elemzés;környezetvédelem;megújuló energia;távhő;árcsökkenés;Másfélfok;

Csökkenne a távhő ára Magyarországon, főleg, ha hagynák

Megújuló energiaforrásokra kellene alapozni.

Bár a távhőt sokan drágállják és szabályozhatatlannak tartják, a fűtési mód megfelelő átalakítással a légszennyezés elleni harc titkos fegyverévé válhat – véli a Másfélfok elnevezésű környezetvédelmi oldalon megjelent elemzésében Gelencsér Dávid és Sáfián-Farkas Fanni, a nonprofit Szolidáris Gazdaság Központ részeként működő Transzformátor Központ munkatársa.

A váltás elemi feltétele lenne viszont, hogy az ágazat a jelenleg 70 százalékot kitevő gáztüzelésről a jelenleg csak 24 százalékot képviselő megújulókra, vagyis akár földhőre, napra, szélre, vagy a biomasszának nevezett növényégetésre álljon át.

A hazai lakások eleve csak 17 százalékában üzemel távhő. 78 százalékot egyedi fűtés jellemez, ahol a hőt egyazon épületben vagy ahhoz nagyon közel termelik. Felük földgázalapú, de népszerű a tűzifa is. Az egyedi fűtés a felhasználás helyétől, vagyis a lakóövezettől távol szennyező távhőnél sokkal több szén-dioxiddal illetve szálló és finom porral terheli a levegőt. Egy téli napon egy völgyben fekvő falu főutcájának légszennyezettsége a forgalmas fővárosi csomópontokét is meghaladja. A szén-dioxid-kibocsátáson túl a gázzal az is gond, hogy 80-90 százalékban külföldről származik, ami anyagi és ellátásbiztonsági kockázat. Bár a lakosság változatlanul a 2014-ben meghatározott távhődíjat fizeti, tavaly a piaci árrobbanás nyomán az önkormányzatok tarifája megtöbbszöröződött, ami miatt átmenetileg intézményeket kellett bezárni.

Ehhez képest az elemzők osztrák és dán példák nyomán arra jutottak, hogy a helyi megújuló energiaforrásokon és az ott lakók döntésein alapuló távhőrendszerek nem csak környezeti-éghajlati szempontból hasznosak, de jelentős megtakarítást hoznak, sőt, a település és a lakók számára anyagi előnyöket is biztosítanak.

Ausztria, Németújvár

Az osztrák-magyar határ közelében fekvő, 4 ezer lakosú Németújvár (Güssing)  meglehetős rossz gazdasági helyzetben lévő térségi központként 33 éve, Peter Vadasz későbbi polgármester irányításával, energiaátalakítási tervet fogadott el. Első lépésben leszigetelték az épületeket, amivel az energiaköltségek közel megfeleződtek. A külföldről, drágán behozott energiahordozók kiváltására a leginkább kézenfekvő megoldásnak a nagy mennyiségben termelődő helyi fa kínálkozott. Az erdőgazdálkodásból és ipari hulladékokból származó, olcsó apríték felhasználását az 5200 érintett tulajdonos alapította erdészeti szövetség tette hatékonnyá. A kezdetben idegenkedő lakosságot kitartó tájékoztatással a mezőgazdasági és önkormányzati szereplők szövetkezeti fűtőműveinek hasznosságáról is sikerült meggyőzni. 1996-tól a város fűtési költségei elszakadtak az olaj világpiaci árától. Az egyre olcsóbb rezsi vállalkozásokat is odavonzott, amelyek húsz év alatt a lakosság negyedére rúgó számú új munkahelyet teremtettek. A felhasználást jócskán meghaladó energiatermelésükből és -értékesítésükből ma évi több tízmillió euró bevételre tesznek szert. Az osztrák határ innenső oldalán, Pornóapátiban, a güssingi példa nyomán, pályázati forrásból épült egy kisebb, biomassza-napenergia-alapú helyi fűtőmű.

Bár Magyarország bővelkedik megújuló energiaforrásokban és a fogyasztók is igénylik a minőségi szolgáltatást, a kettő összekötése mégis bonyolult. Az erőmű és szigetelt vezetékhálózat - ugyanis nagy kezdőtőkét igényel. Mivel az anyagi hátteret kistelepülések még összefogással sem feltétlenül képesek előteremteni, a forrásbevonás elkerülhetetlen. Bár a magyar kormány által összeállított Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) felveti a megújulóalapú távhőrendszerek támogatását, ilyen pályázat jelenleg nincs, ami a közösségekkel szemben a nyereségérdekelt vállalkozásoknak kedvez. Eredményt egyelőre nagy EU-s beruházási pályázatok vagy széles körű, önkormányzatokat is magába foglaló összefogás hozhatnának. A későbbi megtérülést nagyban segíti, ha a helyhatóság, közületi és ipari fogyasztók bevonása mellett, az első lakossági távhővezetékeket maga alakítja ki.

Bár az energiaközösség fogalma a 2050-es szén-dioxid-kibocsátás-mentességet előíró 2020-as törvényben már megjelent, a témát még gyermekbetegségek jellemzik. A két első szerveződést most október elején jegyezték be. A szerzők hangot adnak abbéli reményüknek, hogy néhány éven belül a szabályozást a távhőtermelésre is kiterjesztik.

Szintén akadály lehet, hogy míg például Dániában virágzik a közösségi összefogás, az egykori szocialista országokban a szövetkezetek máig inkább rossz emlékeket idéznek. Igaz, itt is kedvező irányt mutatnak például a közösségi kerékpármegosztók vagy a bevásárlóközösségek. A külföldi példák egyértelműsítik, hogy a helyi közösségek kezdeti ellenállása csak a bevonásukkal bontható le. Az épületek energetikai felújításával és hőigényének csökkentésével, illetve a helyiek célirányos tájékoztatásával már ma érdemes felkészülni a jövőbeni, remélhetőleg kedvező változására. Ehhez nyújt segítséget például a Transzformátor Központ.

A középületek átalakítása szintén az energiaközösségek egyik hajtóerejévé válhat. Az első lépés, hogy a helyhatóság kövesse saját energiafogyasztását. Érdemes felmérni a térség megújulóenergiás adottságait is, legyen szó földhőről, nap- és szélenergiáról, mezőgazdasági vagy ipari hulladékokról, illetve – az akár gyógyfürdőknél keletkező – hulladékhőről. Fontos a lakossági kapcsolattartás, így a tájékoztatás az energiamegtakarítás és a hatékony fűtési lehetőségekről - akár a fatüzelés megtervezésének fontosságáról – , illetve a visszajelzések gyűjtése. Erre már ma jó példákat szolgáltat Budapest, Miskolc és Érd. Fontos a helyi kezdeményezések támogatása is, nem feltétlenül pénzzel, hanem például helyszínnel.

Hazánkban a földhő számottevő, szó szerint kiaknázatlan lehetőségeket rejt. Bár a hazai távhőrendszerek zöme változatlanul földgázalapú, Győrben, Miskolcon és Hódmezővásárhelyen már a föld hője melegíti a vizet, Szegeden pedig pedig Európa második legnagyobb ilyen rendszere épül. A megújulóalapú árammal hajtott hőszivattyú szintén hatékony és környezetbarát megoldás. Napkollektorokkal használatimelegvíz készülhet, a nyári hőtöbblet pedig egy tartályban "eltehető télire”. Korlátokkal bár, de a biomassza (vagyis a tűzifa, a pellet és az apríték), illetve a biogáz is használhatók távhőcélokra. Előbbi esetre példa Pécs vagy Ajka.

A lehetőségeket a döntéshozók is ismerik: a NEKT mellett az uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz is kilátásba helyez forrásokat fenntartható távhőrendszerek számára. Gelencsér Dávid és Sáfián-Farkas Fanni ugyanakkor már most fontosnak tartja a helyi – akár más témát is felölelő - önszerveződést, tájékoztatást és felkészülést a jogi és anyagi támogatások későbbi megjelenésére.

Dánia, Hvide Sande

Miután a háromezer fős dán Hvide Sande lakói 2018-ban meghiúsították egy külső befektető három szélturbinás tervét, a beruházást végül 80 százalékban egy ottani közhasznú szervezet, 20 százalékban pedig szintén helyi szövetkezeti beruházók hozták tető alá. A kiemelkedően hatékony, alacsony hőmérsékletű távhőrendszer gerincét a turbinák működtette hőszivattyúk és egy elektromos kazán alkotják. De a hálózat része egy napkollektorpark, két korszerű gázegység, két gázkazán és egy nagyteljesítményű hőtároló is. Az országos átlag akár kevesebb mint tizedére rúgó távhődíjuk így Dániában a legalacsonyabb. Mivel megmaradó áramuk tavaly a vártnál drágábban kelt el, fogyasztóik távhőszámlája egy év alatt 63,5 százalékot esett. Céljuk most a felhasznált hőt a jelenlegi 85 százalékról teljes egészében megújuló alapra helyezni.