- Országos kórházi főigazgató az új ügyeleti rendszerről: voltak nehéz, álmatlan éjszakák, de most már minden rendben zajlik

A lakosság idősödése és egyre romló egészségi állapota, valamint a Covid évei alatt elmaradt ellátások tömege nagy nyomást gyakorolnak az ellátórendszerre, amely maga is küszködik az energiaárakkal, az elszabaduló inflációval, és a mind nagyobb szakemberhiánnyal. Mindemellett nagyon sokféle érdekkülönbség feszíti a rendszert.

A kórházi főigazgató emlékeztetett arra is, hogy március végén még soha nem volt akkora az intézmények eladósodása, mint az idei évben. (Március végén már 33,8 milliárd forinttal tartoztak a beszállítóknak a fekvőbeteg-ellátók.) Hozzátette: ez természetesen nem azt jelenti, hogy most rosszabbul gazdálkodnak, mint korábban, a rosszabb eredményért Jenei Zoltán elsősorban az energiaárakat és az inflációt tette felelőssé.

Az ellátórendszerre nehezedő nyomás nagyságát szemléltetve elmondta:

Csak beutalóból 9,9 milliót írnak az orvosok. Ezek a számok is jól mutatják, – mondta, hogy mielőbb hozzá kell látni az észszerűbb ellátásszervezéshez.

Hozzátette: ő az ellátottaktól többféle telefonhívást szokott kapni, az egyik, amikor az emberek megköszönik az ellátást, dicsérik a rendszert, a második csoportba azok tartoznak, akik gyorsan szeretnének valamilyen szolgáltatáshoz hozzáférni. Miközben a várakozási idők csökkentése kiemelt feladata a hivatalának, azt is látja, hogy mind több helyen nem képesek az egyes betegellátó osztályok az ellátási minimum feltételeknek megfelelni. Ahol pedig ez van, ott a betegek sem juthatnak megfelelő ellátáshoz. A szakdolgozói hiány miatt egyre nehezebb kiállítani a szakmai teameket.

Többek között ez is az egyik olyan kockázat, ami arra figyelmeztet, hogy a rendszer szétaprózódottsága már nem menedzselhető sokáig. A helyzet kezelésének egyik eszköze, hogy az ellátási minimum szabályokat felülvizsgálják, és az élethez igazítják. A másik, hogy gazdaságos üzemméretet alakítanak ki és az intézmények feladatait, szakmai szerkezetét újra gondolják a megyékben és a régiókban is. Azaz elkerülhetetlen az ellátási piramis különféle szintjeinek újratervezése. Ez indulhat a háziorvosoktól, az önkormányzati ellátóintézményektől, de az biztos – mondta – hogy a rendszerben meg kell erősíteni a szolgáltatási képességet, és nem lehet az ellátás egyes szintjeit elszigetelten működni. Reményét fejezte ki, hogy a városi kórházak vezetői megértik, ha a hatékonyabb működtetés érdekében egy új ellátásszervezéssel át is alakul a portfóliójuk és a pácienseiknek 30-40 kilométerrel távolabbra is kell utazniuk, ott viszont biztonságosabb körülmények között látják majd el a betegeiket.

Jelezte: az önkormányzati szakrendelők sorsáról mindenhová elmennek egyeztetni, ahol ezt igénylik. A hivatal elkészítette a járóbeteg-ellátókkal kapcsolatos elemzését, ennek kiértékelése zajlik. (Lapunk úgy tudja: a március végi határidőre 133-ból több mint 100 helyhatóság nyilatkozott arról, hogy átadja vagy sem a szakrendelőjét az államnak.) Beszélt arról is, hogy az alapellátási ügyelet új rendszernek bevezetésével voltak nehéz, álmatlan éjszakáik, de most már úgy tűnik, minden rendben zajlik, megnőtt a háziorvosok részvételi hajlandósága is időközben.

A Magyar Kórházszövetség a rendezvény nyitó lapján kiadott egy állásfoglalást. Ebben egyebek mellett azt írják, hogy ”A betegek hangját szeretnénk pontosabban megérteni, ügyüket akarjuk szolgálni az intézményeinkben, és szeretnénk, ha a betegek és a hozzátartozók jobban értenék az egészségügy világát. A betegek könnyebben elérhető és gyorsabb egészségügyi ellátást szeretnének. Ahhoz, hogy mindenki azonnal minden kivizsgáláshoz, kezeléshez és műtéthez hozzájusson, kevés az orvos és különösen kevés az ápoló, de a pénz se elég.” Később hozzáteszik: „a váratlan mértékű infláció és energiaár robbanás az állam segítsége nélkül a kórházakban kezelhetetlen.”