- Politikai szemüveggel olvasnak a magyarok, de a többség nem ért egyet a könyvek fóliázásával

Évek, lassan évtizedek óta temetik sokan az olvasást és a könyvet, mondván, az internet és a virtuális világ mellett egyre kevesebben választják ezt az időtöltést. A Publicus Intézet lapunk kérésére júliusban készített felméréséből azonban kiderül: a helyzet sokkal kevésbé aggasztó, mint gondolnánk. Sokatmondó eredmény született ugyanakkor a pártszimpátia és az irodalom kapcsolatáról is. Az ellenzéki szavazók inkább aggódnak a könyvkiadás és -kereskedelem szabadságáért, mint a kormánypártiak, a legnagyobb különbség közöttük pedig az, hogy utóbbiak csaknem kétharmada véli úgy, hogy a homoszexualitást megjelenítő irodalom propagandacélt szolgál, míg az ellenzékre szavazóknak még az egyötöde sem hiszi így. Az összes válaszadó többsége pedig nem ért egyet a könyvek fóliázásával.

A megkérdezettek több mint egyharmada gyakran olvas szépirodalmat – derül ki az ezer fő telefonon történt megkérdezése alapján készült vizsgálatból. Az életkor és iskolázottság szerint reprezentatív felmérésben résztvevők 53 százaléka nő, 47 százaléka férfi, 18 százalékuk diplomás, 31 százalékának van érettségije, 22 százaléka szakmunkás és 29 százalékuknak van legfeljebb nyolc általános iskolai végzettsége. 63 százalékuk aktív, 28 nyugdíjas, 8 egyéb inaktív és egy százalékuk munkanélküli.

Az eddigi olvasásról szóló felmérésekhez hasonlóan a Publicus kutatásából is az derül ki, hogy a nők nagyobb arányban olvasnak, mint a férfiak. A nők több mint harmada, a férfiaknak viszont kevesebb mint ötöde állította, hogy gyakran olvas. Csaknem ugyanannyi nő és a megkérdezett férfiak több mint fele azonban sosem vesz kezébe könyvet. A diplomások 39, a legfeljebb általános iskolát végzettek 30 százaléka pásztázza a betűket sokszor, ami kevésbé meglepő, mint az, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők csaknem egynegyede (23 százalék) soha nem olvas. Ez az arány a legfeljebb általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezőknél 44 százalék.

Fontosnak bizonyultak a pártpreferenciák a magyar vagy külföldi irodalom fogyasztásában. Míg az összes könyvforgató 42 százaléka részesíti előnyben a magyar műveket, ez a fideszeseknél 58 százalék, az ellenzékieknél csak 32. Csaknem háromszor annyi ellenzéki szimpatizáns olvas inkább külföldi műveket, mint hazait. A klasszikus irodalom még mindig népszerű, az olvasók 37 százaléka szívesebben veszi a kezébe ezeket, mint a kortárs műveket.

A modern technika sokkal kevésbé hódította meg a könyvpiacot, mint az élet szinte bármely területét a zenehallgatástól a filmnézésig – csak hogy kulturális példákat hozzunk. Az olvasók 84 százaléka nyomtatott könyvet és csupán 6 százalékuk használ E-bookot, 9 százalékuk mindkettőt kezébe veszi.

Ami a vásárlási szokásokat illeti: idén átlagosan 7 könyvet vettünk. A legtöbbet – több mint tizenegy kötetet – a városlakók vették (27 százalék), de a budapestieknél ez az arány csupán tízszázalékos. A társasházi lakók több könyvet vesznek, mint a kertes házak lakói, és főleg, mint a panelben élők. A megkérdezettek 62 százaléka nem tudja, melyik kiadó jelentette meg az általa éppen olvasott könyvet. Hasonló az arány azzal kapcsolatban is, hogy a válaszadó kedvenc írójának műveit melyik kiadó jegyzi. Ezzel kapcsolatban jelentős az eltérés a budapestiek és a községben élők között. A fővárosiak 43 százaléka tisztában van kedvence kiadójával, ez az arány a községekben élőknél mindössze 14 százalék. Ami a választás szempontjait illeti: az ismerősök ajánlása a legjobb érv, a boltok kiemelt elhelyezése és a könyvtárosok ajánlása egyenlő arányban, mindössze 11 százalékban számít. Az olvasók több mint egyharmada ragaszkodó, kedvelt szerzőjének minden művét kézbe veszi 36 százalékuk. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szignifikáns a korosztályi különbség, a fiatalok és a középkorúak csaknem fele, a hatvanpluszosok nem egész egyharmada olvassa el kedvence könyvét mindig.

Idén júniusban a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány több mint 98 százalékos tulajdoni arányt szerzett a Libri Csoportban, ami megrázta az irodalmi és kulturális életet. A könyvkiadás és főként a könyvkereskedés szabadságával kapcsolatos közéleti aggodalmat osztja az ellenzéki szavazók 70 százaléka, akik szerint változni fog az, hogy a Librihez tartozó kiadók milyen könyveket adnak ki és 67 százalékuk azt várja, hogy a könyvek elrendezése is változni fog a Libri boltjaiban. A fideszeseknél ez az arány 51 és 46 százalékos.

Az utóbbi hetek legnagyobb felháborodást keltő irodalmi és közéleti ügye a könyvfóliázás volt. Az összes megkérdezett 57 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a homoszexualitást megjelenítő könyveket csak fóliázva és nem az ifjúsági irodalom polcain árulhatják a könyvesboltok, 32 százalékuk azonban határozottan híve az intézkedésnek. Éles a különbség ebben az ellenzéki és a kormánypárti válaszadók között: a Fidesz híveinek 77, az ellenzékieknek mindössze 4 százaléka ért egyet vele. A kérdésben az életkor és az iskolai végzettség is számít: míg a 18-29 év közötti korosztálynak csak 30, a középkorúak 44, míg a hatvan évnél idősebbek csupán 24 százaléka ért egyet az elkülönítéssel, aminek leginkább a szakmunkások a hívei. A Líra könyvhálózat 12 milliós büntetéséről az ellenzékiek 84, a fideszesek 43 százaléka hallott. A kérdésre, miszerint a homoszexualitást megjelenítő könyvek veszélyesek-e a fiatalok számára a válaszadók fele (51 százalék) válaszolt határozott nemmel, 30 százalékuk határozott igennel. Ebben a kérdésben is hatalmas a különbség a kormány és az ellenzék hívei között, előbbiek 80, utóbbiak 8 százaléka felelt igennel. Kevésbé nagy differenciával, de tendenciáját tekintve hasonló az eredménye az „Ön szerint a különböző szexuális irányultságú embereket megjelenítő irodalom propagandacélt szolgál?” kérdésre adott válaszoknak is.

Nem látjuk a könyvespolcot

Az olvasási szokásokról kérdeztük Sándor Klára nyelvészt, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát a lapunknak készített Publicus-kutatás kapcsán.

A kutatás szerint a nők több mint harmada, a férfiaknak viszont kevesebb mint ötöde állította, hogy szépirodalmat gyakran olvas. Miért olvasnak nagyobb arányban szépirodalmat a nők, mint a férfiak?

Ezt nem árt árnyalni. Igaz, a kutatások általában hasonló eredményt mutatnak, elképzelhető, ha rákérdezünk az ismeretterjesztő és természettudományos irodalomra vagy hírekre is, akkor más arányt kapunk. Másrészt nehéz értelmezni a válaszokat, mert nehéz definiálni, mit értünk szépirodalmon, hisz ez mindenkinek mást jelent. Lehet, hogy a férfiak szívesebben olvasnak történelmi regényeket vagy krimit, de sokuk ezt nem tekinti szépirodalomnak. Mások esetleg azért nem sorolnak valamit ebbe kategóriába, mert a szerző nem szerepel az iskolai kánonban. De ennek az ellentetje is elképzelhető.

Mi lehet az oka annak, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők csaknem egynegyede soha nem olvas szépirodalmat?

Ebben az esetben nem föltétlenül arról van szó, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők mostanában kevésbé olvasnának szépirodalmat, mivel manapság sokkal több a diplomás, mint évtizedekkel ezelőtt, vagyis nagyobb arányban lesznek köztük olyanok, akik nem olvasnak szépirodalmat. De van még egy fontos tényező. A kilencvenes évekig az otthoni szórakozás legolcsóbb formája az olvasás volt, miközben egyre fontosabbá vált a videó, aztán a kábelcsatornák, végül megjelent az internet és a közösségi média. Most pedig még erősebb versenytársai vannak az olvasásnak, hisz itt vannak a streaming csatornák, amelyek ontják magukból a filmeket és a sorozatokat. Ehhez képest a szépirodalom jól teljesít, szóval nem olyan rossz a helyzet, mint sokan gondolják. Persze, nem azt mondom, hogy ez elegendő. Sokkal jobban szeretném, ha többen olvasnának.

A kutatásból kiderül, hogy az összes könyvforgató 42 százaléka részesíti előnyben a magyar műveket, ez a fideszeseknél 58 százalék, az ellenzékieknél csak 32 és csaknem háromszor annyi ellenzéki szimpatizáns olvas inkább külföldi műveket mint hazait. Mi lehet ennek az oka?

Ebben az esetben sem tudjuk, hogy ténylegesen így van-e, hiszen ez önbevallás. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy egy fideszes szavazó nemzeti ügynek tekinti, hogy kit olvas, s ezért nagyobb valószínűséggel állítja azt, hogy inkább magyar műveket. Az ellenzéki szavazó mondhatja azt, hogy inkább külföldi szerzőktől olvas, hogy ezzel mutassa fel, ő befogadó személyiség, világpolgár, aki nyitott más kultúrák felé. Mindkét álláspont egy-egy ideológiai attitűd. De hogy ezek az önbevallások mennyire fedik a valóságot, azt nem tudhatjuk. Akkor tudnánk, ha látnánk a megkérdezettek könyvespolcát, és ismernénk, hogy miket olvastak ténylegesen.