létszámleépítés;megszűnés;Tungsram;lámpagyár;

Csak hitegették a tungsramosokat, többen utcára kerültek a hajdúböszörményi üzemből, Újpestről pedig mindenkit elküldtek

Többen utcára kerültek a lámpagyár hajdúböszörményi gyáregységéből, pedig még februárban is úgy tudták, az új befektető átveszi őket – tudtuk meg. Újpestről is mindenkit elküldtek.

Nem sikerült megegyezni a befektető-jelölttel, így lakat került az újpesti gyárra, ahonnét mindenkit elküldtek, azokat is, akiket addig munkaerő-közvetítő cégeken keresztül foglalkoztattak, csak az állagmegóváshoz szükséges személyzet maradt – mondta lapunknak Sallai Gábor, az április elseje óta végelszámolás alatt álló a Tungsram Dolgozók Független Szakszervezete elnöke. Információink szerint a felszámolás alatt álló Tungsram hajdúböszörményi gyáregységében is többen utcára kerültek azok közül, akiket még februárban is azzal hitegettek, hogy az új befektető majd átveszi őket, hiszen zavartalan a termelés az üzemben.

Lapunkban tavaly tavasz óta folyamatosan beszámolt a hajdan világhírű lámpagyár folyamatos leépüléséről és megszűnéséről. A kormány stratégiai partnerének számító Tungsram egy éve áprilisban, a választás után jelentette be, hogy súlyos anyagi problémái miatt kénytelen elbocsátani öt telephelyéről 1600 dolgozóját. A cég – amely több, mint 3000 alkalmazottja közül ekkor úgy 2000 embertől vált meg – az elmúlt nyár folyamán csődeljárásba menekült, ám mivel legnagyobb hitelezője, az állami tulajdonú Eximbank kétszer is nemet mondott az ajánlott csődegyezségi konstrukcióra, novemberben megkezdődött a felszámolás eljárás. Így a még megmaradt dolgozóknak is felmondtak. A Tungsram vezetése ekkor azt állította, több befektetőjelölttel tárgyalnak, amelyek négy telephelyen, Budapesten, Zalaegerszegen, Hajdúböszörményben, Nagykanizsán – az ötödikről, Kisvárdáról már a nyár végéig mindenkit elküldtek – átvennének termelési folyamatokat, 

s így összesen nagyjából négyszáz Tungsram-dolgozónak marad meg a munkája. Mostanra kiderült, még ennyinek sem.

Sallai Gábor szerint a bezárt újpesti gyárból elküldöttek 99 százaléka talált új munkát – méghozzá jobban fizetőt az addiginál, hiszen a Tungsramnál a jelentős többség minimálbért vagy szakmunkás bérminimumot kapott –, a vidéken utcára kerülteknek viszont nem ilyen egyszerű új megélhetést keresniük. Információink szerint a legnehezebb helyzetbe a nagykanizsai elbocsátottak kerültek:

a zalai városban, ahol helyben korlátozott az álláslehetőségek száma, több, mint ezren veszítették el munkájukat, s bár sokan akár a napi 100-200 kilométeres ingázást is vállalták egy új munkáért, nagyjából kétszázan állás nélkül maradtak, s csak a hajdani, cirka 1200 fős létszám tizede maradhatott az új cégeknél. 

A gyártelep működtetése a Tungsram Üzemeltető és Szolgáltató Kft.-hez került, amely kevesebb, mint három tucat dolgozót vett át, a többiek a gyártásért felelő Főnix-Plass Kft.-hez kerültek, amelynek tulajdonosa a Tungsram Germany GmbH.

Úgy tudjuk, Hajdúböszörményben a gépgyártást, s vele nagyjából 40 dolgozót a Scintilla Kft. vette át, valamivel több, mint tízen maradhattak a huzalgyártó üzemben, a spirálgyártás átvételéről viszont nem sikerült megegyeznie a Tungsramnak a befektető-jelölttel. Így akik ott reméltek munkát, szintén utcára kerültek.

Információink szerint sokáig hitegették őket, a munkaerő-közvetítő folyamatosan meghosszabbította kéthetente lejáró szerződésüket, hogy aztán egyik napról a másikra elküldjék őket:

előző nap még két műszakban folyt a munka, másnap viszont már nem kellett bemenniük a munkahelyükre. 

A hajdúsági kisvárosban – Nagykanizsához hasonlóan – igencsak korlátozott az üres állások száma, így a többségnek a cirka 20 kilométerre fekvő Debrecen jelenthet mentsvárat, vagyis ingázniuk kell.