Sok szülő már a kiskorú gyerekét is magával viszi a múzeumba, annak reményében, hátha a kicsi is megkedveli a művészetet. Egy klasszikus tárlat viszont neki még unalmassá válhat, pláne, ha nem hozzá szól. A budapesti Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria ellenben olyan kortárs kiállításokat kínál, melyek a fiatalabb korosztályokhoz szólnak, 3-tól 23 éves korig.
– A galériánknak nemcsak az a célja, hogy bemutassa a kortárs műveket a gyerekeknek, hanem hogy kiállításokra járó és műértő közönséget neveljen belőlük – mondja Garami Gréta, a galéria igazgatóhelyettese. Ezért a tárlataink olyan inspiratív témákat dolgoznak fel, amelyekhez könnyen tudnak kapcsolódni. Ilyen volt tavaly a Trash or Art? című kiállítás, ahol a klímavédelem és az újrahasznosító művészet (upcycling art), vagyis a hulladékból készített alkotások álltak a középpontban. Ezeket a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium diákjai hozták létre művésztanárok vezetésével. A tárlathoz kísérőprogramot is szerveztek Klímaszorongás és klímacselekvés címmel. A fiatalok megnézték a Greta Thunberg klímaaktivistáról szóló I Am Greta című dokumentumfilmet, majd kerekasztal-beszélgetésen járták körbe a témát.
Földalatti remekek
A Deák17 arra is törekszik, hogy minél több diákkal, fiatal felnőttel, hallgatóval felvegye a kapcsolatot, ezért művészeti egyetemekkel is rendeznek közös kiállításokat. A MOME-n például Germán Kinga művészettörténész az egyik kurzusán arra kérte a hallgatóit, hogy az EGYMI Mozgásjavító Intézet növendékeivel hozzanak létre közös inkluzív designalkotásokat. Például olyan ruhákat és tartásjavító hátizsákot, melyeket mozgáskorlátozottak hordhatnak, illetve végtaghiányosok által is használható csócsóasztalt. Egy másik alkalommal a galéria az anatómiát helyezte a fókuszba: a fiatalok műfaji megkötések nélkül, fotón, videón, animáción és objekteken ábrázolták az emberi testet, a kurzusokat Horváth Dániel festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa tartotta.
Időnként a legkisebbek is kiállítanak. Most például az M3-as metró felújítása adott aktualitást egy tárlatnak, melyen száz alkotást nézhettünk meg, melyeket a már említett széles korosztály képviselői készítettek, kisgyermektől a fiatal felnőttig. A pályázatot a BKV Zrt. Metró Felújítási Projekt Igazgatósága jelentette meg – immár harmadik, és egyben utolsó alkalommal –, a felhívásra pedig csaknem ötszáz pályamű érkezett az ország egész területéről. A zsűri dolga nem volt könnyű, hisz a gyerekek fantáziájának hála rendhagyó rajzok, festmények, de még videók és makettek is készültek. Öt kategóriában lehetett nevezni, a fiatalok bemutatták, melyik a kedvenc állomásuk, vagy milyennek terveznék meg az utasteret, de ábrázolták azt is, hogyan képzelik el a metrófelújítást vagy a környezetbarát és akadálymentes metrót. Az ötödik kategória a rendkívüli helyzetről szólt, amikor a földalatti szerepet cserél, vagyis menedékké válik járványok, háborúk és más rendhagyó körülmények közt. Volt, aki realisztikusan ábrázolta az állomásokat, más szabadon engedte fantáziáját, így halakkal, a dzsungel állataival vagy egzotikus növényekkel népesítette be azt, míg más kizárólag oroszlánokat rajzolt az M3-as utasterébe.
Bolygóközi utazás
A fiatalok műértővé nevelése jegyében a galéria délelőttönként gyerekcsoportokat fogad. Múzeumpedagógus vezeti körbe a résztvevőket egy foglalkozás keretében, hogy közelebbről is értelmezzék a műveket – persze mindezt játékos formában, az utolsó fél óra mindig egy kreatív feladattal zárul. Garami Gréta szerint a gyerekek sokkal nyitottabbak, ha a műveket értelmezni kell. Egyrészt nem ijednek meg attól, ha nem ábrázoló művészettel találkoznak, másrészt a művészi kifejezés erejét is könnyedén átérzik.
– Mivel a fiataloknak még nincs komoly lexikai tudásuk, és művészeti előítéleteik sincsenek, ezért érzelmileg, lelkileg jól tudnak kapcsolódni a kortárs művekhez, és szabadon értelmezik azokat
– mondja Gréta.
Szintén az önálló elemzésre biztatja a gyerekeket Enzsöly Kinga képzőművész, a galéria múzeumpedagógusa, aki az élményszerű oktatásra esküszik. – Nekünk fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a foglalkozásokon. Ez érződik is, amikor a kicsik harmadszorra, negyedszerre jönnek el, és már sokkal otthonosabban mozognak a kiállítótérben – mondja a művész. Persze nem árt, teszi hozzá, ha a szülők is rendszeresen elviszik a fiatalokat kortárs kiállításokra, múzeumokba.
A galéria a gyerekeknek szóló feladatokat mindig az aktuális kiállítás alapján találja ki. Legutóbb egy számítógépes játékokról szóló tárlaton eljátszották, hogy űrhajósok, akiknek küldetésük során egyik bolygóról a másikra kell szállniuk és feladatokat megoldaniuk. Kinga szerint a gyerekekhez már az általános iskolában közelebb lehetne hozni a kortárs művészetet, akár a tanórákon, akár múzeum- vagy galérialátogatásokon.
Látványos tudás
Gréta szerint a magyar oktatási rendszer túlságosan is a verbalitásra és lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, míg például az olasz iskolarendszerben a diákok vizuális készségeit fejlesztik elsősorban. – Itthon alsó tagozatban a gyerekek még tanulnak rajz és vizuális kultúrát, de felsőben csupán heti egy rajzórájuk van. Ez nem elegendő a kreativitás megéléséhez, sem a művészettörténet mélyebb megértéséhez – mondja a szakember, hozzátéve, a legtöbben úgy jönnek ki az iskolából, hogy a klasszikus és a kortárs képzőművészethez nincs se szemük, se tudásuk. – Ezen a helyzeten igyekszik változtatni a Deák17 Galéria, hisz a múzeumpedagógusok, akárcsak a művészettörténészek, sok mindent meg tudnak világítani, amiket nem venne észre a látogató – mondja Gréta, aki szerint éppen ezért már egy tárlatvezetés, egy múzeumpedagógiai foglalkozás vagy bármilyen kísérőprogram revelatív erővel bírhat. Vagyis felnyithatja a befogadó szemét az újabb szempontokra, és meghozhatja a kedvét ahhoz, hogy mélyítse tudását.
