- A mulandóság illúziói – Milan Kundera halálára

Milan Kundera nem csak a világ legjobb írói közé tartozott, rendkívül népszerű is volt, s nem csak Franciaországban, hanem Csehországban is, pedig igencsak ellentmondásos viszony fűzte szülőhazájához: a bársonyos forradalom után félig-meddig hátat fordított Prágának.

Miután szerdán bejelentették halálának hírét, a cseh Idnes portálja megszavaztatta olvasóit arról, melyik regényét találják a legjobbnak. Meglepő, de nem A lét elviselhetetlen könnyűsége végzett az élen. Ez a műve 29 százalékot szerzett, A tréfa ezzel szemben 39 százalékot. Az olvasók 14 százaléka voksolt a Nevetséges szerelmekre, 11 százalék pedig a Halhatatlansága. A sokrétűségét mutatja, hogy alig volt műve, amire nem emlékeznénk. Egyik kritikusa szerint Kunderánál a regényforma újszerű bonyolultságával szembesülhetünk, pedig művei nagyon is érthetőek. Modern technikával írt, gondolatgazdagsága páratlan a maga nemében, s közkedveltségét az is adja, hogy ezek a regényei könnyen befogadhatóak, részben egyedi iróniája miatt is. A diktatúra azonban sosem szerette a humort, különösen, ha ennek középpontjában állt, ezért műveit a rendszerváltás előtt szamizdatként terjesztették. Az 1968-as prágai tavasz leverése után született Az élet máshol van című munkájában például saját magán is élcelődött, hiszen a műbe szőtt memoárfejezetekben elismeri, egykor maga is lelkes kommunista volt.

Annak a generációnak volt a tagja volt, amely nem sokkal a kommunisták hatalomátvétele után lépett be az irodalmi életbe, és az 1950-es évek közepétől az 1960-as évek elejéig a kritikusok által is elismert költőként és drámaíróként a hivatalos irodalom kiemelkedő alakja volt. Eleinte hitt a kommunizmusban, de már 1950-ben, két évvel a belépése után kizárták a pártból, amikor a hírhedt StB megkaparintotta a magas rangú pártfunkcionáriust, Jirí Hendrychet kigúnyoló leveleit. Ez inspirálta Kunderát A tréfa (1967) című regényének megírására. „Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij!” – írja egy képeslapon Ludvík Jahn, a természettudományi fakultás ifjú hallgatója pártiskolára vezényelt kedvesének. Tréfából. Ám az 1949-es év Csehszlovákiájában azonban nem ismerik a tréfát. Jahnt kizárják a pártból, kirúgják az egyetemről, a katonaságnál a büntetőalakulathoz sorozzák be, bányamunkára küldik. Jahn élete és karrierje derékba törik.

A humor már nem volt elég

Kundera kommunista párti tagságát 1956-ban állították vissza, de a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását követő hetvenes évekbeli tisztogatások után ismét kizárták. Olyan időszak volt ez, amely megfertőzte az emberek lelkét. Kundera sem tudta függetleníteni magát a bizarr mindennapoktól, az abszurditástól, ehhez a humor, az irónia sem volt elég

1950-ben fiatal diákként állítólag feljelentette Miroslav Dvorácek nyugati ügynököt a Nemzetbiztonsági Szolgálatnál (SNB), a rendőrségi feljegyzések szerint. A Respekt című folyóirat 2008. október 13-i számában közölte Adam Hradilko, a Totalitárius Rendszerek Tanulmányozásának Intézete munkatársának erről szóló cikkét. A feljelentés nyomán Dvoráceket letartóztatták, és 22 év börtönre ítélték. Kundera állítólagos érintettségét vélekedések szerint egy 1952-es dokumentum is bizonyítja. Maga Kundera hazugságnak nevezte az állításokat, és kijelentette, hogy nem tudja megmagyarázni, hogyan kerülhetett a neve az SNB aktájába. Azonban sem a Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet, sem Dvorácekék nem kételkedtek az anyagok hitelességében. Több világhírű író állt ki Kundera mellett. Elvitathatatlan tény, kulcsszerepe volt abban, hogy a hatvanas évekbeli lassú csehszlovák nyitás erősebben volt érzékelhető a kulturális életben. 1967-ben A csehszlovák nemzet létezésének lehetetlensége című bevezető előadásával felszólalt a Csehszlovák Írószövetség IV. kongresszusán. Ebben többek között elítélte a Vera Chytilová filmjeinek betiltására tett kísérletet.

Feszültség és emigráció

A hatvanas években született novellái már tartalmazzák Kundera későbbi műveinek alapvonásait: a mulandóság illúzióit, amelyekkel az ember becsapja önmagát, az emberi identitást és annak törékenységét, az elfajuló, kudarcba fulladó játszmák motívumát. 1963-ban adta ki a Nevetséges szerelmek első, 1965-ben második, 1968-ban pedig a harmadik kötetét. A gyűjtemény két novellájából film is készült Csehszlovákiában.

A Varsói Szerződés csapatainak 1968. augusztus 21-i bevonulása után Kundera a Listy című hetilapban megjelent Cseh sors című cikkéve vitát indított a cseh sorsról, amelyhez Václav Havel is csatlakozott a Tvár című folyóiratban (2/1968. sz.) A vitához mások is hozzászóltak. Kundera úgy érvelt, hogy a prágai tavasz kísérlete a demokrácia, a humanizmus és a szocializmus összeegyeztetésére olyan korszakos történelmi tett volt, amely a cseh államot ismét a történelem középpontjába helyezte, hasonlóan a huszitákhoz a középkorban. Havel ezzel szemben azt állította, a prágai tavasz csak egy folyamat része volt.

Kundera és Havel viszonyát ettől kezdve feszültség jellemezte, és ez azt követően sem változott, hogy Kundera 1975-ben Franciaországba emigrált. A cseh disszidensek azt rótták fel neki, hogy francia földön kevés kivételtől eltekintve (A Nyugat elrablása, avagy Közép-Európa tragédiája című esszéje a 150 000 szó című száműzetésben megjelent folyóiratban) nem nyilatkozott közvetlenül politikai kérdésekről. A bársonyos forradalom után Václav Havel elnökként állami kitüntetésben részesítette Kunderát. Bár az író elfogadta azt, az ünnepségre csak a feleségét küldte el, ami arra utal, hogy bizonyos távolságtartás még mindig megmaradt közöttük. Ezt Kundera felesége, Vera is megerősítette a Host című magazinnak adott 2019-es interjújában, amelyben Kundera és a disszidensek viszonyát egyenesen drámainak és kölcsönösen ellenségesnek minősítette. Arra a kérdésre, hogy miért nem tért vissza a forradalom után a szülőföldjére, azt válaszolta: – A disszidensek miatt, akik hatalomra kerültek, és akik gyűlöltek.

1970-től Kundera minden publikálási lehetőségét is elvesztette hazájában, ezért döntött az emigráció mellett. Az önkéntes száműzetés előtt még két regényt írt Csehszlovákiában, Az Élet máshol van után, 1972-ben született a Búcsúkeringő (1972). A groteszk vonásokat hordozó műben a szerző keserű búcsút vesz hazájától és annak kicsinységétől (a főhős a könyvben az emigráció mellett dönt). Franciaországban a rennes-i egyetem után a párizsi École des hautes études en sciences sociales (Társadalomtudományi Főiskola) tanított, ahol végül megalapította a "Közép-Európa kultúrája" című új kurzust. 1979-ben megfosztották csehszlovák állampolgárságától.

Egy utolsó  titkos látogatás

Egyik legnagyobb művét, A lét elviselhetetlen könnyűségét Franciaországban írta, 1984-ben jelent meg. Az író négy sorsot görget maga előtt. Nem azonosulni akar velük, hanem a szereplők cselekedeteinek, szavainak, álmainak okát keresi, életszemléletük alapvető eltéréseit. Valamennyi sors egy-egy filozófiai problémára épül. A recepció szempontjából érdekes, hogy a regényt Csehszlovákiában a disszidens kritikusok elutasították, sőt, úgy érezték, hogy a mű az ellenük indíttott támadás. A könyv Kunderát a világirodalom sztárjává tette, 2021-ig a regényt 44 nyelvre fordították le. A regényből 1988-ban film is készült, az Egyesült Államokban Saul Zaentz rendezésében, de Kundera kritizálta a filmváltozatot, és ezután nem engedte, hogy műveit filmre adaptálják.

Kundera 1981-ben megkapta a francia állampolgárságot. A nyolcvanas évek közepétől kezdve nem adott többé interjúkat a médiának, nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Az 1989-es forradalom után nem tért vissza hazájába, de tartotta a kapcsolatot baráti körével, különösen Brnóban. Ekkor úgy látta, maga mögött kell hagynia a cseh témákat. A Halhatatlanság (1988) című regény volt az utolsó, amit cseh nyelven írt (bár először franciául jelent meg). Ugyanakkor ez az első olyan regénye, amelyben a cseh téma már nem jelenik meg. Kundera a Nyugat árnyoldalairól beszélt, bár a nyugati olvasó azt hihette, hogy elsősorban a vasfüggöny mögötti totalitarizmusról írt.

Egy 2010-es tanúvallomás szerint utoljára 2000-ben titokban ellátogatott szülőhazájába. Bár francia nyelven írt műveinek más nyelvekre való fordítását engedélyezte, a cseh nyelvre való átültetéseket nem, és nem is volt hajlandó más fordítókra bízni a munkát. Ezen csak később változtatott, amikor már nem volt ereje csehre fordítani írásait. Franciaországban Kundera kizárólag a Gallimard kiadónál publikált.

Kunderát rendszeresen emlegették az irodalmi Nobel-díj egyik jelöltjeként. Az ismert francia filozófus, Alain Finkielkraut 2019-ben azt állította, hogy a „feminista lobbi” nyomására nem kapta meg „és soha nem is fogja megkapni a díjat”. (Nem is kapta meg.) 2019 novemberében, 40 év után visszanyerte a cseh állampolgárságot. Az állampolgársági oklevelet 2019. november 28-án Párizsban adta át neki Petr Drulák, a franciaországi cseh nagykövet. Ekkor kezdett újra közeledni Csehországhoz. 2023. április 1-jén, Kundera 94. születésnapján a brünni Morva Könyvtárban felavatták a Milan Kundera Könyvtárat, amely az író több mint 3000 kiadványát, a művei recepciójának archívumát kritikák formájában, valamint Kundera levelezésének dokumentumarchívumának egy részét tartalmazza.