Orbán Viktor minden magyarázat nélkül megsértette Magyarország szuverenitását

Törökország „biztonsági aggályokra” hivatkozva kezdettől nyíltan elutasította Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációját, egy darabig Finnország belépését is ugyanilyen indokkal blokkolta, Magyarország viszont mindmáig semmi észszerű, sőt észszerűtlen magyarázatot nem adott sem a halogatásra, sem arra, hogy miért rendeltük alá a magyar országgyűlési eljárást Törökország és Recep Tayyip Erdogan elnök akaratának. Az is magyarázatra vár, miért adta fel ennyire „szolgalelkűen” a Brüsszel felé oly harciasan hangoztatott magyar szuverenitást az Orbán-kormány, miért tette hazánkat egy autokrata rezsim utolsó csatlósává?

A két skandináv állam tavaly májusban közösen nyújtotta be hivatalos csatlakozási kérelmét a NATO-hoz, az akkor 30 tagú szövetség a június végi, madridi csúcstalálkozó előtt jelentette be, hogy szabad az út számukra. Huszonhat tagállam már júliusban-augusztusban ratifikálta a két ország csatlakozását, ősszel a lemaradók is megtették Törökország és Magyarország kivételével. A kezdettől nyíltan ismertetett ankarai kifogások után a török ellenállás nem is jelentett meglepetést, az viszont annál inkább, hogy Magyarország minden indoklás nélkül halogatja a ratifikációt.

Az Orbán-kormány soha nem kötötte nyílt előfeltételekhez a két északi állam csatlakozását, csupán rendre saját ígéreteit sem betartva halogatta a parlamenti ratifikációt. Először azt mondták, év végéig megtörténik a ratifikáció, majd február végére ígérték, de ekkor a Fidesz-frakción belüli állítólagos ellentétekre hivatkozva mégsem került napirendre. A frakció „lázadói” azt kifogásolták, hogy „svéd kormányzati szereplők rendszeresen sértegették a magyar választókat és egész Magyarországot”, nyilvánvaló valótlanságra építve a jogállamiság sérelmének hamis képzetét keltették hazánkat illetően. Ezért „több tiszteletet követelve” a magyaroknak, fideszes parlamenti delegációt szalajtottak a két fővárosba, Hende Csaba és Németh Zsolt vezetésével.

Ám ezután sem változott a felállás, Finnország csatlakozásának ratifikációját is csak azt követően, március végén tűzte napirendre a parlament, hogy Törökország is jelezte ez irányú szándékát. Azt akkor sem indokolták, hogy a svéd ratifikációt miért választották le a finntől, de mivel Törökország is így járt el, egyszerű volt a képlet.

Mivel 2010 óta a Fidesz-frakció soha nem ment szembe a miniszterelnök akaratával, az indoklás igencsak átlátszó volt. Főként annak fényében, hogy mind Orbán Viktor, mind Szijjártó Péter többször hangsúlyozta, hogy nem Magyarországon fog múlni a finn és a svéd NATO-csatlakozás, nem mi leszünk az utolsó ország, amely ratifikálni fogja a kérdést. Kormányzati szereplők általában csak ködösítettek, Sztáray Péter András külügyi államtitkár mondta ki a finn csatlakozás ratifikációja után, hogy: „Mi azt várjuk a svéd kormányzati szereplőktől, hogy megnyugtassák a magyar parlament tagjait, és ez azért lenne fontos, hogy minél nagyobb arányban lehessen megszavazni a svéd NATO-csatlakozást.”

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter múlt kedden először erősítette meg, hogy Budapest a svéd NATO-csatlakozás kérdésében rendszeresen egyeztet az ankarai vezetéssel. Célzott arra is, hogy ha változik a török álláspont a kérdésben, akkor a magyar Országgyűlés ratifikálja Svédország felvételét.

Ezt követően küldtük el kérdéseinket a Külügyminisztériumba, de sem választ, sem semmiféle visszajelzést nem kaptunk azóta sem.

• Miért és mióta igazítják a magyar álláspontot a törökhöz? 

• Miért jelent kivételt Törökország a korábban több Fidesz-politikus által hangoztatott szabály alól, miszerint senki sem sürgetheti a magyar ratifikációt?

• Mit mond el a magyar szuverenitásról ez az alárendelés és hogyan tehet ígéretet a külgazdasági és külügyminiszter arra, hogy Magyarország nem fogja késleltetni Svédország csatlakozását, amikor a kormánypárti képviselők korábbi hivatalos álláspontja szerint azt várják, hogy Svédország „eloszlassa a magyar parlament aggályait”? 

• Megtörtént ez azóta vagy a magyar parlamenti képviselőknek figyelmen kívül kell hagyniuk fenntartásaikat, ha az ankarai vezetés rábólint a svéd csatlakozásra?

– kérdeztük Szijjártó Pétertől és a tárcájától.

Hétfőn a vilniusi NATO-csúcs előtt Recep Tayyip Erdogan török elnök először egy sor újabb feltételhez, a többi között országa uniós csatlakozásának felgyorsításához kötötte a svéd csatlakozás jóváhagyását, majd késő este közölte, ő sem várakoztatja tovább Svédországot.

Magyar kormányzati körökben érezhetően zavart okozott a török elnök ígérete. A Vilniusba induló Szijjártó Péter kedden reggel azonnal közölte, hogy már csak technikai kérdés a magyar ratifikáció, de időpontot nem jelölt meg. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke a HVG kérdésére reagálva azt mondta, nem tud egyelőre rendkívüli ülésről, „de okosabbak leszünk, miután Orbán Viktor és a török elnök egyeztet” Vilniusban, és közli majd a kormány álláspontját. Mondta mindezt az állítólagos fenntartásokat megfogalmazó Fidesz-frakció prominens tagja.

Ezután kérdéseket küldtünk Kocsis Máté frakcióvezetőnek, de eddig választ nem kaptunk. A következőket firtattuk:

• változott-e a Fidesz-frakció álláspontja a svéd csatlakozás kérdésében azt követően, hogy most már Törökország is rábólintott a svéd csatlakozásra?

•  Megszűntek-e a frakció korábbi fenntartásai és ha igen, minek köszönhetően?

•  Kaptak biztosítékot a svéd kormányzati szereplőktől, arra vonatkozóan, hogy „többé nem sértegetik Magyarországot”?

•  Megszavazza a Fidesz-frakció a svéd csatlakozást?

•  Lesz rendkívüli ülés a kérdésben, vagy az őszi ülésszakra halasztják a ratifikációt?

Hogy miben állapodott meg Orbán és Erdogan a vilniusi NATO-csúcson, az nem derült ki. Csupán annyit tudott meg az ATV, hogy a miniszterelnök a NATO-csúcs után háromnapos kormányülésen fog beszámolni az ott történtekről.