A szerződésmódosításokkal egyértelműsítjük azokat az - európai szabványoknál is jóval szigorúbb - nukleáris előírásokat, amelyek révén garantáltan biztonságos erőmű épül Pakson – fogalmazott hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután Budapesten tárgyalt Alekszej Lihacsovval, az atomerőműbővítéssel megbízott, orosz állami Roszatom vezérigazgatójával. A kivitelezés gyorsítása érdekében, egyszersmind, „egy csomó bürokratikus terhet is leszednek” a tervről – tette hozzá. Az orosz cégvezetőt a Karmelita-kolostorban fogadta Orbán Viktor is.
A két új paksi atomblokkra kötött több mint kilenc éves magyar-orosz megállapodások módosítását Szijjártó Péter már április elején, Moszkvában bejelentette. A változtatások mibenlétét ugyanakkor azóta is, gondosan titkolják. Igaz, az eltelt idő alatt adott, kitérő válaszaikból leginkább súlytalan módosítások körvonalazódnak. Ezt látszik alátámasztani, hogy az új szerződéseket az Európai Bizottság egy hónap alatt elfogadta, amit a tárcavezető is üdvözölt.
Szijjártó Péter közlése szerint július elején megindul az úgynevezett résfalazás, elkezdődik a munkagödör kialakítása, a talaj kitermelése és szilárdítása, majd az első betont is kiöntik.
Még engedélyt se kértek a teljes gödör kiásására
A tervezett atomblokkok alatti gödör teljes kiásására a Paks II. Zrt. eddig még engedélykérelmet se nyújtott be - közölték megkeresésünkre tegnap az OAH-nál. (Ez alapján Szijjártó Péter csak a VI. számú tervezett blokk alatti terület legfeljebb 5 méteres mélységű kitermelésére célozhatott.) Az „első betonöntéshez” több más feltétel mellett az OAH-nak is el kell fogadnia a frissített Előzetes Biztonsági Jelentést - fűzték hozzá. (A teljes, 22 méteres talajkitermelés viszont ezt nem igényli.) A frissített Előzetes Biztonsági Jelentést vizsgálata keretében jelenleg a Paks II. Zrt.-től várnak adatokat. Arról, hogy szerintük milyen „bürokratikus terhek szedhetők le” a nukleáris beruházásról, kifejtették: az OAH, a Nukleáris Biztonsági Irányelv, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, valamint a Nyugat-európai Nukleáris Hatóságok Szövetsége követelményei, illetve egyes uniós tagállamok joggyakorlata figyelembe vételével, jelenleg is végzi a Nukleáris Biztonsági Szabályzatok Atomtörvényben előírt, öt évenkénti felülvizsgálatát. Különleges jogállású, független szabályozó szervként ez kizárólag az OAH feladat- és hatásköre.
A közleményből Perger András, a Greenpeace klíma- és energiakampányfelelőse leginkább arra következtet, hogy az orosz fél még a szerződés megkötése után több mint kilenc évvel sem képes a biztonsági előírásoknak megfelelő tervekkel előállni. Ugyanerre utal, hogy miközben az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) az állami Paks II. Zrt.-t már tavaly augusztusban a legfontosabb építési munkák megkezdéséhez szükséges, úgynevezett Előzetes Biztonsági Jelentés frissítésére kérte, az új beadvány elbírálása még mindig zajlik. Bár a környezetvédő szervezet a teljes beruházást ellenzi, az állami megrendelőt aggaszthatja, hogy a viták a szerződéskötés után közel egy évtizeddel sem a kivitelezésről, hanem az engedélyezésről szólnak. A tekintetben is értetlenségének adott hangot, hogy miként lehetne szerződéssel az „európaiaknál is szigorúbb” nukleáris biztonsági előírásokat tovább „egyértelműsíteni”. Mindenesetre a „bürokratikus terhek” jellemzően a nukleáris veszélyek csökkentését szolgálják, így azok „leszedése” legalábbis nem az amúgy szintén hangoztatott biztonságerősítés irányába mutat.
A Paks 2-vel kapcsolatos, friss kormányzati megnyilatkozásokat összességükben a szokásos virágnyelven előadott ködös porhintésnek minősítette.
A Paks 2-vel kapcsolatos dodonai kormányközlésekből más szakértők is elsősorban a hatósági hozzájárulások hiányára vonatkozó panaszt véltek kihallani. Bár az OAH, több éves, vezetői távozást és teljes szervezeti átalakítást is hozó huzavona után, tavaly augusztusban, végül kiadta a beruházás legfontosabbként hirdetett, úgynevezett létesítési engedélyét, a munka érdemi folytatását azon belül további vizsgálatokhoz, így főképp a frissített Nukleáris Biztonsági Jelentés elfogadásához kötötte. A közlemények alapján a Roszatomnak talán az „európainál is szigorúbb” hazai előírások fájhatnak. Pedig ez nyilvánvaló: a nukleáris engedélyezés részletszabályait minden állam saját hatóságai és törvényhozói dolgozzák ki. Igaz, figyelembe veszik az EU, a nemzetközi szervek ajánlásait, illetve más államok gyakorlatát is. A Roszatom finnországi, hanhikivi atomerőműterve szintén komoly engedélyezési akadályokba ütközött, mígnem az Ukrajna elleni orosz támadás után Helsinki az egész beruházást lefújta.
Szijjártó Péternek a további munkálatokra vonatkozó bejelentései szintén kevéssé indokolják azok diadalittasságát. Bár a külügyminiszter megelőlegezte a gödörásást, az OAH a föld kitermeléséhez csak a talajvíz szintjéig, öt méterig járult hozzá. A két tervezett blokkból az ötös számú területére 2021 októberében, a hatos számú alatti, öt méternyi föld kiásásához pedig néhány napja, május végén adtak engedélyt. A hatóság a hírek szerint kifejezetten a talajvízzel kapcsolatos bizonytalanságok miatt nem járult hozzá a teljes, 22 méteres gödör kiásásához. A telephelyet a most telepítendő, 32 méter mély résfal védené a víztől. A külgazdasági és külügyminiszter által említett első betonöntés pedig szintén a frissített Előzetes Biztonsági Jelentés elfogadását igényli.
Az olcsón termelt áram is drágult
Bár a lakossági áramot jórészt változatlanul, rendkívül olcsón, a jelenlegi paksi blokkok termelik, az Orbán-kormány, tavaly augusztusban, ennek ellenére, a tőzsdék ugrására hivatkozva, a háztartások átlagfogyasztás feletti tarifáját megkétszerezte. Ráadásul a kabinet a jelek szerint a piacok háromnegyed éve tartó esését rezsicsökkentést nem igénylő „esztelenségnek” minősíti. A magyar családok számára az sem ígér túl sok jót, hogy a külgazdasági és külügyminiszter „a rezsicsökkentés eredményeinek hosszú távú fenntartását” szintén az új atomblokkoktól tette függővé. Ezek több ezermilliárdos költsége ugyanis bizonyosan csak a jelenlegieknél jóval magasabb áramárak mellett térülhet meg.
Szijjártó Péter a kivitelezés „gyorsítását” is hangsúlyozta, amiből, a sztálinista típusú propagandákból kiindulva, a beruházás immár közel egy évtizedes csúszása fejthető vissza. A tervezett átadás dátumszerű megjelölése helyett pedig az indulást bizonyára azért ígéri „a következő évtized legelejére”, mert az általa eddig hangoztatott 2030-hoz képest Lantos Csaba energiaügyi tárcavezető februárban már 2032-t említett.
Erős pontosításra szorul a külgazdasági és külügyminiszter ama érve is, miszerint, ha az új blokkokkal a paksi atomblokkok jelenlegi, 2 ezer megawattos (MW) teljesítményét 4600 MW-ra emelik, Magyarország villamosenergia-szükséglete immáron 75 százalékát maga állíthatja elő, amivel hazánk jelentősen függetlenítheti magát a nemzetközi energiapiacok „eszetlen” árváltozásaitól. Ehhez képest a valóság, hogy Magyarország villamosenergia-szükségletének mintegy 75 százalékát már ma is maga állítja elő. Az energiatőzsdék "eszét" egyébként tavaly leginkább az Ukrajna elleni orosz támadás vette el, amivel viszont az Orbán-kormány uniós társainál látványosan elfogadóbb.
Bár Paks 2 sorsát alapvetően befolyásolják az Ukrajna lerohanása miatti, Oroszország elleni, nemzetközi kereskedelmi korlátozások, szakértők szerint a mostani módosításokkal ezek jelenlegi és várható hatását aligha sikerült érdemben kiküszöbölni.
A franciák kerülhetnek a németek helyére
Minden bizonnyal a francia Framatome veszi át a német Siemens Energy szerepét az új paksi reaktorok irányítástechnikájának leszállításában - közölte tegnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Párizsban az EDF nevű energiacsoport vezérigazgatójával folytatott tárgyalásai kapcsán. Bár az orosz tervezésű atomblokkok irányítórendszereit a francia és a német cég szövetségétől rendelték meg, Berlin az elmúlt hónapok során a Siemens által legyártott berendezések kivitelének engedélyezését megtagadta. A szállításokat sokak szerint a koalíciós Zöldek arra hivatkozva akadályozzák, hogy a Paks 2-t kivitelező, állami Roszatom szerepel az Ukrajna elleni orosz támadás beszállítói között.