„Nem lehet hatékonyan olyan nyomásgyakorlást végigvinni, amely nem csapódik le a betegeken is”

Az orvosok túlmunkája nélkül sokkal kevesebb műtét, rendelés lenne – vetíti előre tiltakozó akciójuk hatását Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára, aki emlékeztet arra is, hogy brutálisan sok, akár 20-40 beteg jut egy ápolóra. Interjú.

A túlmunkaszerződéseik felmondásának borítékolására biztatja tagjait a Magyar Orvosi Kamara, hogy ezzel is erősítsék szakmai követeléseiket. Az ágazatot vezető Takács Péter államtitkár szerint ez betegellenes lépés. Ingoványos terepen mozog a köztestület. Mi okozza a legnagyobb nehézséget?

Az új terep és a mindekori egyensúlyozás jelen esetben például a betegek és az egészségügy benne a kollégák rövid és hosszú távú érdekei között. A feszültségek legnagyobb része most az alapellátókon csapódik le. A finanszírozásuk átalakításával akár több százezer forintot bukhatnak. Emellett hosszú ideje nem kapnak választ a kormányzattól, hogy kompenzálják-e az extrém módon megnövekedett rezsiköltségeiket. És most rajtuk „csattan az ostor” az ügyeleti rendszer átalakításával is. Ezért ők lettek nyomásgyakorlás éke, éle. A szakellátásban még nem ennyire éles a helyzet, mert ott még senkinek sem csökkentették a bérét 20 százalékkal, még nem kezdődtek meg a megyén belüli, akár másfél órás távolságra való kirendelések. Ami viszont már megtörtént, hogy számos helyen elvontak elsősorban szakmai (traumatológiai, sürgősségi, radiológiai) pótlékokat. És nem csupán az orvosoktól, de a szakdolgozóktól is, utóbbiaknál ez még fizetésemeléssel sem járt együtt.

A kamarai tiltakozó akcióval kapcsolatos terepzajokból az szűrődik ki, hogy például a háziorvosok sincsenek tisztában a jogaikkal, illetve a rájuk vonatkozó szabályokkal. Tudnak a számukra segítséget adni?

Igyekszünk, de mi azt is tapasztaltuk, hogy nem csak ők nincsenek tisztában a saját jogaikkal. A kormányzatnak sikerült az új rendeletekkel, törvényekkel egy olyan kaotikus jogi helyzetbe manőverezni az egész egészségügyet, amiben már senki sem lát tisztán. Ez teszi lehetővé azt is, hogy adott esetben egyes vezetők jogtalan eszközökkel is próbálnak nyomást gyakorolni a kollégákra, hogy azok szerződjenek le alapellátási ügyeletesként az új rendszerbe.

Az ATV-nek minap nyilatkozó jogász szerint viszont semmilyen gyakorlati következménye nincs a túlmunka-szerződés felmondás szándéknyilatkozatai gyűjtésének...

Ám annak lehet hatása, ha ismertté válik, hogy hányan juttatják el ezeket a területi szervezetekhez. A mi jogászaink szerint megtehetjük azt is, hogy ezeket a leadott nyilatkozatokat a megfelelő ügyvédi meghatalmazások alapján élesítjük.

Hol tartanak a szervezéssel?

Az ellentmondásos jogi környezet nem könnyíti a dolgunkat. A felmondó-nyilatkozatokat úgy kellett előkészítenünk, megfogalmaznunk, hogy azok jogilag semmiképpen se legyenek megtámadhatók, a kollégáknak pedig mindeközben a legnagyobb biztonságot szeretnénk garantálni. A felmondónyilatkozatok mellé készül tájékoztató anyag is, amelyben a demonstráció minden egyes lehetséges hátulütőjét, következményeit gyűjtjük össze. Kerülnénk azokat a helyzeteket, hogy valaki úgy érezze: őt meglepetésként érte bármelyik mozzanata a tiltakozással járó „hullámoknak”.

Pontosan mit fognak kapni az érintettek: nyomtatványt?

Az akcióban résztvevőnek nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja a játékszabályokat, és annak megfelelően leadja, letétbe helyezi a felmondási nyilatkozatot. Továbbá, hogy felhatalmazza a kamarát, illetve annak jogászát, hogy a köztestület által választott időpontban élesítse a túlmunka-felmondását. Az élesítésről pedig a Területi Szervezetek Tanácsa dönt majd, mérlegelve, hogy mi és milyen mértékben teljesült a követeléseinkből.

Egy hete adott interjút lapunknak Takács Péter államtitkár. Ő azt mondta: van elég orvos a rendszerben, csak az ellátás szervezés a probléma…

Államtitkár úrnak minden bizonnyal abban igaza van, hogy az orvosok abszolút száma Magyarországon nem kevés. A meglévő rendszer szétaprózott. Ugyanakkor éppen azért, mert eddig ehhez nem nyúltak hozzá, a rendszer nem változott, így a relatív hiány is okozhat komoly ellátási gondokat. Ha a nyomásgyakorló akció megkezdődik, mindez fokozottabban fog látszódni. Különösen azért, mert jelen pillanatban a magyar egészségügy nem teljesít jól. Hiába mondják ennek az ellenkezőjét, a betegnek nehéz ellátáshoz, műtéti vagy vizsgálati időponthoz jutnia. Mindebben, ahogy az ellátás minőségében nagy különbségek lehetnek területenként, időben, vagy akár csak az aktuálisan szolgálatban lévő gyógyító csapattól függően is. De ez az egyenetlenség, esetlegesség nagy hiba egy olyan rendszerben, melytől egyenletesen magas minőséget várunk el.

Gyakorló orvos, mi fog történni a kórházában, ha az orvosok tömegesen fölmondják a túlmunkaszerződéseiket?

Az orvosok relatív hiánya miatt az ügyeleteket a hónap vége felé eddig is sok helyen csak a túlóra keret terhére lehetett kiállítani. Ezek felmondásával valamikor huszadika táján elfogynak a kiadható munkaórák. Ami azzal is jár, hogy kevesebb orvost lehet a nappali órákban beosztani. Kevesebb lesz a rendelés, a tervezett műtét és egyéb beavatkozások száma. Azaz tovább romlik a betegek hozzáférése a szolgáltatásokhoz, pedig már eddig is komoly nyomot hagyott a megbetegedési és halálozási statisztikákon is.

A betegeken is ütnek, hogy a politikusoknak fájjon?

Nem ez a cél, és azokat jó lenne elérni pusztán figyelmeztetéssel, a letétbe helyezett felmondások élesítése nélkül. De tudomásul kell venni, hogy az egészségügy és az oktatás olyan közszolgáltatás, ahol a megrázkódtatások valamennyiünket érintenek. Nem lehetséges hatékonyan olyan nyomásgyakorlást végigvinni, amely valamilyen módon nem csapódik le a betegeken is. Nekünk a lakosságot is meg kell szólítanunk és magunk mellé kell állítanunk. Mi ugyanis azt szeretnénk, hogy az egészségügy határozottan jobban működjön, mint most. Ez az érdeke a betegeknek is. A valódi minőségi változások, amihez viszont nem elegendő néhány rendelkezés és gyors változtatás. Az egészségügy rendbetétele nem lehetséges a választások után két évben áterőltetett, kapkodó módosításokkal és a jelenlegi, európai összehasonlításban sereghajtó állami ráfordítással. Hosszabb időre szóló átfogó reformra van szükség.

Takács Péter szerint a kormány sínen van. Az általa elkezdett szabályozással tíz év múlva az egészségügy rendben lesz..

Államtitkár úr több dolgot mondott, és ezek egy része üti egymást. Indulhatok messzebbről? Én mindig szomorú vagyok, amikor az ágazat irányítói közül valaki olyanokat mond, hogy a magyar egészségügy a covid alatt csodálatosan teljesített, és most is remekül működik. A covid alatti időszakról legfeljebb annyi mondható, hogy hősiesen teljesített, de dicsőségesen semmiképp. Számos hibát követtünk el. Említhetnénk a 300 milliárd forintért beszerzett 13 ezer fölösleges lélegeztetőgépet, melyeket azóta is sok millió forintért tárolunk valahol. Említhetjük az ellentmondásos körülmények között beszerzett és engedélyezett Sinopharm oltásokat, amelyeket első lépésben elkezdtek idős embereknek beadni, miközben a szakma hangosan tiltakozott, mert arra a korosztályra azt nem tesztelték.

Mostanra tudjuk, hogy ez hiba volt. Azok az idős emberek, akik ezt a vakcinát kapták és nem a már akkor is rendelkezésre álló alternatívákat, nagyobb eséllyel betegedtek meg súlyosan, és akár haltak is bele a betegségbe. De kimondásra ez nem került soha. Nem beszélgettünk az első hullám alatti kórház kiürítésről és annak láthatatlan áldozatairól, akik még most is köztünk lehetnének. Mindezekről fontos lenne beszélni. Nem azért, hogy bűnbakokat keressünk és ostorozzuk magunkat, hanem mert ezek olyan hibák, amiket nem kellene egy lehetséges, következő járvány alatt elkövetni. Ezekből a hibákból tanulni kéne, de ez nem lehetséges anélkül, hogy nevesítenénk, elismernénk őket, megkeresnénk az okaikat, és hozzányúlnánk a rendszerhez. Ugyanígy probléma, ha a magyar egészségügyről azt hirdetjük, hogy csodálatosan működik. Tesszük ezt annak ellenére is, hogy a legtöbb nemzetközi statisztikában sereghajtók vagyunk. A daganatos halálozásban gyakorlatilag Mongólia és Zimbabwe előz meg minket. Hasonló a helyezésünk a megelőzhető a halálozás, az egészségben töltött évek várható számában.

Az államtitkár egyéb mondataiból azért az is világos, hogy ő is látja ezeket a hibákat, és tudja azt is, hogy hol kell hozzányúlni a rendszerhez. Ugyanakkor az ön által készített interjúban az államtitkár úr az mondta, hogy tavaly nyáron, amikor meghirdette a programját, akkor Kincses elnök úr azzal gratulált neki, hogy ezt már csak le kell írni, mire ő ezt le is írta. Most mégis támadás éri. A probléma az, hogy vagy mégsem írta le, vagy ha mégis, akkor az olyan helyen van, ahol halandó ember nem láthatta. Talán azon a polcon lehet ahol a Boston Consulting Group-nak (BCG) az egészségügy átalakítását megalapozó, titkosított tanulmánya, meg az előző miniszter, Kásler Miklós sokszor hivatkozott, de publikussá nem tett népegészségügyi programjaira Ugyanis nincs publikus, sok évre szóló stratégia. Államtitkár úr arra szokott hivatkozni, hogy sok ilyet írtak már, fölösleges írni egy újabbat. Ebben akár igaza lehet, csak akkor meg kellene mondani, hogy a számos rendelkezésre álló stratégia közül itt és most pontosan melyik szerint haladunk?

Önök számára ez nem derült ki a múlt év végén a parlamentben elfogadott, egészségügy átalakítását célzó törvényekből?

Abból bizonyos részletekre lehet következtetni, de számos fontos elemet nem tartalmaz. A mi problémánkra, hogy nincs a kormányzatnak látható, átfogó terve, nem ad választ. Hogy egy példát hozzak ismét a Népszava-interjúból, abban az államtitkár úr azt mondta: a következő félév programja a magán és az állami egészségügy működésének összefésülése, szabályozása lesz. Ha ez majd még a jövőben fog kialakulni, akkor nem pontosan tudjuk, hogy milyen stratégia mentén mozogtunk eddig.

Kicsit térjünk vissza a tiltakozó akciókra. A szakdolgozók és az orvosok érdekeit egyaránt képviselő szakszervezet (FESZ) most gyűjti, hogy a tagjaik milyen demonstrációs formát támogatnának. Tudnak az ápolókkal együtt is túlmunkaszerződést felmondani?

Az ő túlmunkájuk felmondása sokkal előbb ütne be, mint az orvosoké. Belőlük ugyanis nem relatíve, hanem abszolút van kevés. Amikor az interjúban, az államtitkár arról beszélt, hogy mik is azok a keretek, amik meghatározzák a magyar egészségügy teljesítőképességét, azt mondta: az orvosok száma rendben van, a rendszer szerkezete az, ami megakadályozza az ennél hatékonyabb működést. Részben igaza volt. Ám egy másik elemről, ami szintén bedöntheti a rendszert, a szakdolgozók létszámáról, látszólag megfeledkezett.

Mit jelent az ellátásban az, hogy kevés a szakdolgozó?

Már nemcsak kórtermeket, de hovatovább teljes osztályokat is lezárnak. Hallottam olyan megyéről, ahol a 120 ápolási egységből már tíznél többet bezártak, mert nincs elegendő ápoló a fenntartásukhoz. A nyitva maradt osztályokon pedig sokszor brutálisan sok, akár 20-40 beteg jut egy ápolóra, lehetetlené téve a feladatok lelkiismeretes végzését. Azokon a helyeken pedig, ahol nagyon kényesek arra, hogy az ápoló-beteg arány bizonyos szint alá ne süllyedjen, ilyenek például az intenzív osztályok, inkább kórtermeket zárnak be, kevesebb ággyal működnek, amikor elfogynak a szakképzett nővérek. Hiába lenne hely 20 súlyos beteg számára, csak annyit fogadnak, amennyi ellátáshoz van ápoló.

Mentőktől hallottam, hogy mind gyakrabban a fővárosból vagy Pest megye környékéről, vidéki intézményekbe, például Székesfehérvárra viszik az intenzívre szoruló betegeket.

Nem tudnám megcáfolni. Tudok több olyan kórházat, ahol 25-30 százalékkal kisebb kapacitással működnek, mint működhetnének, ha egyébként lenne elegendő szakképzett ápolójuk. Ezek az okai annak, hogy az orvosi kamara követelései között első helyen a szakdolgozók érdemi, idén januártól kezdett béremelése szerepel.

Amint meghirdette a kamara a tiltakozó akcióját a pedagógusok szinte azonnal üzentek: készek önökkel együtt demonstrálni. Reagáltak erre?

Igen, megköszöntük ezt a támogatást és a türelmüket kértük a további fejleményekig.

Nem hajlandók esetleg összefogni velük? Nem gondolja, hogy együtt erősebbek?

Semmilyen összefogástól nem zárkózunk el. Keressük a kapcsolatot a megfelelő és tettre kész szakszervezetekkel. Csak még a magunk dolgaival nem tartunk ott.