkal küszködő szociális munkásokra, a , a kilátástalansággal küszködő közmunkásokra” és azokra a fiatalokra, akik már hátra sem néznek, amikor elhagyják Magyarországot.
Erről jut eszébe, hogy gondoljunk
azokra a magyarokra is, akik Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon Magyarországon.
Niedermüller Péter ezt azzal támasztja alá, hogy amíg Magyarországnak megmaradt „a hazugságokra épülő politika, az olcsó ostoba nacionalista demagógia, a mindent eluraló korrupció”, nekik pedig megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye”.
Bár a szlovák nyelvtörvény és az úzvölgyi katonai temető ügye nem éppen azt sugallja, hogy Szlovákiában és Romániában minden rendben van, nemrég a Népszava is írt arról, hogy van gazdasági mutató, amelyben Románia már megelőzi Magyarországot. Az egy főre jutó fogyasztási kiadás – vásárlóerő-paritáson számolva – Magyarországon az uniós átlag 70 százaléka, vagyis 6 százalékponttal magasabb, mint 2011-ben volt, amihez képest a listavezető Románia és Litvánia 26, illetve 23 százalékpontos növekedést ért el 9 év alatt. Az egy főre jutó román fogyasztás így már az uniós átlag 80 százalékára rúg.
Hiába a kormány sikerpropagandája, a magyar gazdaság nem tudott felzárkózni az elmúlt 12 évben az EU átlagához