Európai Unió;Orbán Viktor;Hann Endre;Lattmann Tamás;brüsszeli politika;

2023-02-05 08:05:00

A kiléptető rendszer: Európából már kivezetett Orbán Viktor, az EU-ból is ki fog?

Az ellenzéki politika, a demokrata szellemű, kormánykritikus közvélemény és média valamiért különösen érzékeny Orbán Viktor azon kijelentéseire, amelyekben szkeptikus hangon bírálja az Európai Unió intézményét, vagy távolságtartást jelez vele szemben. Méghozzá nem éppen diplomatikus stílusban. Ilyenkor rendre kigyulladnak egy időre a nagy gyanakvások, felismerések lámpái: „Orbán ki akarja vezetni az országot az unióból, huxitra készül, úgy bizony!” Akit „ütnek, vernek, rúgnak, harapnak” – amiként ezt a kormányfő érzi –, miért is akarna pofonálló lenni (és nem legény a gáton), amikor az unió már nem állja tovább a ner-cechet?

Pár napig a csapból is ez folyt, a kormányfő nemrég egy konzervatív külföldi újságírókkal folytatott beszélgetésen mosolygott ki sokértelműen efféle mondatokat magából. Egyik vendége úgy érezte, jól emlékszik rájuk, és beírta a The American Conservative-nek készített beszámolójába, hogy arra a kérdésére, hogy a miniszterelnök szeretné-e, ha Magyarország az EU-ban maradna, Orbán így válaszolt: „Egyértelműen nem!” Hozzátéve, hogy ugyanakkor nincs más választás, mert a magyar export 85 százaléka az unióba megy. Aztán az újságíró elbizonytalanodott, és változtatott a szövegen, persze-persze, finomabban fogalmazott a vendéglátó. Egy biztos, Orbán nem lelkesedett az EU-tagság miatt.

Kérdés, hogy infláció, háború, energiaválság, tanársztrájkok idején, amikor megállapodásra várunk létfontosságú uniós pénzekről, az Erasmus programról, miért kerül a fókuszba a kilépés esetleges távlati szándéka. Egy hivatalosnak nehezen tekinthető beszélgetésen elhangzott mondatok alapján, ahol egy populista, népszerűséghajhász politikus nyilván saját imázsát is erősíteni kívánja a laza fogalmazással. De a felfokozott izgalom más miatt is furcsa. Mert hiszen Orbán Viktor már kivezette Magyarországot Európából. Abból a típusú polgári demokráciából, amely az európai országokat bizonyos szinten gazdasági-politikai közösséggé tudta formálni. A folyamat itt zajlott az orrunk előtt, a demokratikus oldal összevont szemöldökkel szépen végignézte.

Tetszelgő trumpista

Persze az is igaz, védjük meg, amit még tudunk, vegyük komolyan, figyeljünk oda. Nehogy megint bealudjunk, és átaludjunk valamit. És jelezzük a vezérnek, nem jó, ha felelőtlenül beszél. A Népszava kérdésére Győri Lóránt geopolitikai elemző a héten elmondta: kiléptetési szándékról – ami több szempontból is értelmetlen – egyértelműen nincs szó, a miniszterelnök vihart kavart negatív megjegyzései az uniós tagságról mégsem vehetők könnyedén. Mert egyértelmű az is, hogy Orbán Viktor próbál megágyazni egy ilyen lehetőségnek is. Időről időre felmelegíti, mert a kétely jól illeszkedik bel- és külpolitikai irányvonalába is.

Lattmann Tamás nemzetközi jogász is úgy látja, nem kering komoly kilépési szándék Orbán Viktor fejében. Valószínűbb, hogy most is kommunikációs manőverezést folytat. – Amit az ominózus beszélgetésen mondott, alighanem a helyzetnek való megfelelés terméke – veti fel a szakértő. – Az elmúlt időszakban a miniszterelnök elkezdett zenélni az ezoterikusnak nevezhető amerikai jobboldal képviselőinek. Már 2016-ban, a Trump-kampány idején látható volt, hogy a kommunikációs technika terén erős kapcsolatok vannak ezzel a körrel. Úgy érzem, ismét nekik kívánt tetszelegni, ezért kijelentéseiből nem lehet komoly következtetéseket levonni. Egy politikus tudja a legkevésbé, mi lesz 2030-ban. Zajlik egy háború, a gazdaság állapota bizonytalan, lesz még két választás.

Másokhoz hasonlóan a nemzetközi jogász is határozottan állítja, hogy a kilépés az Európai Unióból semmilyen szinten sem oldaná meg az ország problémáit:

Azt is tudja, hogy a kilépésről szóló döntés komoly belpolitikai feszültségeket szülne.

A jogász elképzelni sem tudja, hogy a kormány mivel tudná kompenzálni az EU-tagság megszűnésével járó veszteségeket. Az, hogy az Oroszországi Föderáció szövetségese, netán tagállama lehetünk, nem túl vonzó perspektíva – fogalmaz szarkasztikusan a szakértő. – Putyint nem lehet úgy kezelni, mint egy lecserélhető uniós bizottsági elnököt. Mire jó, ha kiesünk abból a gazdasági térből, amely jelenleg életben tartja a magyar gazdaságot? Ha elvész a rengeteg betelepített külső, működő tőke. Összeszerelőüzem-ország vagyunk, amelynek alapvetően alkatrészekre meg nyersanyagra van szüksége. Azt be kell hozni, a készterméket meg exportálni kell. A kiválás az EU-ból mindezt egyenesen ellehetetlenítené. Ráadásul, ha agresszív formában történik, amire egy Orbán-kormány esetében megvan az esély, az uniós piachoz való hozzáférésünket is elveszíthetjük. A briteknek sem sikerült ezt megoldaniuk. A norvégoknak, Izlandnak, Svájcnak igen, de hatalmas pénzeket fizetnek érte minden évben, gondoljunk csak a Norvég Alapra.

A kormány politikája persze nem mindig észszerű. Jól példázza ezt az Ukrajnával kapcsolatos magatartása. Érthető, hogy számunkra sérelmes az ukrajnai nyelvtörvény, és ezért itt-ott beakasztunk bizonyos kérdésekben, vagy nehezítjük szomszédunk NATO-integrációját. De katonai agresszió esetén ezt a lengyelekhez és a románokhoz hasonlóan félre kéne tenni – állítja a nemzetközi jogász. – Az ellentétek nagy lángon tartása nem tűnik racionális külpolitikának. Már csak azért is, mert sok pénzébe fog kerülni Magyarországnak. A háborúnak vége lesz, és egyre valószínűbb, hogy Ukrajna túl fogja élni. Ami azt is jelenti, bár talán nem szép most erről beszélni, hogy a szomszédunk lesz a következő években az egyik legnagyobb üzlet. Újra kell építeni az országot, iszonyatos mennyiségű pénz lesz rá, de így semennyihez sem fogunk belőle hozzájutni.

Bezuhant EU-bázis

A külföldi újságíróknak tett kijelentésekkel kapcsolatban felmerülhet a közvélemény szondázásának szándéka is, de Lattmann Tamás szerint erre lennének jobb csatornák is. Másrészt még mindig egyértelmű, hogy a társadalom nagy része támogatja az EU-tagságot. – Egyedül arról érdemes komolyan töprengeni, hogy Orbán esetleg elő akarja készíteni a közvéleményt egy esetleges kilépésre – veti föl a szakértő. – Már a 2016-os kvótanépszavazást is hangulatkeltésnek éreztem. És alapvetően azért nem engedte el a kormány a migrációs témát a mai napig sem, mert a kvótanépszavazásra lehetne hivatkozni a kilépési szándéknál is. Ki kell lépnünk, mert ránk kényszerítik a migránsokat. A lépés persze így is irracionális lenne. Az igazság az, nem tudjuk pontosan, milyen érdekek mozgatják Orbánt, és így nagyon nehéz belelátni a szándékaiba.

A miniszterelnök kijelentései amiatt adnak okot az aggodalomra, hogy az utóbbi fél évben nagyot csökkent az EU-tagság támogatottsága. A decemberi Medián-felmérés 10 százalékpontos visszaesést mutatott, ami azért mondható jelentősnek, mert a támogatottság 2004 óta, egy 2011-es kisebb csökkenés kivételével, tartósan 70 százalék felett volt. Tavaly áprilisban közelített a kilenctizedhez (88 százalék.) Innen esett vissza az év végére 78 százalékra.

Hann Endre, a Medián vezetője úgy véli, az adat hátterében a romló közhangulat áll. – Mindig fel szoktuk tenni az alapkérdést, hogy milyen irányban mennek az országban a dolgok. Drámai a változás. Míg áprilisban a szavazók 51 százaléka vélte úgy, hogy jó irányban, ez a szám decemberben 27 százalékra zuhant. Ezzel összefüggésben romolhatott az EU megítélése is. Amihez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy a kormány brutális kampányt folytatott az unió ellen. A gazdasági nehézségekért, az inflációért minden erővel igyekezett Brüsszelre hárítani a felelősséget. A szankciókra, az uniós pénzek visszatartására. Ez persze a Fidesz-szavazók körében hatott elsősorban, körükben csaknem 20 százalékos az EU-támogatottság esése. De a gazdasági helyzet és a propaganda mindenkit befolyásol, hiszen az ellenzéki táborban is kimutatható egy 5 százalékpontos csökkenés.

Fontos hangsúlyozni, hogy új jelenségről van szó. Az Orbán-kormány propagandája a migránsválság óta folyamatosan ostorozza az uniót. Ám eddig a konfliktusok kapcsán főleg politikai és ideológiai kérdésekről volt szó: kettős mérce, belügyekbe való beavatkozás, balliberális diktátum, nemzetállamiság kontra föderalizmus. A migránsok okozta nehézségek – „elveszik a magyarok munkáját” – fiktívek maradtak. Most azonban egy létező, mindenkit érintő gazdasági válsághelyzet miatt okolja a kormány Brüsszelt. Igyekszik elhitetni, hogy az Oroszország elleni szankciók okozzák az inflációt, a visszatartott uniós pénzek miatt nem lehet emelni a tanárok fizetését, és így tovább. És mivel a lakosság a napi megélhetés szintjén érzékeli a problémákat, jobban odafigyel az eseményekre, a propagandára, és könnyebben ingatható meg a bizalma az Európai Unióval szemben. Mindezt a szankciók megítélése jelzi a legjobban, amiről szintén készített felmérést a Medián. ľ Májusban még a szavazók 35 százaléka volt feltétel nélküli híve a szankcióknak, decemberben már csak 26 – összegzi az eredményt Hann Endre. – És 41-ről 55 százalékra nőtt azoknak a tábora, akik semmiképpen sem hajlandók a szankciókat támogatni. Ami azt mutatja, hogy a propagandának a lakosság elég széles körében sikerült összekapcsolnia a magas energiaárakat a szankciókkal.

Mindez komoly figyelmeztetés. Hann Endre sem veszi félvállról a kérdést:

Látható, hogy időről időre különféle módon teszteli és folyamatosan életben tartja az unió elhagyásának alternatíváját. De a 75 százalékos társadalmi támogatottság még mindig nagyon magas ahhoz, hogy szembemenjen vele. Figyelembe kell vennie, hogy alig van olyan család, amelynek ne lenne pozitív érintettsége az unió­val. Rengeteg a kint tanuló diák, az ott dolgozó rokon, ismerős, akiktől az itthoniak nyilván nem »a Nyugat hanyatlásáról« értesülnek. Az Európai Unió már szerves része a társadalom életének. És sok ember, főleg az 50 év fölöttiek számára még mindig élmény, hogy a határok szabadon átjárhatók. A 40 év alattiak, főleg a legfiatalabbak döntő többsége pedig egyértelműen EU-párti.”

A támogatottság visszaesését látva érdemes felvetni a kérdést: elképzelhető, hogy a kormány kemény propagandakampánnyal el tudná érni, hogy a lakosság egy népszavazáson az Európai Unióból való kilépés mellett döntsön? Hann Endre nem vállalkozik jóslásra, de azért csendesen megjegyzi: – Elméletileg igen.