„Az EP-többség kommunista, kettős mércét alkalmaz, cenzúrázza a másként gondolkodók véleményét és megveti a hagyományos családi értékeket valló embereket.” Az unásig ismert mondóka a Fidesz-KDNP bármely politikusától származhatna, de ezúttal Patryk Jaki (Európai Konzervatívok és Reformerek, ECR) mondta az Európai Parlamentben (EP).
Elhallgat a közmédia
A múlt heti plenáris ülésén az Európai Bizottság jogállamisági jelentéseiről készült állásfoglalás elfogadásakor ismét leszögezték: Magyarország a választási autokrácia hibrid rendszerévé vált. A lengyel populista-euroszkeptikus képviselő, volt igazságügyiminiszter-helyettes a budapesti CPAC-konferencián a baloldali ideológia nihilista, egoista, pusztító jellegéről beszélt. Nincs egyedül „orbáni mumusaival” Európában. De miért nem ácsolható erős vár a szélsőségességből, a bevándorlás és a nemi sokszínűség vagy éppen Soros György „ördögítéséből”?
Német EP-képviselő: Autokratáknak nem adunk pénzt!Elfogadhatatlan Magyarország lejáratása, EP-képviselők álltak ki hazánk mellett – így tudósított az M1 a tavaly őszi egy EP-ülésről, amikor a jogállamisági jelentést tárgyalták. A francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield által jegyzett jelentésben az állt, hogy Magyarország súlyosan és rendszerszerűen megsérti az EU alapját képező európai értékeket. A közmédia által felhangosított politikusok szerint viszont a jelentés Magyarországot lejárató hazugság. A francia Jean-Paul Garraud (Identitás és Demokrácia) szerint például az EU-t zavarja a magyar nép választása, azt meg akarja változtatni. Az M1 nem tette hozzá, hogy az egykori jogász-bíró a szélsőjobboldali, nacionalista Nemzeti Tömörülés politikusa, és vezetője az a Marine Le Pen egykori pártelnök volt, akinek kampányát a Mészáros-bank 4,2 milliárdos hitele támogatta.
Le Pen visszafizette a Mészáros-féle banknak az elnökválasztási kampányához kapott csaknem 11 millió eurós kölcsöntAz Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) részéről Harald Vilimsky (ECR) szintén Orbánék barátja. Szerinte az EU azért igyekszik lejáratni Magyarországot, mert védi a határait. Vilimsky keményvonalas szélsőjobboldali, Le Pen bizalmasa. Négy éve Heinz-Christian Strachéval, az orbáni médiáról álmodó, ám azóta egy orosz zsarolási kísérletbe belebukó alkancellárral látogatta meg a magyar kormányfőt. Akkoriban az osztrák televízióban fojtotta bele a szót a riporterbe, aki egy patkányozó, migránsellenes versikét tett szóvá egy FPÖ-s alpolgármester tollából. Utcai harcos is, Bruce Willis arcát a magáéval helyesbítő képet tart az irodájában.
„A baloldal megint azért állt össze és rendezett vitát, hogy Magyarországot támadhassa”
– így látja Jorge Buxadé Villalba (ECR). A spanyol jogász a szélsőjobboldali VOX politikusa, a LIBE bizottsággal többször járt hazánkban. Szerinte, „ellentétben más uniós tagállamokkal Magyarországon demokrácia és sajtószabadság van”. Lánczi Tamásnak (M1) arról elmélkedett, hogy Orbán Brüsszellel szemben „kénytelen megvédeni a szabad gondolkodást, a családpolitikát és a hagyományokat”. A volt államügyésznek sem kell a szomszédba menni nacionalizmusért, korábban a spanyol fasizmus két ideológusát „felsőbbrendű léleknek” nevezte. A VOX legfőbb célja a központi kormányzás szerepének megerősítése, jelszava ismerős a vádlottak padját nyomó amerikai exelnöktől: Újra naggyá tenni Spanyolországot!
A pillanat fura urai
Retorikai szövetségeseit tekintve ugyanolyan szélsőségesnek és populistának tartja a Fideszt Donáth Anna, a Momentum EP-listavezetője, mint amilyenek a hasonló pártok szerte Európában. – Ugyanazokkal a sablonos populista szólamokkal operálnak, ugyanúgy az emberek megosztásából és ellenségképzésből csinálnak politikát, csak a hatalom megszerzése és megtartása élteti őket – értékeli a képviselő a szélsőségesek stratégiáját. Állításaik mögött ugyanazt a szándékot látja: a pillanat uralását. – Az ellenzékben lévők így akarnak figyelmet kapni az elégedetlen tömegektől, a kormányzók pedig így akarják elterelni a figyelmet arról, hogy képtelenek kezelni a társadalom és a gazdaság valódi problémáit. A Fidesz ezt számtalanszor eljátszotta, tavaly az óvodások nemváltó műtétjei kapcsán kiírt nevetséges népszavazással – emlékeztet a részvételében eredménytelen, de a megosztásban sikeres (parlamenti választásra is ráhúzott) kampányra az EP-képviselő.
Sem az ECR, sem az ID nem tekinthető politikailag homogén tömbnek: a megszólalásaik a Fideszhez hasonlóan főként identitáspolitikai és szuverenitási kérdésekre épülnek. Mindkét frakcióban vannak ugyanakkor olyan képviselők, akik összes elemében használják a Fidesz-propaganda unalomig ismert elemeit,
Soros Györgytől az „elhibázott brüsszeli szankciókig”, vagy éppen a bevándorlásellenességtől a homofóbiáig és az euroszkepticizmusig.
Így látja Ujhelyi István, az S&D (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) képviselője.
– A Fidesz hosszú utat járt be a radikális rendszerváltó liberális párttól, a keresztény-konzervatív polgári erőn át egészen a populista szélsőjobboldalig – vázolja fel Ujhelyi az egykori fiatal demokrata pályaívet. – Már az európai politikai térben sem tekintik másnak, mint az Uniót gyengíteni akaró, a putyini rezsimtől sötét függésben lévő, az európai eszmeiséggel teljesen ellentétes, kirekesztő és szélsőségesen populista politikát folytató illiberális szervezetnek. A fideszes képviselők beleillenek a partvonalon lévő szélsőségesek csoportjába, akikkel bizonyos kérdésekben régóta együtt is szavaznak. Szomorú látni, hogy az egykori unió-párti, euro-atlantista, polgári demokratikus politikai erő miként görbült meg a hatalomtól, és vált önmaga szégyenévé.”
Azoktól az ECR- és ID-képviselőktől, akiket a magyar kormányzati média előszeretettel mutat be Magyarország hű szövetségeseiként, Ujhelyi szinte heti szinten hall dermesztő példákat a radikalizmus-populizmus szélsőértékeiről. – Emlékezetes, hogy az általa túlzottan oroszellenesnek tartott ID-t elhagyó Marcel de Graaff a magyar jogállamiságról folytatott szeptemberi vita során rögzítette, utalva a koronavírus elleni oltásokra, hogy az EU maga vált korrupt diktatúrává, ahol az emberek egészségét mérgező fecskendőkkel teszik tönkre. – Nem ez volt De Graaff egyetlen radikális-populista kijelentése. 2018-ban elfogadhatatlan iszlamofóbiával kijelentette, hogy a muszlimok visszavezetik Európát a középkorba. Eközben a fideszes influenszervilág hősként ünnepli, ami teljes agyrém – mondja az S&D képviselője a holland teológus fogadtatásáról.
Az ID mellett az ECR képviselőcsoport egyes képviselőire is jellemző ez a fajta radikalizmus mind kijelentések, akár tettekben is. Egy tavalyi februári ülésén a bolgár szélsőjobboldali, Angel Dzhambazki a magyar és a lengyel jogállamiság helyzetével foglalkozó vitában kijelentette: soha nem fogják megengedni, hogy megmondják nekik, mit mondjanak és mit tegyenek. „Éljen Bulgária, Magyarország, Orbán, a Fidesz és a nemzetek Európája!” – mondta, majd náci karlendítést idéző kívánt nyomatékot adni a véleményének.
A túlcsorduló populizmusra friss példa a márciusi brüsszeli plenáris ülése. A 2022. évi jogállamisági jelentésről szóló állásfoglalási indítványhoz Patryk Jaki valóságtól elrugaszkodott, a populista narratívát fűtő módosítók sorát adta be. Ebben az ECR frakció nevében arra is felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok helyett az uniós intézményeknél kellene vizsgálni a jogállami értékeket és működést.
Veszélyes törésvonalak
A szélsőséges, euroszkeptikus-populista politikai erők erősödését mindig a válságok, és az ezzel összefüggő társadalmi elégedetlenségek hozzák magukkal. Így történt ez a 2008-as gazdasági válság után is. A későbbi, hosszú konjunkturális időszakban a támogatottságuk növekedése megállt ugyan, de nem rendeződött vissza, hanem a tagországok átlagában egy jóval magasabb szinten stagnált. A 2000-es évek elejéhez képest sokkal erősebb pozícióból, kiépítettebb párthálózattal és nemzeti médiajelenléttel indulnak ezek a pártok, ami nagy kockázatot hordoz az újabb és összetettebb válság felé haladó Európa számára is.
Így látja Győri Gábor, a Policy Solutions vezető elemzője, hozzátéve,
a populisták európai koalíciókötései kiszámíthatatlanok.
Nehéz összehangolni a szlovák, a román és a magyar szélsőjobbot, mert előjönnek a nemzeti sérelmeik, de egy távolabbi ország szélsőjobboldali pártjával már jól együttműködnek adott esetben. Törésvonalak azonban bármikor keletkezhetnek. Giorgia Meloni olasz kormányfő és Orbán Viktor például korábban erősen szimpatizált egymással, de az ukrán háború kérdésében teljesen más álláspontra jutottak. Ugyanez történt a Mateusz Morawiecki vezette lengyel kabinettel, amely az egyik legfontosabb szövetségese volt a magyarnak. A másik, a szlovén Janša-kormány volt, amely a tavalyi választáson megbukott. – Ha eltekintünk az ukrán háborútól, a páneurópai szintű kölcsönös ellentétek nem jelentik azt, hogy ezek a szélsőséges erők ne tudnának együtt szavazni az Európai testületekben formális együttműködés nélkül is. Ilyen lehet a jogállami keretek betartatása, a bevándorlás, vagy a további integráció más közpolitikai területen. Így számos kérdésben béníthatják a döntéshozást – mondja a szakértő.
Győri Gábor szerint a kiszolgáltatottság ott keletkezik az Európa-szerte még mindig domináns többséggel rendelkező integrációpárti többség számára, amikor egy-egy tagállamban veszik át az irányítást az szélsőjobboldali, euroszkeptikus populista pártok. – Az Európai Tanácsban, amely e tekintetben talán a legsérülékenyebb intézmény, már egy-egy kormány is megakaszthatja a döntéshozást kulcskérdésekben is. Ezt a magyar vétók nyomán is láthattuk. A Tanács így akár más irányba is mehet, mint a Parlament, ahol hatalmas jelentősége nincs még néhány százalék populistának. De ha még több kormányban kapnak szerepet a szélsőségesek, akár a minősített többséget is gátolhatják. Kitűzött, és nem is titkolt céljuk, hogy több területen megakasszák az európai integrációt, ami ellen az Unió többé-kevésbé tehetetlen. Több éve nem volt új alapszerződés, húzódik az európai projekt újragondolása, és ez az időszak jó ideig folytatódhat. Kínlódnak a közpolitikai integrációval, sokat kellett például alkudozni a minimumadóval is, míg a bevándorláspolitikában nem is született jól összehangolt európai megoldás.
Sok ambíciót föl kell adni akár tíz éven túli távlatban is.
– Orbán Viktor stratégiáját abban látom, és teljesen nyilvánvalóan ez az orosz stratégia is, hogy nem kell mindenhol egyszerre elfogynia a türelemnek Európában. Elég, ha néhány tagországban megbuknak a szankciók és az egységes álláspontok mellett kitartó kormányok. Ha a Putyin vezette Oroszország és az Orbán-kormány is arra játszik, hogy sokáig lesznek hatalomban, akkor pár éves távlatban egy folyamatosan gyengülő nyugati blokkal számolhatnak. Ez történt korábban a bevándorláspolitikában, amikor a kezdeti kelet-nyugati szembenállás után Nyugaton is finomhangolódott a fősodorbeli álláspont. Ezek lassú folyamatok és nem feltétlenül kiszámíthatóak. Meloni álláspontja például Ukrajna kapcsán teljesen más, mint a koalíciós szövetségeseié: Matteo Salvini (Liga) korábban Putyin-pólóban pózolt, és Silvio Berlusconinak (Forza Italia) is erős kapcsolata fűződött az orosz elnökhöz.
– A populista pártok sokszor ügyesek voltak abban, hogy a hagyományos témáikon, az euroszkepticizmuson és a bevándorlóellenességen túl rácuppantak a gazdátlan témákra és szavazókra. Az oltásellenességre például. Semmi nem predesztinálta a német AfD-t vagy a Mi Hazánk Mozgalmat arra, hogy oltásellenesek legyenek, és ellenkezzenek a Covid-intézkedésekkel, de gyorsan megtalálták ezeket a témákat. Ha az energiaválságnak lesz hosszú távú szociális lenyomata, akkor azok a populista erők is oroszbaráttá válhatnak, amely most még nem azok – mondja a Policy Solutions vezető elemzője.
Családbarátságtalanul
A szélsőjobb európai szövetsége hosszú évek óta formálódik, de képlékeny anyaga csak nem áll össze szilárd és karakteres politikává. A populisták egymással, és saját magukkal is gyakran ellentétbe keverednek, Donáth Anna szerint azért, mert nem következetes értékek mentén politizálnak, nem tudnak hosszú távú szövetségeket kötni. – Ezért van az, hogy Orbán Viktor korábbi lengyel szövetségeseivel vitába keveredik az oroszpárti álláspontja miatt, és egykori migrációellenes „barátai” is elfordulnak tőle.
Ujhelyi István szerint sem véletlen, hogy a szélsőjobb szövetségek múlékonyak. – Önmagában abszurd vállalkozás a szélsőjobboldali, radikálisan nacionalista politikai erők közös platformja. Az általuk követett vak nacionalizmusnak ugyanis épp az a lényege, hogy mindenki más érdekét hátrébb sorolják a magukénál. Egy román szélsőjobboldali ritkán fog egyetérteni az erdélyi magyarok jogainak kérdésében egy szélsőjobboldali magyar politikussal.
Egészen mást gondol Morawiecki (PiS), Meloni (Fdl) és Abascal (VOX) a migrációt érintő kérdésekről, egészen más hatása van az LMBTQ-közösség elleni burkolt politikai hangolásnak Spanyolországban és Olaszországban, mint Magyarországon – hoz példákat az EP-képviselő. Jelentős a megosztottság az Oroszországhoz viszonyulásban is. – Alapvető, most még nem látható politikai fordulat nélkül nagyobb az esélye annak, hogy a 2024-es választások előtt nem jön létre egy, a magyar miniszterelnök által évek óta vizionált EU-ellenes „szuperjobboldali európai koalíció”. Ez a Fidesznek jelentős kudarc lenne, hiszen a képviselőik továbbra is marginális szerepet tölthetnek be az EP-ben. A magyar kormány képviselői a különböző tanácsi formációkban, a miniszterelnök az Európai Tanácsban maradhat továbbra is európai pártcsalád nélkül.
Donáth Anna is osztja ezt, hozzátéve: a szélsőséges populizmus instabilitást és kiszámíthatatlanságot hoz a politikába, ezért sem szabad megengedni, hogy ezek a pártok Európa országaiban hatalomra kerüljenek.
