Amikor pénteken Orbán Viktor átvette Aleksandar Vucic szerb elnöktől a már megannyi diktátornak kiosztott Szerb Köztársaság Érdemrendet, épp a belgrádi kormány ellenőrzése alatt álló állami RTS tévé riportere rontotta el a hangulatot azzal a magyar kormányfőnek szegezett kérdéssel, mit szól ahhoz, hogy az Európai Parlament már nem tartja demokráciának Magyarországot. Orbán „viccnek” nevezte a határozatot.
Ugyan az EP állásfoglalásának jogi következménye nincs, az, hogy ennyire elszigeteltük magunkat az EU-ban, egyáltalán nem vicces. A vasárnapi pedig sötét napként vonul be Magyarország uniós tagságának történelmébe. Az Európai Bizottság ledobta a nukleáris bombát: a kohéziós politika keretében három operatív program esetében a magyarországi támogatások 65 százalékának felfüggesztésére tett javaslatot, ami 7,5 milliárd eurót, úgy 3000 milliárd forintot jelent. A pénzmegvonás által sújtott programok közé tartozik a regionális fejlesztés, így egy sor beruházás állhat le véglegesen.
Brüsszel megelégelte azt a macska-egér harcot, amit a magyar kormány jó egy évtizede űzött vele, már nem riad vissza a súlyos szankcióktól.
A Bizottság ugyan meg akar állapodni a magyar kormánnyal, ám mindenféle hamis ígéretre mégsem ítélhet oda eurómilliárdokat, hiszen talán még a kormánypárti szavazók egy része is belátja: a pénz a kormányfő érdekkörébe kerül.
Mit is mondott 2006-ban Orbán Viktor? Vonják meg az uniós pénzeket a „hazug és csaló” kormányoktól.
Bár most majd a csapból is az az állítás folyik a kormány illetékeseitől, miszerint „mi mindent megtettünk”, a parlament napokon belül elfogadja a szükséges törvényjavaslatokat az Integritás Hatóság, illetve a Korrupcióellenes Munkacsoport létrehozásáról, és most Brüsszelen a sor, hogy felfüggessze az eljárást, de ez nem ilyen egyszerű. Johannes Hahn költségvetésért felelős biztos részéről ugyanis elhangzott egy kulcsmondat: a magyar kormány által kilátásba helyezett intézkedések elégségesek lehetnek, ha „megfelelően hajtják végre őket”. Most nem elég a szokásos hókuszpókusz, Brüsszel megvárja, hogy a közbeszerzéseknél a korrupciót kiszűrni hivatott, felállítandó hatóságok valóban a kabinettől függetlenül végzik-e a munkát. Nagyjából november közepéig kellene ezt bizonyítania a magyar kormánynak. Ha ezt képes elhitetni a Bizottsággal, az uniós grémium november vége körül erősíthetné meg, hogy teljesültek a jogállamisági eljárásban vállalt feltételek, s a következő pénzügyminiszteri ülésen már a szankciók megszüntetéséről dönthetnek. A pénzügyminiszteri tanácsnak így 1-3 hónapja van arra, hogy minősített többséggel hozzon határozatot. Ez az optimista forgatókönyv, ám ne feledjük, az Európai Parlament is nyomást gyakorolhat a Bizottságra:
ha úgy érzi, túl engedékeny Magyarországgal, akár bizalmatlansági indítványt nyújthat be az uniós testület ellen. Vagyis Brüsszel most nem dőlhet be Orbán szemfényvesztésének.
Emlékezhetünk még a néhány évvel ezelőtti, „Állítsuk meg Brüsszelt!” plakátokra. Reméljük, ez most sem sikerül. Mert ha tényleg megáll Brüsszel, akkor az országnak befellegzett.
Navracsics: még mindig probléma annak azonosítása, hogy „pontosan mi a problémája a bizottságnak az uniós források felhasználásával”