Sötét diplomáciai játszma folyik a svéd NATO-csatlakozás körül

Svédországban visszafogottan kommentálták, hogy Recep Tayyip Erdogan török elnök múlt héten az ankarai parlament elé terjesztette a svéd NATO-csatlakozás ratifikálását célzó törvényjavaslatot. A török fél ugyanis nem konkretizálta, hogy a parlamenti szavazásra mikor kerülhet sor. A svédek már megtanulták, hogy óvatosnak kell maradniuk a csatlakozással kapcsolatos áttörés reményével. Törökország és Svédország viszonyában a Korán-égetések jelentettek súlyos feszültségforrást. Az előrelépésben szerepe lehet annak, hogy a stockholmi vezetés olyan törvényjavaslatot készít elő, amellyel felelősségre vonhatják az iszlám szent könyvét égetőket. Hírek szerint az Erdogan-kormány valamivel közelebb került ahhoz is, hogy az amerikaiaktól F-16-os vadászgépeket vásároljon. A török elnök előzőleg nem is tagadta: a svéd csatlakozás ratifikálását ettől teheti függővé. Csakhogy e tekintetben is sok a bizonytalanság, ez még elbukhat az amerikai kongresszusban.

A ratifikálás dátuma azért is megjósolhatatlan, mert először a török parlament külügyi bizottsága foglalkozik a kérdéssel. A csatlakozás megszavazása ugyanakkor valószínűnek tekinthető, mert az ellenzéki honatyák nagy része is az igen gombot nyomja meg. Semmi sem zárható ki, még az sem, hogy a magyar fél fogadkozásai ellenére, amely szerint az Országgyűlés a törökök előtt szavazza meg a svéd NATO-tagságot, végül az ankarai parlament előz minket és szégyenszemre a magyar parlament lesz a sereghajtó a NATO tagállamai közül.

Annak ellenére, hogy az Orbán-kormány már tavaly nyáron benyújtotta az erről szóló törvényjavaslatot, az Országgyűlés különböző indokokra hivatkozva halogatta a szavazást a svéd, illetve a finn csatlakozás kérdésében. Orbán Viktor az év elején azzal magyarázta a törvény ratifikálásának elhalasztását, hogy a Fidesz-frakció egyes tagjai tartanak az ukrajnai háború eszkalációjától. A kormánypárton belüli hierarchiát ismerve hasonló nézetkülönbség felmerülése elképzelhetetlen, de ürügyként szolgált a többi NATO-taggal szembeni időnyerésre. Márciusban egy fideszes parlamenti delegáció utazott Stockholmba Hende Csaba vezetésével, hogy a magyar fél személyesen kérje ki magának a jogállamisággal, a sajtószabadsággal és az LMBTQ jogokkal kapcsolatos svéd bírálatokat. Bár a találkozó Hende szerint békés hangulatban zajlott és a feleknek végül sikerült tisztázni a félreértéseket, a svéd sajtó szerint Magyarország gengszter módjára próbált tiszteletet követelni magának Svédországgal szemben.

Februárban Szijjártó Péter magyar külügyminiszter még úgy nyilatkozott,  az Orbán-kormány tartja a svédeknek (és finneknek) tett ígéretét és nem mi leszünk az utolsók a ratifikáció tekintetében. Májusban a Berlinben rendezett NATO-értekezleten szintén elmondta, hogy ők pozitívan állnak a svédek csatlakozási szándékaihoz. Azonban azt is hozzátette, tekintettel kell lenniük Törökország szempontjaira és csak egységesen hozhatják meg ezt a döntést. Bár két teljesen külön témáról van szó, Orbán Viktor a kérdést kezdte összekapcsolni az uniós helyreállítási alap Magyarország számára befagyasztott pénzeivel.

A diplomáciai csörte második felvonása szeptemberben érkezett el, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter újra belengette a svéd NATO-csatlakozás akadályozását, ezúttal egy Magyarországról szóló 2019-es  kisfilmre hivatkozva, amelyben olyan kritikus állítások hangzanak el a 2010 óta épülő NER-ről, mint ahol fokozatosan leépítik a demokratikus intézményeket, korlátozzák a sajtószabadságot és rendeletileg szüntetik meg a genderszakot az egyetemeken. A magyar külügyminiszter ezt követően ismét élesen bírálta a svéd felet.

A magyar fenyegetések ellenére a svéd félnek is vannak eszközei a diplomáciai adok-kapokban. Október elején interjút adott lapunknak Flamm László történész, Svédország-szakértő, amelyben felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő Gripen vadászgépek lízingszerződése hamarosan lejár. A meghosszabbításhoz a svéd államnak is hozzá kell járulnia, ezzel pedig nyomást tud gyakorolni a magyar partnerére egy elhúzódó csatlakozási folyamat esetén.

Ám nem csak a Svédország igyekszik siettetni a csatlakozás jóváhagyását, hanem Finnország is, amely Svédországgal tandemben nyújtotta be csatlakozási kérelmét, de idén áprilisban már a NATO tagja lett. Sauli Niinistö finn elnök is ennek fontosságára figyelmeztetett egy lapinterjúban, ugyanakkor örvendetesnek nevezte a török elnök legutóbbi döntését. A magyar ellenzék szintén mielőbb pontot tenne a svéd csatlakozás ügyének végére. Tóth Bertalan, az MSZP elnöke múlt hétfőn rendkívüli házbizottság összehívását kezdeményezte, hogy a magyar Országgyűlés soron kívül szavazza meg a svéd NATO-csatlakozást. Az indítványnak Kövér László magyar házelnök szerezhetne érvényt, de legutóbbi nyilatkozata szerint aligha valószínű, hogy felhagyna a halogatás politikájával.

Ellentmondásos svéd-NATO viszony is

Svédország külpolitikai gondolkodását alapjaiban határozták meg a 19. század elején lezajlott napóleoni háborúk, ezen belül is az 1808-09 között zajló finn háború, amely során Stockholm súlyos vereséget szenvedett a cári Oroszországtól és akkori területének mintegy harmadát, tulajdonképpen Finnország mai területét is feladni kényszerült. Ebből a kudarcból a svéd elit azt a következtetést vonta le, hogy a hódító háborúkban való részvétel nem szolgálja a svéd nemzet érdekeit és az országnak semlegesnek kell maradnia a jövő konfliktusaiban. Ebből az álláspontból kiindulva az ország tudatosan kimaradt első és második világháborúból.

1949-ben megalakult a NATO, de Svédország nem csatlakozott a védelmi szövetséghez. A hidegháborúban is semleges maradt, s a különféle fegyveres konfliktusok esetén is. Carl Bildt egykori svéd miniszterelnök ezt a politikát később azzal magyarázta, belépésük esetén attól tartottak, hogy a Szovjetunió megszállná a szomszédos Finnországot, amelyhez Svédországot ezer szál fűzte és fűzi. A svédek "el nem kötelezett" státusza az 1995-os Európai Unióhoz történő csatlakozással ért véget, amellyel az ország még mindig csak egy gazdasági közösség tagjává vált. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évektől folyamatos vita zajlik a svéd társadalomban a NATO szövetségbe való belépésről. 1994-ben Svédország csatlakozott a NATO Partnerség a Békéért nevű együttműködési programjához, amelynek keretében svéd katonák Koszovóban, Boszniában, Afganisztánban és Líbiában is teljesítettek szolgálatot.

Az Ukrajna elleni orosz invázió után gyökeres változás állt be a svéd közvéleményében az ország katonai szerepvállalását illetően. Svédország 2022. május 17-én Finnországgal egy időben kérte hivatalosan felvételét a NATO-ba, ami mintegy kétszáz évnyi semlegesség végét jelenti az ország külpolitikájában. Bár Finnország idén áprilisban a NATO tagjává vált, Svédországnak még továbbra is várnia kell a felvételre Magyarország és Törökország vétója miatt.

A török kifogás története sem mentes fordulatoktól. Erdogan török elnök hosszú ideig ahhoz kötötte a vétójának feloldását, hogy Svédország adja ki a Kurd Munkáspárt egyes tagjait és aktivistáit, amely csoportosulást Törökország terrorszervezetként tart számon. Azzal sem értett egyet Ankara, hogy a svéd kormány Fethullah Gülen török ellenzéki vezető szimpatizánsainak ad menedéket, akit a török hivatalos álláspont szerint a 2016-os katonai puccskísérlet megszervezésével vádolják. Svédország befogadó liberális menekültpolitikája több mint száz éves múltra tekint vissza és ezzel a gyakorlattal a török kormány kedvéért sem szándékoztak szakítani, így megtagadták Ankara kérését. Erdogan azzal kapcsolatban is felháborodását fejezte ki, hogy a svéd hatóságok több alkalommal engedélyeztek olyan politikai tüntetéseket, amelyek során provokátorok Koránt égettek. Békülékeny hangnem először a július 11-én rendezett vilniusi NATO-csúcson volt tapasztalható, ahol a török elnök bejelentette, hogy hajlandó áldását adni a svéd csatlakozásra. Az elemzők a váratlan fordulat mögött a Törökországban uralkodó drámai mértékű inflációt és megélhetési válságot látják, amelynek enyhítésére tesz kísérletet az elnök azzal, hogy nyugatbarátként és vonzó befektetési célként mutatja országát.