Megpörgették a tengelye körül a Nemzeti Orbanizációs Agytrösztöt rendesen. A migránspártizás, genderpártizás, háborúpártizás kocsérozásába beleszédült agysejtemésztőket kidobta, sőt, egyenesen kilaffantotta a centrális erőterükből a Talpra Magyarok Közössége. Pedig már-már olyan édesdeden kántálták a népnemzeti dáridóban a Mindenki is kommunista, anya Judit, apa nista rigmust.
Miután Magyar Péter élesen bírálta a Nemzeti Együttküszködés Rendszere részének tekintett Gyurcsány-pártot a hétvégén, amire a DK örök és megbonthatatlan esélye élesen bírálta Magyar Pétert, zavar támadt a Fideszben. A kurzus kommunikációs katyusája sok éve ugyanarra a célpontra lövöldöz, az egybites üzenetnél bonyolultabbat talán már egyetlen zsigeri hívük sem értené. És most tizennégy év után elkezdhetnek gondolkodni.
Mi is a feladvány? Ha Gyurcsány Ferenc rossz, és nekiment Magyar Péternek (lásd. a Magyar Nemzet hétfői címlapját), akkor Magyar Péter jó? Vagyis: ha az ellenségem ellensége a barátom, akkor: 1. uramisten, Magyar Péter a barátom!, 2. atyaég, nem is vagyok fideszes? Bárhogy is lesz, ráfért az Orbán Művekre némi agytorna, mert ha az Apátik maradnak virtuális hatalmon, akkor a magyarok pármillió év múlva szomorú eukariótákká fonnyadnak. Sokak szerint ennek már most is vannak jelei.
Egy borzasztó fiaskóról azonban még nem esett szó az elmúlt hetekben. Ha a nemzeti titkosszolgálatok és a sok ezer fideszes (köztük egy igazságügyi miniszter egészen közelről) nem vette észre, hogy Magyar Péter balliberális Soros-ügynök dollárlakáj (mint ahogy a Fidesz állítja róla most), akkor hogy a bánatba várjuk el, hogy a rendszer mostantól kiszűri a lipsiket?
És akkor váratlanul lemondásra szólítottuk fel Orbán Viktort, pedig neki utolsóként kell elhagynia a süllyedőt. Ha eddig kibírtuk, ezt a látványt még kivárjuk: kell a történelmi tablónkra.