Gothár Péter több mint három évvel ezelőtti zaklatási ügye miatt azóta csak a TÁP Színházban rendezett. Most viszont a Kolibri Színházban Novák János igazgató invitálására Az Óz, a varázslót vitte színre. Gothár 2005-ben dolgozott már a Kolibriben, akkor a Trapitit rendezte.
Az Ózt, L. Frank Baum klasszikussá vált és sokféle módon feldolgozott meséjének szövegét ezúttal Horváth Péter adaptálta a Jókai téri színház színpadára. A szövegváltozat tele van iróniával, humorral, szóleleménnyel. Az alapsztorit persze meghagyja, de maivá teszi a történetet, olyanná, amelynek legfőbb érdeme, hogy partnernek tekinti a nézőket, kicsiket és nagyokat is. Az előadás persze a történet szereplőit illetően azt is firtatja, hogy ki a kicsi és a ki nagy. A keleti boszorka birodalma például a picúrok országa. Épp oda repítette a forgószél a majdnem hétéves kislány „Kenzeszi Dorottya” házát, ahol eddig élt. A ház épp a boszorkányra esett rá. A nyugati boszorka birodalmában pedig szárnyas majmok szolgálnak. Hogy aztán a mágikus erejű Óz, akit a darabban többször is „karizmataként” emlegetnek kicsi-e vagy nagy, azt homályban hagyják az alkotók. Gondoljon a néző, amit akar. Mindenesetre sajátos közeg veszi körül Ózt, őrökkel, mindenféle titkos, rejtélyes momentummal. De van emailcíme is, ott előre be lehet jelentkezni hozzá.
A tűzpiros pipacsmezőtől Óz birodalmáig színes, erőteljesen meseszerű az előadás látványvilága (a díszletet is a rendező jegyzi). Aztán főként a második részben nagyon is valóságos, moralizáló epizódok is akadnak, elhangzik például, hogy „Ez nem mese, itt kéz kezet mos” vagy „Ami nem pusztít el, az megerősít”. Felerősödik az is, hogy Óz a lány hazajuttatásáért cserébe arra kéri Dorottyát, hogy pusztítsa el ellenségét, a nyugati boszorkát, aki korábban Smaragdváros szépe is volt. Nem is értik a csapat tagjai, Dorottya mellett az észt kérő madárijesztő (Ruszina Szabolcs), a szívért harcoló Bádog Favágó (Szanitter Dávid) és a bátorságra vágyó oroszlán (Krausz Gábor) miért kell itt nekik háborúzniuk, miközben ők nem is mágikusak, mint Óz.
A szél fújta hajú, józan eszű és igazi jó értelembe véve vezérré váló Dorottyát Nyirkó Krisztina alakítja. Elválaszthatatlan kísérőjét pedig vendégként Vass György formálja meg figyelemre méltóan. Ő szerepe szerint helyre zökkent, beszól, csakhogy tudjuk hol vagyunk, de ezt nagyon szerethetően és megmosolyogtatóan teszi. Varjúként Tóth József repül be olykor a térbe, az ő karcos iróniája is nagy erőssége az előadásnak. Az északi és nyugati boszorkányt is Farkas Éva alakítja.
Nagyon szellemesek a dalszövegek és vonzó Selmeczi György zenéje, melyet az előadás zenekara szólaltat meg. A produkcióban a KIMI-Kolibri Stúdió növendékei is közreműködnek.
A végén Ózból csak egy nagy szemet látunk, és a hangját halljuk (Kormos Gyula adja). Ettől az Óztól tényleg jobb nem kérni. Még ha végén egy levélben helyre is teszi a dolgokat. A háborúzás helyett pedig mégis csak jobb szeretni. Meg is kérdezik: „Mert szeretni mit jelent? Hogy másra gondolsz nem magadra”. Az előadás szülőknek is erősen ajánlott.
Infó:
L. Frank Baum – Horváth Péter – Selmeczi György
Óz, a varázsló
Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház
Rendező: Gothár Péter
