Őszinteség mindenekfelett – Viharos gyorsasággal robbant be a francia, majd a nemzetközi irodalmi életbe regényeivel Valérie Perrin

Számos önről szóló életrajzban az szerepel, hogy futballista családból származik. Ez mit jelent és miként köszön vissza a műveiben a gyermekkora?

Burgundiában, egy aprócska településen nőttem föl. A hatvanas évek végén telepedtünk le itt. Az édesapám félprofi focista volt. Az eddigi regényeimben szó esik a térségről, még ha alapvetően máshol is játszódnak. A burgundiai időszak meghatározó volt számomra, elvégre 19 évet töltöttem itt, mielőtt Párizsba költöztem volna. Külön érdekesség, hogy a negyedik, most készülő regényemben nem csak erről a térségről van szó, hanem a futballról is, mert a főhősnő nagy focirajongó, és a Gueugnon nevű csapat szurkolója. Az együttes egyébként az 1970-es és 2000-es évek között erős gárdának számított Franciaországban.

Mennyire volt meghatározó írói pályafutása szempontjából a világhírű rendezővel, Claude Lelouche-sal való 2006-os találkozása? Idén nyáron volt az esküvőjük…

Nyugodtan kijelenthetem, teljes mértékben meghatározta az írói munkásságomat, számos forgatókönyvet írtunk közösen. Claude elmesélte, miként képzeli a történetet, én pedig megtanultam struktúrát adni ezeknek, majd én írtam meg őket. Ami pedig a regényírói pályámra talán a legnagyobb hatást gyakorolta, az az, hogy a könyveimben filmszerűen képzelem el a jeleneteket, nem fejezetekben, hanem filmjelenetekben gondolkodom. Ezzel a módszerrel tudok egy hatéves kislány, egy 60 éves nő, vagy akár egy férfi bőrébe bújni.

Hogyan terelődött az érdeklődése a forgatókönyvírásról a regényírás felé?

Valójában a regények témáit sokáig hordoztam magamban. Az első, A vasárnap koldusai című művem alapgondolata már a kilencvenes évek végétől érlelődött bennem. 2007-ben váltottam munkát, ekkor lettem fotós és forgatókönyvíró és Claude mellett jött az az ötlet is, hogy egy ápolónőnek, Justine-nek kell elmesélnie a történetet. 2013-ban aztán hat hónapig dolgozhattam a regényen. 2013-ban mutattam meg a hozzám közel állóknak, akik azt mondták, azonnal küldjem el egy kiadóhoz, így jelent meg 2015-ben a regény.

E művével, de különösen Másodvirágzás című következő kötetével szinte berobbant a francia irodalomba. Miben látja a gyors siker legfőbb okát?

2020-ban megváltozott az életem. Második könyvem, a Másodvirágzás 45 nyelven jelent meg: az, hogy világszerte ismertté váltam, főként ennek a műnek köszönhető. Én is sokszor tettem fel magamnak a kérdést: mitől vált univerzálissá ez a történet, miért tudta megszólítani a világ bármely pontján az olvasókat? Úgy vélem, a gyász, a bánat, az életigenlés, illetve a Covid alatti bezártság jelentették a közös pontokat. Három alapgondolatot említhetnék, ami magyarázatot adhat. Egyrészt a szerelemről és a halálról szól ez a regény. Másrészt ugyan a főhősnő a lehető legnagyobb szörnyűségeket is megélte, mégis mindig látott fényt az alagút végén. A harmadik ok pedig az, hogy a regényt átszövi egy nyomozás, így az olvasók is meg akarják érteni a történet lényegét és értelmét.

Harmadik regénye, a magyarul már szintén megjelent, három fiatal viharos barátságát leíró Trió rendkívül felkavaró mű, érzelmek sorát vonultatja fel benne. A barátságot, akarta bemutatni és azt, miként lehet legyőzni az emberi kapcsolatok során felmerülő akadályokat?

Egy jelenet köré rendeztem az egész regényt, hiszen, amint már említettem, jelenetekben gondolkodom. Ez az epizód pedig az Adrien és Étienne között, a párizsi bisztróban zajló veszekedés, hiszen a regény elején még nem értheti az olvasó, az elválaszthatatlan gyerekkori barátok felnőttként miért nem állnak szóba egymással. A regény az életünkről, a sikereinkről, a kudarcainkról, és a végtelen szeretetről szól, ami akár egy szerelmespárt, vagy barátokat is összeköthet. Ez esetben azonban elsősorban nem a szerelemről akartam írni. A Trió kapcsán jöttem rá, hogy sokan megtartják a gyerekkori baráti kapcsolataikat. Azt is ki akartam emelni, kamaszkorunk mennyire meghatározó a felnőtt életünkben is. Szintén az írás közben jutottam arra: ugyan a mai fiatalok másképpen kommunikálnak egymással, mint a 20-30 évvel ezelőttiek, mégis ugyanazokat az egzisztenciális kérdéseket teszik fel maguknak.

Érdekes volt számomra a műben az elbeszélő személye, aki évtizedeken keresztül figyelte meg a fiatalokat. Virginie személye sokáig mégis háttérben marad. Mi volt a cél ezzel?

Mindannyiunknak van egy titkos kertje, vannak titkaink. Nagyon fontos, hogy gyermekként a megfelelő felnőttel osszuk meg a titkainkat. Ha rosszul választunk, akkor az egy életre tönkreteheti a gyermeket. Fontosnak tartottam, hogy az olvasó előtt rejtve tartsam Virginie személyét. Az volt a cél, hogy folyamatosan a háttérben maradjon, és folyamatosan azt kérdezgesse az olvasó, ki az a negyedik személy, aki mindent tud a másik három szereplőről. A regény során aztán kiderül, hogy újságíróként ő végezte el a nyomozást is, aminek köszönhetően újra találkoznak a szereplők.

A műben sok történelmi eseményt vonultat föl. S bár a mondanivaló szempontjából másodlagos, a közép-európai olvasó számára feltűnhet az a jelenet, amikor a némettanár beszámol arról, hogy leomlott a berlini fal, de a diákok egykedvűen fogadták a hírt. 1989-ben a francia fiatalok körében nem jelentett olyan nagy szenzációt a berlini fal leomlása?

Az emberiséget mindig a nagy történelmi események kötik össze, és mivel 1986-tól 2017-ig zajlik a mű, azt gondoltam, fontos olyan történelmi eseményekkel ötvözni, amelyek a kollektív emlékezetünket táplálják. A berlini fal leomlása Franciaországban is jelentős eseménynek számított, ahogy Európában más nemzetek számára is. Jelképes történelmi esemény is volt, hiszen a saját belső falainkat is szimbolizálja. A mű szempontjából azért fontos, mert a három barát egyike, Adrien nehezen fejezi ki magát, és felteszi magának a kérdést, mikor tudja majd lebontani saját belső falait.

Megdöbbentő lehetett az olvasó számára Py tanár szerepe, aki időnként kipécézett magának egy diákot, s ezzel egy életre mély sebet tudott ejteni a gyermek lelkén. Mi adta az alapötletet ötlet a tanár alakjának megjelenítéséhez?

Egy közeli ismerősöm története ez, én csak átírtam. Szerettem volna ezt az iskolai eseményt egy másik szemszögből is megvilágítani, illetve bemutatni, hogy az iskolai bántalmazás az nem csak a gyerekek között zajlik, hanem egy felnőtt és egy gyerek között is megtörténhet. Nem olyan régen még az iskolában mindennapos volt, hogy a tanárok ilyen romboló attitűddel fordulhattak a gyerekek felé. Remélem, ez ma már ez nem így van.

Magyarul most már mindegyik könyve elérhető. Említette a negyedik könyvét, mikor várható a megjelenése?

Még az írásnál tartok, pontosan egyelőre nem tudom megmondani. Úgy tervezem, tavasszal adom le a kiadómnak, úgyhogy valószínűleg szeptember utolsó hetében, október elején jelenhet meg Franciaországban. Ha minden jól megy, akkor karácsonyra magyarul is elérhető lesz...

Valóban szinte egyik pillanatról a másikra vált világhírűvé. Milyen tanácsot tudna adni azoknak, akik regényírással próbálkoznának?

Ha a fiatalok úgy érzik, le akarnak írni egy törtélnetet, akkor ezt tegyék is meg és osszák is meg másokkal. A regényírás azonban hatalmas munka, amit sosem szabad feladni. Bizony, a munka során sírás, elkeseredés, időnként újra kell írni bizonyos passzusokat, de hangsúlyozom, nem szabad feladni. Mindig az olvasóra kell gondolni, és őszintének kell lenni vele. Tehát nem valamiféle fenomenális stílus, vagy struktúra a lényeg, hanem az őszinteség.

2019-ben indult az európai parlamenti választáson az Animalista Párt színeiben. Érdekli a politika vagy az állatok sorsa iránti aggodalma vezérelte?

Egész életemre elköteleztem magam az állatvédelem mellett, fontos, hogy felhívjuk erre az emberek figyelmét, illetve már a gyermekekét. Elkeserítő az, amit manapság tapasztalok. Attól még, hogy egy fajhoz tartozunk, nem vagyunk felsőbbrendűek.