Nem omlott össze Oroszország, nem lett vége a háborúnak, a hazai és európai inflációt azonban „Brüsszel elhibázott szankciós politikájának” köszönhetjük, amely nekünk, uniós tagállamoknak jobban fáj, mint a büntetni kívánt országnak - röviden összefoglalva ezt kommunikálja az Orbán-kormány propagandagépezete. Csakhogy ez nem igaz.
Az orosz gazdaság valóban nem omlott össze az elmúlt 11 hónapban életbe lépett szankciók hatására, sőt a vártnál kedvezőbb GDP mutatókkal zárta az évet, ennek ellenére egyre komolyabb gondokkal küszködik, amelyek hosszabb távon Putyin hadigépezetét is megroppanthatják. Amint Janis Kluge, a német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetének közgazdásza a Meduza portálnak nyilatkozta, „az orosz gazdaság túlélte 2022-t, de azt még nem mondhatjuk, hogy túlélte a szankciókat, mert azok még mindig kibontakozóban vannak".
Ursula von der Leyen: Az EU február 24-ig újabb szankciós csomagban fizetteti meg Vlagyimir Putyinnal az egy éve tartó ukrajnai háború árát Az Orbán-kormány kiplakátolta, hogy a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat, kár, hogy ez köszönőviszonyban sincs a valósággalNemzetközi szakértők számításai szerint az orosz gazdaság a szankciók hatására mintegy 10 százalékkal zsugorodott, ami a 2009-es világgazdasági válság okozta 7,8 százalékos mélypontot is túlszárnyalja. Közgazdászok hangsúlyozzák, hogy a GDP-adatok sem olyan rózsásak, amilyennek látszanak, ugyanis 2022 mérlegébe beletartozik a szankciómentes január és február, amikor az energiahordozók ugrásszerű emelkedése rekord nyereséget hozott az orosz büdzsének. Ugyanez a szárnyalás kezdetben a szankciók mellett is éltette az elsősorban az energiahordozókra támaszkodó orosz gazdaságot.
Márciusban és áprilisban Oroszország még új rekordot is döntött az olaj- és gázbevételek tekintetében, a Nyugat azonban egyre inkább arra összpontosít, hogy elvágja a Kreml ezen mentőövét. Az Európai Unió tavaly decembertől megtiltotta az orosz nyersolaj tengeri szállítását, és olajárplafont vezetett be, aminek következtében decemberben 22 százalékkal esett vissza az orosz tengeri olajexport - derült ki a Kpler árutermék-adatszolgáltatónak a The Wall Street Journal által idézett adataiból.
Az orosz költségvetés decemberben rekord költségvetési hiánnyal zárt, a háborús költségek drasztikusan emelkednek, az orosz jegybank pedig az egyre súlyosabb munkaerőhiány gazdasági hatásaira figyelmeztetett.
A szeptemberi mozgósításnak köszönhetően ugyanis mintegy egymillió munkaképes felnőttet veszített Oroszország - 300 ezret besoroztak, 700 ezerre teszik a mozgósítás elől elmenekültek számát.
Hosszú távon a legveszélyesebb szankció Oroszország számára high-tech technológiát érintő. Az importtilalom alá tartozó termékek jegyzékén szerepelnek például a kvantumszámítógépek és a fejlett félvezetők, csúcskategóriás elektronikai termékek és szoftverek, az olajfinomításhoz szükséges meghatározott termékek és technológiák, energiaipari berendezések, technológiák és szolgáltatások, a légi közlekedési ágazatban és az űriparban használt termékek és technológiák, a tengeri navigációs termékek és rádiókommunikációs technológiák, illetve számos kettős - polgári és katonai célokra egyaránt - felhasználható termékek, például drónok és drónokhoz használt szoftverek vagy titkosítási eszközök, valamint egyéb hadianyagok. Ezek jórészét Oroszország is nyugatról biztosította, és csak részben tudja saját erőből vagy keleti forrásokból pótolni, de nem azonos minőségben.
Nincs magyar egérút
Az orosz kőolajból előállított finomított termékek exportjára vonatkozó, vasárnaptól hatályba lépő tilalom minden uniós tagállamra, így Magyarországra is érvényes. A MOL azonban – amint a Népszava is erről beszámolt - már múlt héten jelezte, hogy ez nem fog fennakadást okozni a magyar piacon. Az orosz nyersanyag behozatalára vonatkozó, tavaly december 5-én életbe lépett uniós tilalom alól az orosz energiahordozóknak leginkább kiszolgáltatott Magyarország, Szlovákia és Csehország még mentességet kapott, a finomított termékekre viszont nem. A finomítók vezetéken továbbra is kapnak orosz kőolajat, az ebből készült üzemanyagot viszont csak belső piacaikon értékesíthetik. A MOL százhalombattai és pozsonyi finomítója fokozatosan áll át a nem orosz, úgynevezett „tengeri” nyersolaj feldolgozására.
A félvezetők, chipek és egyéb alkatrészek hiánya máris érezteti hatását a mindennapokban. Például Oroszország vezető autógyártója, az AvtoVaz autófestékhiánnyal küzd, ami a színválasztékot fehérre, feketére és sötétzöldre korlátozza. Ez a hiány a legújabb példája annak, hogy az ukrajnai invázió miatti szankciók hatással vannak az ország autóiparára, írta a hír kapcsán januárban az ellenzéki The Moscow Times portál.
Nyilván az autók színe a legkisebb gond, de maga az autóipar helyzete kicsiben az egész orosz gazdaság helyzetét képezi le. A nyugati autómárkák kivonulása nyomán a Ladát is gyártó AvtoVaz 27,4 százalékos piaci részesedéssel az oroszországi autóeladások élére ugrott. Csakhogy – a háború okozta gazdasági nehézségek, lakossági félelmek és a nyugati márkák elérhetetlensége miatt – az oroszországi autóeladások összességében 68 százalékkal csökkentek tavaly és maga az AvtoVaz is 2022-ben 46 százalékkal kevesebb autót adott el, mint 2021-ben. De nem is a mennyiségi csökkenés vagy az autófestékek hiánya a legijesztőbb az orosz autógyártás – és tesszük hozzá, általában az orosz ipar – számára, hanem az egyre kritikusabb alkatrész, chip és egyéb hiány, amelyet csakis alacsonyabb minőségű termékekkel tud pótolni az orosz ipar. Ha egyáltalán tud.
Maxim Sokolov, az AvtoVaz vezérigazgatója tavaly év végén az ellátási lánc megszakadásai miatti "nagy kockázatú" autóalkatrész-hiányról beszélt. Az amerikai közszolgálati rádió, az npr.org honlapján elérhető januári elemzés szerint a hiány mértéke kritikus, olyannyira, hogy Moszkva kénytelen volt enyhíteni a szabályokat, és lehetővé tenni, hogy az orosz autókat légzsák és blokkolásgátló nélkül is gyárthassák, mert ezeket az alkatrészeket nem tudják belföldről beszerezni. Korábban ezeket is Európából és az Egyesült Államokból vásárolták.
A személygépkocsi feketén, fehéren légzsák nélkül is legyártható és eljut A pontból B pontba. Fapados szuperszonikus rakétákat, drónokat és egyéb, az ukrajnai háborúhoz szükséges csodafegyvereket viszont nem lehet gyártani. Az utánpótlás vonalak pedig nem csak korlátozottak, hanem jóval alacsonyabb minőségi szintet jelentenek, mint az a nyugati technika, amitől Oroszország a szankciók révén elesett.
Pénz, politika, erkölcs
Amint a fentebb bemutatott számok és példák is mutatják, a büntetőintézkedések hosszú távon képesek Putyin hadigépezetét is megroppantani.
Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő a Népszava kérdésére hangsúlyozta, hogy ha a szankciók hatását akarjuk vizsgálni, akkor először azok funkcióját kell tisztázni. „A szankciók nem azért lépnek hatályba, mert valaki is azt gondolta volna, hogy ettől egy autokrácia és annak vezetője jó útra tér, megváltoztatja politikáját. Elsősorban azt a célt szolgálják, hogy világossá és egyértelművé tegyék, hogy a nemzetközi rendet ilyen durván megsértve, agressziót követni el egy szuverén ország ellen, a 21. század elején nem lehet. Más eszközei nem igen vannak a külvilágnak arra, hogy értésére adja az agressziót elkövető államnak, hogy ezt nem lehet következmények nélkül megtenni”.
A szankciók nyilvánvalóan működnek, szögezte le Sz. Bíró, hozzátéve, hogy azok, amelyek a legpusztítóbb hatást fogják kifejteni az orosz gazdaságra, nem azonnali hatályúak. Oroszország számára a fejlett technológiák és kettős rendeltetésű termékektől való elzárás a legveszélyesebb, magyarázta a szakértő, ami a globalizáció körülményei között nem egyszerű feladat. „Nem lehet arra számítani, hogy bármiféle szankciók rövid időn belül képesek megroppantani egy olyan nagy gazdaságot, mint az orosz, amely nominális értéken a világ 11. gazdasága. A gondok viszont máris látszanak a költségvetés helyzetén, a GDP adatokon egyaránt. A háború kitörését követően, mind az orosz jegybank, mind a Nemzetközi Valutaalap, mind a Világbank 8-11 százalék közöttire becsülte a 2022-re várható recesszió mértékét, de már a nyár elején világos volt, hogy ennél kisebb lesz a visszaesés, valószínűleg 3 százalék körüli. De ha ehhez hozzátesszük, hogy az orosz jegybank és az orosz fejlesztési minisztérium 2021. őszén 2022-re 3-4 százalékos növekedést jósolt, akkor ez azt jelenti, hogy a potenciális növekedés 6-7 százalékát veszítette el Oroszország. Mindezt úgy, hogy szeptembertől a hadiipar három műszakra állt át, ami nyilván fölfelé vitte és ebben a 3 százalékos visszaesési zónában tartja a GDP adatokat. Ugyanakkor ez semmiben sem emeli a lakosság életszínvonalát, márpedig ezen a területen is vannak komoly problémák”, magyarázta az Oroszország-szakértő.
Ezt támasztja alá Sz. Bíró Zoltán szerint az a január második felében tartott orosz kormányülésen felszínre tört feszültség is, amely abból adódóan alakult ki, hogy Putyin szerette volna a szociálpolitikai blokkért felelős miniszterelnök-helyettest rábírni arra, hogy jelentős szociálpolitikai lépésekkel próbálják kárpótolni a kialakult helyzetért az orosz társadalmat, de emlékeztették rá, hogy ennek a forrásai nem állnak rendelkezésre.
Arra a kérdésünkre, hogy „Európának valóban jobban fájnak a szankciók, és ha igen, akkor le kell mondanunk róluk?” az Oroszország-szakértő leszögezte: vannak olyan helyzetek, amikor a gazdasági racionalitást és szempontokat a stratégiai racionalitás felülírja. „Nem vagyok Európával foglalkozó politikus és közgazdász sem, de azt mondanám, hogy ha a háború előtti növekedéshez képest az uniós országok gazdaságai lassulnak, netalán recesszióba fordulnak, azt el kell fogadni, mert vannak olyan helyzetek, amikor gazdasági szempontokat felülírja a stratégiai racionalitás. Vannak gazdasági nehézségek Európában és idehaza is, és minden bizonnyal még a későbbiekben is lesznek, de ez is egy olyan történelmi helyzet, amikor a gazdasági szempontokat felülírják a hosszú távú stratégiai szempontok. Ráadásul a kollektív nyugat stratégiai érdeke ez esetben teljes mértékben egybevág az erkölcsileg helyes állásponttal", emlékeztetett a magyar történész.