Politika;Fidesz;Magyarország;interjú;Sik Endre;

2022-12-17 09:47:00

Sik Endre: A válság sem fogja megrendíteni az Orbán-kormányt, a propaganda egyre jobban le tudja nyomni a valóságot

Jól működik a bűnbakképzés és a félelemkeltés. A jelek szerint az orbáni rendszer nem egyszerűen csak kialakult Magyarországon, nem egyszerűen csak fennmarad, hanem egyre inkább hegemón helyzetbe kerül – mondja a Népszavának adott interjújában Sik Endre szociológus, aki szerint ha a miniszterelnök valakit mellőzni akar, akkor is megjutalmazza valamilyen konccal, amivel érdekeltté teszi az illetőt abban, hogy ne váljon külső ellenséggé.

Gerő Mártonnal közösen írt tanulmányában azt állítja: mára létrejött a Fidesz-világ, azaz egy olyan széles választói réteg, amely – a kormányzati propaganda hatására és a mozgósítás révén – az aktuális kampánytémáktól függetlenül biztosítani tudja a győzelemhez szükséges létszámú szavazót. Többen jutottak már hasonló következtetésre. Nem lát esélyt a Fidesz leváltására?

Nem, mert – ahogyan írtuk – a Fidesz egy olyan méretű „saját világot” hozott létre, amely az adott választási rendszerben mindig alkalmas lesz a szavazatok többségének megszerzésére. Már korábban is úgy láttam, hogy a Fidesz leváltásának esélye csak az lehet, ha a Fideszen belül kialakulnak különféle erőcsoportok, amelyek a maguk érdekének megfelelően próbálják megszerezni a pénzt és a hatalmat, küzdelmeikkel pedig szétverik a pártot. Ma már nem gondolom, hogy a kormánypárt szétesése belátható időn belül bekövetkezhet. A Fideszben uralkodó szűk csoport ügyesen kezeli az ilyen helyzeteket.

Egész pontosan Orbán Viktor kezeli „ügyesen”.

A miniszterelnök vigyáz arra, hogy a sajátjai közül senkit ne hagyjon az út szélén. Ha valakit mellőzni akar, akkor is megjutalmazza valamilyen konccal, amivel érdekeltté teszi az illetőt abban, hogy ne váljon külső ellenséggé. A párt működését úgy szervezi és ellenőrzi, hogy megőrizze a belső összetartást. A kegyeiért való vetélkedést ösztönzi, de az erősödő csoportokat szétbomlasztja. Mindezt a lehető legkevesebb büntetéssel, sokkal inkább a pixisből való kizárás fenyegetésével teszi. Orbán Viktor sok tekintetben azokat az uralmi technikákat alkalmazza, amelyeket a maga idejében Aczél György, a Kádár-korszak mindenható kultúrpolitikusa is alkalmazott, és amelyeket utána többen próbáltak alkalmazni – például Pozsgay Imre –, de messze nem olyan ügyesen, mint Orbán. Hatalmi technológiája alapján a miniszterelnök a zsarnokok azon csoportjába tartozik, akik, ha lehet, elkerülik a zsarnokoskodást.

Régóta hallani öntől, hogy a Fidesz a morális pánikgomb állandó nyomogatásával őrzi a hatalmát. Hogyan működik a gépezet?

A morális pánikgombnak két összetevője van. Az egyik a propaganda technológiája, ami más országokban is használt, de egyedileg összegyúrt manipulációs technikák elegyéből áll. A Fidesz félelemkeltéssel biztosítja azt, hogy a választók a problémáik megoldását csak a Fidesztől várják. Ha a választók veszélyben látják a világukat, elfogja őket a pánik, és úgy érzik, a veszélytől csak akkor menekedhetnek meg, ha a Fideszt hatalmon tartják. A másik összetevő a szervezeti elem. Ahhoz, hogy a morális pánik tartósan fennmaradjon, olyan profi szervezetre van szükség, amit egyre több jól képzett és jól megfizetett ember működtet. Ez az igazi NER.

Mit lehet tudni arról a bizonyos Fidesz-világról? Mi a közös jellemzője a kormánypárti szavazóknak?

Jellemzően azok tartoznak a Fidesz szavazói közé, akik már ösztönösen veszélyként látnak mindent, amit a kormány veszélyként igyekszik tudatosítani a társadalomban, és egyetértenek azzal, hogy mindezért azok a felelősök, akiket a kormány bűnbakként megtesz felelősöknek. Ez a két szempont a döntő. Az életkor, nem, társadalmi státusz, demográfiai mutatók alapján jóval kevésbé különböztethetők meg a fideszes szavazók a „maradéktól”. Még a vallásosság alapján sem. Egyedül a lakóhelynek van jelentősége, annak, hogy valaki budapesti vagy sem. Azok, akik bárhol máshol, de nem a fővárosban élnek, nagyobb eséllyel lesznek fideszesek. És akad még valami, ami jellemzi a Fidesz szavazóit: az intézményekbe vetett erős bizalom, ami érthető is, hiszen ez az egyre mindenhatóbbá váló állam az övék (legalábbis ezt hiszik). Vizsgáltuk a baloldali és liberális választókat is. A morális pánikgomb által sulykolt témák helyett számukra a korrupció és a demokrácia állapota jelent problémát. Az ellenzéki oldalon azonban nem igazán lehet egységes szavazótáborról beszélni, hanem csak laza konglomerátumról, amelynek van ugyan közös gondolati eleme, de politikai értelemben sokkal töredezettebb és heterogénebb, mint a Fidesz-világ.

A Policy Solutions felmérése szerint az elmúlt négy évben Budapesten 13 százalékponttal nőtt, míg a falvakban 8 százalékponttal csökkent a progresszívek aránya. Némi politikai rásegítéssel kialakulhat ebből súlyos főváros-vidék ellentét?

Nem hiszem. A hétköznapi életben a vidék nem létezik. A budapestiek még csak mondhatják magukról azt, hogy ők budapestiek, de a vidékiek nem mondják azt, hogy ők vidékiek. Hanem azt mondják, hogy valók valahova: debreceniek, kisvárdaiak, zebegényiek. A vidék mesterségesen konstruált fogalom, amit a kutatók jól tudnak használni, de a kifejezés nem ad öntudatot az embereknek. Nincs „vidék öntudat”.

Tanulmányuk másik megállapítása, hogy az évtizedek óta kormányzó Fidesz két jelentős, szociológiai értelemben vett strukturális változást hozott létre a politikai rendszerben: egyrészt polarizálta a magyar társadalmat, másrészt megnehezítette a társadalmi csoportok közötti kommunikációt. Meddig tartható fenn ez az állapot?

Bizonyítottuk, hogy 2017 óta stabilan fenntartható, és azt gondolom, hogy a jövőben is fent fog maradni. Azért is az a tanulmányunk címe, hogy „Már nyomogatni se kell”. Mármint a morális pánikgombot. Hiszen létrejött egy nagy tehetetlenségi erővel bíró, jól mozgósítható, azonos módon nem gondolkodó, hanem ösztönösen „helyesen” viselkedő tömeg, amit most már könnyű egyben tartani. Ehhez, persze, gondosan megtervezett bűnbakcsomagokra is szükség van. Nem elég egyetlen bűnbak, jobb egy hálózat, amelynek szereplői mindig ugyanazok, de szerepük és fontosságuk változhat. Kezdetben Soros Györgyöt használták legfőbb bűnbaknak, aztán hozzávettek másokat is. Váltogatják a főbűnbakokat, ahogyan azt is, hogy mitől kell leginkább félnünk, de azért Soros „örök”.

Elgondolkodtató, hogy miféle emberek lehetnek azok, akik kitalálnak és kiszolgálnak egy ilyen rendszert.

Jól felkészült szakemberek. Vannak közöttük elkötelezett hívők, akik hiszik, hogy a közjót szolgálják. Sokan lehetnek, akiknek vannak kétségeik, de tudván tudják, hogy a cél szentesíti az eszközt. Nyilván sokan vannak olyanok is, akik bizonyosan nem hisznek abban, hogy a közjó érdekében dolgoznak, csak hát „ez van, ezt kell szeretni”, „ott a pénz”, „ha én nem, akkor más csinálná”... Elképzelni se tudom, ki és hogyan számol el a lelkiismeretével, amikor hatékonyan a közrosszat állítja elő.

Halmozódnak a bajok, pörög az infláció, csúcsra járnak az élelmiszerárak. A válság nem rendítheti meg az Orbán-kormányt?

Nem. A manipuláció részeként majd új bűnbakokat állítanak elő – mostanában ilyen a „dollárbaloldal” –, másrészt mindig felelőssé teszik „azokat”, vagyis az Európai Uniót, a „brüsszeli szankciókat” és az ukrajnai háborút, miközben a kormány folyamatosan „békét akar” és „óvja népét”. Állandóan, minden fórumon, sokféle formában arról kell csak beszélni, hogy a bajokért nem a kormány a felelős, sőt minden erejével azon van, hogy megmentse a magyar nemzetet. Ha valami rossz történik, akkor azért valaki más a hibás.

A pillanatnyi állás szerint úgy néz ki, ha késve is, de Magyarország valamikor hozzájut majd az uniós pénzek egy részéhez. A magyar kormánynak ennek fejében vállalásokat és engedményeket kellett tennie. Akkor most győzött a kormány, vagy pedig jelentős presztízsveszteséget szenvedett el?

Működött a vétójáték. Nem azért, mert Orbán akkora zseni, hanem azért, mert az Európai Uniónak érdeke, hogy megszülessenek fontos döntések, amelyek elfogadását a magyar miniszterelnök ideig-óráig megakadályozhatta. Orbán ebben a helyzetben jól verekedett. Helyesen mondta magáról, hogy utcai harcos. Ami azt is jelenti, hogy nem politikus, hiszen ha az lenne, akkor más eszközöket választana az országnak valóban hasznos engedmények megszerzése érdekében.

A propaganda meddig lesz képes lenyomni a valóságot?

Ennél kicsit rosszabb a helyzet: úgy tűnik, hogy növekvő mértékben képes lenyomni. Az, ami nálunk zajlik, valóban hungarikum. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy lenne benne bármi olyan elem, amit ne találtak volna ki már valahol a világban, hanem azt, hogy így összerakva, ennyi pénzt beleölve, ennyire profi módon működtetve, ilyen hosszú ideig fenntartva máshol nem épült ki hasonló típusú hatalmi berendezkedés. Hozzátartozik ehhez, hogy az állami etatizmus próbál megölni mindenfajta önálló mozgást, annak érdekében, hogy minél inkább monolit struktúra alakuljon ki. A cél az, hogy mindenki függésbe kerüljön az államtól. A jelek szerint a rendszer nem egyszerűen csak kialakult Magyarországon, nem egyszerűen csak fennmarad, hanem egyre inkább hegemón helyzetbe kerül.

Már csak azt mondja meg, hogy miért pont Magyarországon alakult ki?

Sokat gondolkodtam ezen, különféle szakértőket is megkérdeztem erről. Mindenkinek van valamilyen elmélete. Egyikük a társadalom „utóparaszti” hatásainak tulajdonítja az Orbán-rendszer kiépülését, mások szerint ennek a kudarcos magyar történelem, az ebből fakadó frusztráció az oka. Ezek mind jó érvek, de én azok közé tartozom, akik nem szégyellik bevallani, ha valamit nem tudnak. Most is ez a válaszom: nem tudom.