Üzenet a történelmi hűség miatt okoskodóknak, akik között Széchenyi-díjas történész éppúgy akad, mint balos filmkritikus és önjelölt hobbitudós - kezdte három hetes zsemle-keménységű kioktatását Rákay Philip a Facebookon, miután többen szóvá tették, hogy a hatmilliárd forint közpénzből készült Petőfi-film hemzseg a történelmi zöldségektől.
A láthatóan saját filmje eksztázisában lévő producer mindenekelőtt leszögezte, hogy kalandfilmről van szó, amely azzal a mondattal kezdődik, hogy „ahogy történt és ahogy történhetett volna”. Itt már szerinte be is lehetne fejezni, de folytatja.
Először is kiosztotta a „patriotizmussal nehezen vádolható haladár sajtó felkent kritikusait”, akik szerinte most fenn vannak akadva a történelmi hű(tlen)ség miatt, akik szerinte máskor ünneplik a fekete Kleopátrát és más, netflixes kreálmányokat. Hogy konkrétan kit, vagy kiket vádol ezzel az ellentmondással, az nem derült ki a bejegyzésből.
Másodszor pedig megkapták a magukét a történészek is, akik szerinte „együgyű szakbarbárként képtelenek felfogni, hogy egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, s bizony élnünk kell a történetmesélés folyamán a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközeivel.” A NER-es influenszerből lett „filmes szakember” az oktatáshoz hozzáfűzte, ettől válik ugyanis izgalmassá, érthetővé, átélhetővé és szerethetővé egy történet, vagy épp egy történelmi hős karaktere.
„Nem arról van szó tehát, hogy a forgatókönyv írásakor megspóroltuk volna az időt, s ne olvastunk volna el egy fél könyvtárnyi történeti munkát, s hogy ne tudnánk tűpontosan válaszolni a történész urak felvetéseinek jelentős részére, csak hát a történelem ismeretéből még nem következik egyenesen egy nézhető film” - írta Rákay, majd felsorolta, hogy nem létezett az Egri csillagok Jumurdzsákja, a Kőszívű ember fiainak Baradlay családja, a Gladiátor Maximusa és a Titanic szerelmespártja, Rose és Jack sem. A Gladiátorral kapcsolatban megemlíti azt is, hogy valószínűleg Marcus Aureliust sem Commodus ölte meg.
Rákay Philip érvelése csak ott hibádzik, hogy a történészi bírálatok nem az ilyen jellegű fikciós elemeket érintették, hanem arról szóltak, hogy a Petőfi-film szimplán történelmi blődségek sorát vonultatja fel, amelyeknek az égvilágon semmilyen funkciója nincs a történetvezetés szempontjából és simán kikerülhetőek lettek volna akkor, ha akad valaki a stábban, aki esetleg ért is ahhoz a korszakhoz, amiről Rákayék forgattak. Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész például az Indexnek nyilatkozva a következő hibákat említette (a teljesség bárminemű igénye nélkül idézünk belőlük):
Az osztrák lovas katonák gyalogsági egyenruhában nyargalnak
Az osztrák katona igazoltatja a forradalmárokat, miközben 1848-ban még nem is létezett személyi azonosító okmány
Pest és Buda akkori etnikai viszonyait ismerve a film németellenes hangulata értelmezhetetlen
Petőfi Sándor és társai a magyar nyelv bevezetését követelik, miközben az ország hivatalos nyelve 1844 óta a magyar volt
A filmben kirendelik a gránátosokat, akik nem gránátosok, hanem egyszerű sorezredi katonák
A katonák Herr Generalnak szólítják Ignaz von Lederer lovassági tábornokot, a magyarországi császári-királyi főhadparancsnokot, miközben egy ilyen rangú és beosztású katonát az alárendeltjei Excellenciás Uramnak, Vezénylő Tábornok Úrnak, Nagyméltóságodnak stb. szólítottak.
Magyarországon államrendőrség nevű testület 1848 előtt nem létezett.
Amikor a gonosz Farkasch merényletet akar elkövetni Petőfi ellen, rossz sorrendben tölti meg a puskáját
A forradalmárok nem követelhették Táncsics Mihály kiszabadítását, mert őt akkor még nem úgy hívták, Petőfi naplója is Stancsicsként említi.
Minderre Rákay Philip úgy reagált , hogy a filmnek „nem az a küldetése, hogy történelem kisdoktorit lehessen írni belőle, hanem az, hogy orientáljon, átadjon egy életérzést az adott korról, hogy megszólítsa a fiatalokat, hazaszeretetet ébresszen, hasson az emberekre és felemeljen.”
„Én a történészek helyében inkább örülnék, hogy végre vannak patrióta filmesek” - írta Rákay Philip. „A filmes nem történész, a történész pedig nem filmes. Ennyire egyszerű ez. A „mindenszarizmus balos kritikusait meg hagyjuk is, megvan azoknak a saját bajuk...” - zárta gondolatait.
Egyébként a film jelenleg 1,5 csillagon áll az IMDb tízes skáláján. A „filmes” eddigi teljesítményeit ismerve ez is előrelépés, az Aranybullát például 1,1 csillagra értékelték, jóllehet, valószínűleg mindkét esetben előfordultak trollkodó voksolók.
Megtartották a Most vagy soha! londoni bemutatóját, Rákay Philip már dolgozik a nagy Mohács-filmenÖtszáz drón rajzolta ki Petőfi Sándort a Duna fölé Rákay Philip Petőfi-filmjének a bemutatója alkalmából„Mi nem szerettünk volna senkit lekoppintani” – Interjú Lóth Balázzsal, a Most vagy soha! rendezőjével