beruházás;Debrecen;riport;közmeghallgatás;akkumulátorgyár;

„A Karmelita kolostorból könnyű döntéseket hozni, csak a barom nép szenved” – Elértékteleníti a lakóházakat a debreceni akkugyár

A Debrecen környékén élők szerint a kínai nagyberuházás nem csak a lehetséges talaj-, víz- és légszennyeződés miatt nemkívánatos. Attól tartanak, hogy padlóra viheti a házak, lakások, gazdaságok árait is.

– Ki akarna egy akkumulátorgyár mellett élni? A Karmelita kolostorból könnyű úgy döntéseket hozni, hogy azok negatív hatásai személyesen nem érintik az uralkodó elitet, de még Debrecen városvezetőit sem, csak a barom nép szenved, amelyik elhitte, hogy egészséges otthont teremthet a gyerekeinek – így fakad ki egy unokáját toló asszony a Hajdú-Bihar megyei Mikepércsen, a családi házas övezet egyik út utcájában.

Az utóbbi években sorra nőttek ki itt – részben a kormány otthonteremtési támogatásainak köszönhetően – az új építésű lakóházak, ahová zömmel kisgyerekes szülők költöztek. Számukra a debreceni árak túl magasak voltak – jobb helyeken a cívis város a budapesti árakkal vetekszik, akár egymillió forintba is kerül egy új ingatlan gy négyzetmétere –, de a település vonzáskörzetében még viszonylag széles körben és normális áron elérhetők voltak a telkek, s kifizethető az építkezés. S ami plusz: jó levegő, alacsony autósforgalom, nyugalom. Csak hogy tavaly augusztusban a külügyi államtitkára bejelentette: az ötezres lélekszámú Mikepércstől alig két kilométerre a debreceni déli gazdasági övezetben épül fel több mint 200 hektáron Európa legnagyobb akkumulátorgyára. Kínai pénzből, bár jelentős magyar állami támogatással.

– Amikor meghallottuk a hírt, az asszonyok sírva fakadtak. Korábban elképzelni sem tudtuk, hogy épp az orrunkba építenek egy ilyen veszélyes üzemet 

– mondta egy férfi, aki még közelebb lakik a leendő akkumulátorgyárhoz, hiszen külterületen, egy korábban inkább gazdasági majorként használt részen vett magának házat két évvel ezelőtt. Békés nyugdíjas évekre készült, azért költözött ki a városból, hogy állatokkal foglalkozhasson: úgy gondolta, vágott baromfi és tojások eladásával egészíti majd ki a nyugdíját, de ez a terve dugába dőlt.

Azt mondja, senki nem fogja tőle megvenni a háztáji termékét, ha megtudják hol él.

Korábban egy debreceni közmeghallgatáson egy, a városhoz tartozó szepesi településrész lakója fakadt ki: azt mondta, egy élet munkájával építette fel a családi házat maguknak és három gyereküknek, úgy, hogy abban majd a leendő unokáknak is jusson hely, de most éppen a gyerekeik jövője miatt el akarnak költözni. Nem hisznek ugyanis abban az ígéretben, hogy az akkumulátorgyár „környezetbarát” lesz, mint ahogyan azt a kínaiak mondják. Ők nem sokkal az akkumulátorgyár beruházás hírére elkezdték hirdetni a házukat, de

komoly vevő nem jelentkezett, s aki érdeklődött, az is töredék áron, alig 20-30 millió forintért vette volna meg az ingatlant: ebből a pénzből környéken nem lehet új otthont vásárolni.

Sétálunk Mikepércsen, az egyik csendes utcában kint van a házon az „eladó” tábla. Becsöngetünk, ötvenesforma asszony jön ki, épp mosogatás közben zavartuk meg, a kezét törölgeti. Azt mondja, nem az akkumulátor gyár miatt akarja eladni a házát, hanem mert azt gondolja, most még rendes árat kap érte, de ahogy alakul az ingatlanpiac az egész országban, később már csak olcsóbban tudna megválni tőle. Egy a hatvanas években épült két szobás háza van, afféle Kádár-kocka, és nagyjából 26 millió forintot szeretne kapni érte. A távlati terve, hogy a fia után költözik Németországba, és ott bérel egy kisebb lakást, de ha nem hagyja el az országot, akkor a nővére közelébe, Pest megyébe települ majd át.

Elmondta, kínai vevők már érdeklődtek nála, és tettek is ajánlatot a házra, de ő egyelőre vonakodik nekik eladni. A szomszédai azt tanácsolták, ne hezitáljon, később már senki sem lesz, aki megvenné a házat, de ő ettől nem tart. Azt mondja,

nem eszik olyan forrón a kását, s az nem lehet, hogy egyik napról a másikra egy ipari beruházás miatt teljesen leértékelődik a háza.

Egyelőre nem tapasztalnak ilyet a debreceni ingatlan forgalmazók sem. A Duna House és az Otthon Centrum munkatársait kérdeztük meg: mit tapasztalnak, megnőtt-e az eladási szándék az akkumulátorgyárral érintett területeken, illetve ha bárki házvásárlás iránt érdeklődik, félretolja-e azokat az ingatlanokat, amelyek ebben a térségben találhatók. Szerintük az év eleji pangás általánosan jellemző az egész városban, és annak agglomerációjában is, így ezt nem lehet egyértelműen visszavezetni a kínai projektre. Az év második felében talán megélénkül a lakáspiac, s akkor kiderül, okozott-e áresést az üzem vagy épp ellenkezőleg, a külföldi vendégmunkások miatti lakásigény éppenséggel felveri az árakat. Megjegyezték: munkásszállásokra alkalmas épületekről már érdeklődtek befektetők, de azt nem tudják konkrétan, kínaiak vagy sem, mert az ingatlanirodák leginkább magyar közvetítőkkel vannak kapcsolatban. Erre alkalmas üres épületek azonban nincsenek a városban, így ha egyszerre jelenik meg több ezer vendégmunkás, azokat legfeljebb konténerlakásokban lehetne gyorsan elszállásolni. Ahogy az egyik irodánál fogalmaztak: 

jelenleg még ötven szabad lakás sem tudnának ilyen célra felmutatni, nemhogy ennek többszörösét.

Kik és hol lesznek jó szomszédok?

A Civil Fórum Egyesület nyílt levélben fordult a CATL kínai akkumulátorgyár vezetőihez pénteken, miután azok bejelentették: telephelyeiken világszerte a „jó szomszéd” filozófiáját követik a gyárakat körülvevő közösségekkel. Az egyesület arra vár választ: „Kinek és hol lesznek a „jó szomszédai” konkrétan? Vagyis, a város mely területein kívánnak létesíteni vagy vásárolni olyan ingatlanokat, amelyekben külföldi munkavállalóikat helyeznek el? „Úgy ítéljük meg, hogy ez közérdekű adat, amelyet a debrecenieknek is időben meg kell ismerniük, ezért nem tartanánk helyesnek, ha üzleti titoktartásra hivatkozással elutasítanák ezen kérésünket. Egyidejűleg tisztázandó kérdésnek tekintjük, hogy valójában mennyi külföldi, elsősorban ázsiai vendégmunkással számolnak az első ütemben, illetve a teljes működés esetén? Azért vált ez kérdésessé, mivel egyes politikusok teljes magyar foglalkoztatást vizionáltak, miközben a közmeghallgatáson elhangzott, hogy első körben 500 foglalkoztatott lesz külföldi” – írták. D. J.