Vidnyánszky Attila;színházak;Pintér Béla;független színházak;állami támogatások;független előadó-művészeti szervezetek;Kulturális és Innovációs Minisztérium;

2023-06-07 16:48:00

Nyílt levélben kérdezik a független magyar színházak, miért ítélték őket halálra ismeretlen kurátorok

Nulla forintot kaptak a nemzetközileg is elismert, itthon is keresett előadó-művészeti szervezetek, közöttük Pintér Béla és Társulata.

„Önök minden pályázatunkat elutasították, 0 forintot ítéltek meg nekünk minden egyes beadott tervünkre” – vázolta a helyzetet az „Előadó-művészeti szervezetek támogatása 2023” program a nyilvánosság előtt ismeretlen kurátoraihoz intézett – a Népszavához eljuttatott – nyílt levelében 25 független társulat, amelyek ennek nyomán azt írták: „ Döntésük következményeként közös kultúránk egy fontos és elválaszthatatlan része, a független előadóművészet semmisül meg. A programban Önök az adófizetők pénzéről rendelkeztek így nemcsak nekünk, kisemmizett szervezeteknek, hanem a széles nyilvánosságnak is joga van tudni döntésük indokait.”

„Független előadóművészeti szervezetek vagyunk, sokan évtizedes, rangos szakmai múlttal, díjakkal, elismerésekkel, hazai és nemzetközi nézőbázissal, jelenléttel. Olyanok, akik kulturális közfeladatot látnak el, akik a művészet társadalmi szerepét keresik, olyanok, akik hosszú évek munkájával építettek fel, vagy indítottak el egy csapatot, társulatot. És akik azokat az adófizetői pénzeket, amelyeket ezeken a pályázatokon osztanak szét, ellenőrzötten és átláthatóan költik el. Évtizedek óta” – áll a nyílt levélben.

Az aláírók megjegyezték, hogy mivel a korábbi úgynevezett „működési pályázat” keretösszegét, amelyből fenntartják magukat, előzetes egyeztetés és indoklás nélkül, brutálisan lecsökkentették, mindannyian várták az „Előadó-művészeti szervezetek támogatása 2023” program eredményeit, amely forrást és ezáltal reményt adott volna nekik az életben maradáshoz.

A szánháztámogatások visszásságairól minap a hvg.hu írt a „Pintér Bélának semennyi, a Vidnyánszky mellett bátran kiálló művésznek 56 millió jutott a színházi támogatásból” című cikkében, kiemelve, hogy ezer sebből vérzik a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) hétfőn délután kihirdetett színháztámogatási listája, de annyi mindenesetre jól látszik belőle: még mindig megéri jóban lenni Vidnyánszky Attilával. A cikkből kiderült, hogy a Nemzeti Színház igazgatójának, az SZFE kuratóriumi elnökének saját magával is megérte jóban lenni. Ugyanis Vidnyánszky Attila színházi érdekvédelmi szervezete, a Magyar Teátrumi Társaság nyolc pályázatot is beadott, és  mind a nyolc nyert is, összesen 46,5 millió forintot.

Ugyancsak nagyon jól járt Vincze Balázs, akinek – írta a hvg.hu – legnevesebb cselekedete a magyar színházi szakmában az volt, hogy bevallottan politikai okból nem engedett Pécsen bemutatni egy Alföldi Róbert főszereplésével készült előadást, második legnevesebb tette pedig az volt, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem állami lenyúlásakor kiadott egy közleményt, amelyben bátran kiállt Vidnyánszky Attila mellett. Az általa vezetett Pécsi Balett ötből négy pályázaton nyert, összesen 56 millió forintot.

A kulturális tárca ugyan azt jelentette be, hogy 6 milliárd forintra „emelték” a színházi többlettámogatások keretösszegét, de ez pár éve még 37 milliárd forint volt. A beérkezett 1400 pályázatból a kormány csaknem ezret elutasított Minderről a szeged.hu is írt. beszámolójuk szerint Szegedről tíz szervezet összesen harminc pályázatot nyújtott be, ezek közül tizennégy nyert, a legtöbbet, 130 millió forintot a Szegedi Nemzeti Színház kapta, négynek – közöttük a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak – viszont egyetlen forint sem jutott. A portál összehasonlításképpen hozzátette, hogy Szeged városa tavaly több mint 5 milliárd forintot költött kulturális intézményeinek működtetésére, több tucat alkotóműhely és kulturális rendezvény támogatására, addig a hazai színházaknak szánt forrásokra az idén mindösszesen 6 milliárd forintot különítettek el egész évre – 800 millióval kevesebbet, mint a Nemzeti Színház igazgatójának, Vidnyánszky Attilának egyetlen „szerelemprojektjére”, a Színházi Olimpiára.