Utoljára tavaly értek össze a Honvédelmi Alapra és a helyi önkormányzatok feladatainak finanszírozására adott állami milliárdok. A honvédségre 842 milliárd forintot költött az Orbán-kormány 2023-ban, míg az önkormányzatok nettó támogatására 850 milliárdot. A költségvetési soron ugyan 1100 milliárd szerepelt az utóbbinál, de ezzel párhuzamosan az önkormányzatok szolidaritási hozzájárulás címén 250 milliárdot fizettek be a központi költségvetésbe. (Nem teljesen önkéntesen, amit jól mutat a fővárosi önkormányzat által indított közigazgatási per, amelyben a Fővárosi Törvényszéknek még mindig nem sikerült eldöntenie, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul-e vagy sem.) A két tétel különbsége – a nettó önkormányzati támogatás – pedig már tavaly is alig pár milliárddal haladta meg a hadseregre költött összeget.
Az idei évtől drasztikusan szétnyílik az olló. A Pénzügyminisztérium tavaly év végén közreadott, 2023 és 2027 közötti időszakra vonatkozó költségvetési előrejelzése szerint
a Honvédelmi Alapra az idén 1309 milliárdot irányoztak elő, míg az önkormányzatokra 1050 milliárdot,
ami nominálisan is alacsonyabb a tavalyinál, reálértéken pedig a továbbra ütemes infláció okán még kevesebbet ér. Főként, ha azt is hozzávesszük, hogy a szolidaritási adó címén az idén már 307 milliárdot szednének be a településektől. Ennek tervezett összege a következő években ütemesen nő, 2027-re már 357,6 milliárddal számol a kormány. Az önkormányzati szektor működtetése 2500-2800 milliárdba kerül évente, a költségek emelkedését azonban nem követik az állami normatívák. Sőt évről évre csökken, 2027-re már csupán 1044 (nettó 686) milliárdot adnának a települések kötelező feladataira. A haderő-fejlesztésre viszont 1559,4 milliárd jut majd. A különbözet akkor már 873 milliárd forint. Holott a települések kétharmadának nincs számottevő saját bevétele és nem is lesz, így feladatellátása az állami apanázstól függ. A tehetősebbektől viszont a szolidaritási adó révén vonja el a pénzt a kormány, így a végére senkinél sem marad. (A fővárosi önkormányzat már tavaly is nettó befizetője volt a költségvetésnek.)
A helyi önkormányzatok támogatási előirányzatainak megnyirbálását, a növekvő szolidaritási adót a Költségvetési Tanács (KT) is kockázatosnak ítélte, mondván, a működésre betervezett állami normatívák már 2022-ben is kevésnek bizonyultak, mégsem emeltek rajta azóta egy fillért sem. Így ez aligha lesz tartható. Külön kiemelték a gyermekétkeztetést, amelyre alig 4,2 százalékkal többet szánt idén a kormány a tavalyinál, ami a KT szerint az átlagos inflációt véve bizonyosan nem lesz elegendő, különösen a csekély saját bevétellel rendelkező településeken.
„A központi költségvetés állandó mozgásban van, így ezeknek a számoknak nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget. De a gyermekétkeztetéssel valóban gond lesz”
– válaszolja a Népszava kérdésére Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) elnöke, Tab polgármestere, aki szerint az önkormányzati költségvetések több sebből véreznek. Az egyik a gyermekétkeztetés: az állami normatíva minimálisan emelkedik, miközben egyes élelmiszerek inflációja 80 százalékos volt tavaly.
Egy ebéd ára a két évvel ezelőtti 700 forintról 1200 forintba nőtt, ennek alig 60 százalékát fedezi a támogatás.
A hiányzó összeget az önkormányzatoknak kell beletenniük, csakhogy a legtöbbnek már nincs honnan átcsoportosítani pénzeket. A települések várhatóan addig nyüstölik emiatt a kormányt, hogy az végül átvállalja a feladatot, amit azután elképzelhető, hogy koncesszióba ad, amihez talán már sorba is állnak a cégek.
Könnyen lehet, hogy államosítás vár a óvodákra és a bölcsődékre is.
Az elmúlt években rengeteg új épült, ám az emelkedő működési és bérköltségeket a gyereklétszám változása miatt az önkormányzatoknak kell kigazdálkodni. Itt is jöhet az államosítás, hiszen a különféle nemzeti mutatók is jobban kozmetikázhatóak így. De nincs pénz a könyvtárak és egyéb körművelődési intézmények üzemeltetésére se, az állam által erre adott, lakosonként évi 1200 forint semmire se elég. Így rövidül a nyitvatartás, jelentősen csökken a színvonal.
„Az önkormányzatokra lassan nem marad más, mint az idősek. Ők aztán nem kellenek az államnak, ellátásuk elsődlegesen a család, másodlagosan az önkormányzatok feladata, ezenfelül ott a település üzemeltetés”
– összegez a szakember –, ami egyre inkább megoldhatatlan feladat. Az önkormányzati köztisztviselők bértáblája 15 éve nem emelkedett, a települések saját kasszából toldják azt meg. A decemberi, idei évre szóló 15 százalékos minimálbér-emelés óriási bérfeszültséget okoz, hiszen joggal tartanának erre igényt, de a települések többségének nem futja rá. Így a műszakiak, közgazdászok után a többi köztisztviselő is elmegy.
Nincs, aki intézze az ügyeket, a hivatalok egy része lassan lehúzhatja a rolót
– magyarázza Schmidt Jenő, aki abban bízik, hogy az okmányiroda-rendszer létrehozása okán nála jó referenciával bíró, Navracsics Tibor vezette új Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium képes lesz a feladatok átstrukturálására. Ez persze azt is jelentheti, hogy újabb hatásköröket vonnak el az önkormányzatoktól, bár ez se űzhető a végtelenségig, hiszen a kormányhivatalok se bírnak el mindent. Másrészt a lakosságtól egyre távolabb kerülő ügyintézéssel egyre drágább és egyre kevésbé hatékony a rendszer. Az állam részéről azonban kétségtelenül érezhető a további centralizálás vágya. Ezt jelzi az önkormányzati beruházások állami felügyelet alá vonása is, bár ez az önkormányzati szakember szerint egyelőre kivitelezhetetlen lesz, hiszen évente 800-1000 projektet kellene levezényelniük „fentről”.
Ehhez se elég ember, se helyismeret nincs. Egy ilyen rendszer felállítása több év, ráadásul az unióval is el kell fogadtatni a támogatások miatt.
A demokrácia alapköveinek számító önkormányzatok leépítése hamarosan átlépheti azt a határt, amely már az önkormányzatokat is magában foglaló Európa Tanács és az Unió más intézményei számára sem elfogadható és az uniós tagságot veszélyeztetheti, ez pedig aligha érdeke a kormánynak, különösen úgy, hogy a magyarok többsége továbbra is unió-párti – vélekedik a TÖOSZ elnöke, aki Franciaországot említi ellenpéldaként: a korábban erős centralizációs irány megfordult, az állam igyekszik minél több feladatot visszaadni a településeknek.
Budapesti virtuális nullszaldó: tartozás nélkül fordult rá az új évre a fővárosi önkormányzat, de már ismét hitelből működikBrutális költségek
Az idei év egyik fogós kérdése az energia- és a víziközművek ügye. Az árakat a kormány határozza meg, de nem feltétlenül a piaci trendekhez kötődően, ami a kompenzáció esetlegességével együtt komoly bizonytalanságban tartja az önkormányzatokat, amelyek sokkal kevésbé tudnak rugalmasak lenni, mint a vállalatok. Az igazi kihívást azonban az energiaügyi miniszter decemberi rendelete jelenti, amely szétválasztotta a lakossági és vállalati, intézményi árakat és egyúttal jócskán meg is emelte utóbbiakat. A szennyvíz új havi alapdíja brutálisan megemeli a költségeket.
A hulladékgazdálkodás koncesszióba adása majd évek múlva okoz komoly fejfájást az államnak és a településeknek. Az előbbinek rá kell döbbennie, hogy vajmi kevés ráhatása lesz a folyamatokra, míg az önkormányzatok azzal szembesülhetnek, hogy az uniós támogatásból megvett géppark és egyéb technológia elavult, elkopott, újra viszont nincs pénz. A Mol új partnert kereshet az önkormányzati cégek helyett. A jelenleg többségében 80 százalékos telítettségű szemétlerakók viszont a településeknél maradnak, ezek helyreállításának költségét nekik kell majd állniuk.