gyász;eutanázia;örökség;szociálpszichológus;Síklaki István;Karsai Dániel;ALS;

Karsai Dániel halálhíre megrázta az országot. Sorra búcsúztak tőle politikusok és magánszemélyek, barátok és kollégák

- Törékeny Karsai-örökség: A lappangó dilemma az eutanáziáról bekerült a közbeszédbe

Síklaki István szociálpszichológus szerint ezt köszönheti a társadalom Karsai Dánielnek. De úgy látja, kétséges, lesz-e kibontakozás.

– Nagyon következetesen és céltudatosan kereste a nyilvánosságot, hogy az eutanáziával kapcsolatos álláspontját érvényesíteni tudja. Mivel ő maga is gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, a fellépése hiteles volt – nyilatkozta lapunknak Síklaki István szociálpszichológus arról, mi lehet az oka annak, hogy 47 éves korában szombaton elhunyt Karsai Dániel alkotmányjogász ügye országos feltűnést keltett és általános beszédtémává vált.

A szociálpszichológus felidézte: az eutanázia körüli viták régóta velünk vannak. Síklaki István még a nyolcvanas években könyvet szerkesztett, amely sorra vette a pró és kontra érveket. A nagypolitika azonban valamiért nem nagyon akart foglalkozni ezzel a kérdéssel. A hallgatást sikerült áttörnie a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő Karsai Dánielnek. (Az ALS, vagyis az amiotrófiás laterálszklerózis az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadásával jár, ami teljes bénuláshoz vezet. A betegség a mentális képességeket nem befolyásolja.)

Karsai Dániel nagy hatást gyakorolt, a személyisége minden épelméjű emberben rokonszenvet váltott ki – hangsúlyozta Síklaki István.

A lappangó, asztaltársaságokban vagy szakmai körökben szóba kerülő dilemma az eutanáziáról most bekerült a közbeszédbe. Az biztos, hogy Karsai Dániel markáns nyomot hagyott a köztudatban. 

Ez mindenképpen jó – jelentette ki a szociálpszichológus. Azt már nehéz megítélni, hogy ebből lesz-e valamilyen további kibontakozás, vagy sem. A jelenlegi politikai rezsim berendezkedését látva Síklaki István nem sok esélyt lát arra, hogy a kormány közreműködésével érdemi vita kialakulhat az eutanáziáról.

Márpedig Gulyás Gergely miniszter, aki feltétlen tisztelettel emlékezett meg Karsai Dánielről, éppen azt ígérte, hogy a „vita, amit Magyarországon elindított az emberi méltóság tartalmáról, kereteiről és korlátairól – többek között az ő fellépésének következményeként – halálával nem ér véget”.

Latorcai Csaba KDNP-s államtitkár is tisztelettel írt Karsai Dánielről, de nem adta jelét annak, hogy a kormány napirendre szeretné tűzni az eutanázia ügyét: „Nem titok, hogy mi, kereszténydemokraták a teremtett világ talaján állva életpártiak vagyunk minden kérdésben”. A parlament hétfői ülésén a momentumos Bedő Dávid kezdeményezésére a képviselők egyperces néma felállással adóztak Karsai Dániel emlékének. Kövér László fideszes házelnök ugyanakkor ízléstelen provokációnak minősítette a történteket, az ellenzéki párt szerinte politikai propagandát fejtett ki a „halál kultúrája mellett”.

Síklaki István hangsúlyozta, hogy több külföldi országban megvannak a kidolgozott módszerek, tehát azok a szabályok, amelyek meghatározzák, milyen feltételek mellett, milyen etikai normákat figyelembe véve, adott esetben milyen orvostechnikai eljárásokkal lehet végrehajtani humánus, emberséges módon az eutanáziát. Más kérdés, hogy a szociálpszichológus egyelőre nem tudja, ki fogja folytatni azt a küzdelmet, amit Karsai Dániel elkezdett.

A jelek szerint nincsenek olyan nemzetközi elvárások, amelyek miatt a magyar kormánynak hozzá kellene nyúlnia a jelenlegi szabályozáshoz.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága korábban Karsai Dániel beadványára úgy döntött, hogy az eutanázia lehetetlenné tételével nem sérülnek az ALS-betegségben szenvedő alkotmányjogász emberi jogai. A testület szeptember elején Karsai Dániel fellebbezését is elutasította, ezzel a döntés jogerőssé vált.

A Publicus Intézet a Népszava megbízásából ez év elején felmérést készített az eutanáziáról. Tízből nyolc megkérdezett hallott arról, hogy Karsai Dániel beperelte a magyar államot Strasbourgban. Tízből hét válaszadó úgy ítélte meg, a hasonló gyógyíthatatlan, sok szenvedéssel járó betegséggel élő embereknek meg kell adni a jogot, hogy az életük befejezéséről dönthessenek. A válaszadók közel negyede szerint az eutanázia aktív formája fogadható el, amikor a beteg orvosi segítséggel vethet véget az életének. Minden hatodik megkérdezett az eutanáziának csak a passzív formáját tartja elfogadhatónak, amikor a beteg lemond azokról az orvosi kezelésekről, amelyek meghosszabbíthatnák az életét. A válaszadók harmada szerint az eutanázia aktív és passzív formája is elfogadható.

Karsai Dániel halálhíre megrázta az országot. Sorra búcsúztak tőle politikusok és magánszemélyek, barátok és kollégák. „Daninak nem adatott meg a szenvedéstől mentes meghalás lehetősége. Mégis úgy halt meg, ahogyan csak a legnagyobbak: méltósággal, állva, mint a fák” – emlékezett rá Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója, aki kitért arra is, hogy „Karsai Dániel és kollégái munkája nélkül nem tudtuk volna leleplezni a NER számos kiemelten súlyos visszaélését”. Kedvenc fociklubja, a Vasas is megrendülten értesült „egyik legnagyobb szurkolójuk” haláláról.

„Az ALS-betegséggel küzdő jogász hatalmas erőről tesz tanúbizonyságot azzal, hogy az élethelyzetét és személyes tragédiáját képes társadalmi változás katalizátoraként használni” 

– ezt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) írta a közelmúltban, amikor hírül adta, hogy a SZABAD-díj közönségdíját idén Karsai Dániel kapta.


„Drukkoltak Daniért és, hogy kicsit élhetőbb legyen az ország”

– Az életvégi döntések ügye már önállóan is képes továbbélni – fogalmazott lapunknak megrendülten Karsai Dániel testvére, Karsai Péter, ám megjegyezte, ez véletlenül sem azt jelenti, hogy nekik már ne lenne dolguk vele. Olyannyira, hogy – a parlamentben hétfőn történtek, a Karsai-megemlékezést elítélő házelnöki szavak ellenére – Karsai Péter hisz abban, hogy hidat verhet ezzel a témával a különbözőképpen gondolkozó emberek, baloldaliak és jobboldaliak, konzervatívok és liberálisok közé. Az szeretném – mondta –, hogy ez legyen a palló, ami összeköti őket.

– Dani is mindig azt hangsúlyozta: az az egyik legnagyobb sikere az életében, hogy erről a témáról kulturált, egymást kölcsönösen tiszteletben tartó párbeszéd alakult ki – fogalmazott az alkotmányjogász testvére.

Frank Evelyn, a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda vezetője is úgy véli, hogy nem szűnik meg az a társadalmi párbeszéd, amit az alkotmányjogász indított el:

– Dani egy évvel és egy nappal azután hagyott itt minket, hogy a nyilvánosság elé állt a betegségével. Akkor ő maga sem sejtette, hogy ezzel mekkora társadalmi aktivitást vált ki. Nyilván az ő személye, sorsa nagyon sokban segítette ezt az ügyet, mert mindig is hihetetlenül jól tudott bánni a szavakkal és az emberekkel. Mára viszont függetlenné is vált tőle ez a kérdés. Az emberek a saját életükkel kapcsolatban is elkezdtek ezen gondolkozni. Ez a fajta közös gondolkodás az, ami Dani halálát követően is velünk tud maradni. Az emberek Magyarországon több mint egy éven át együtt drukkoltak Daniért és azért, hogy egy kicsit élhetőbb legyen Magyarország. Ha máskor nem is, legalább az utolsó pillanatokban.

Az ügyvédnő megerősítette: tovább dolgoznak, hogy amit jogilag meg lehet tenni az életvégi döntések legalizálásáért, azt megtegyék. A strasbourgi bíróságon továbbra is ott van négy panaszosuk ügye, nem feledik a Karsai Dániel által vizionált állampolgári gyűlés ötletét, és bár a népszavazási kezdeményezésük nem járt sikerrel, erről sem tettek le végleg. - KUKLAI KATALIN

„A méltóság szó jut eszembe legtöbbször, ha Karsai Dánielre gondolok”

„Példát mutatott, hogy az egyéni testi és lelki szenvedés hogyan fordítható az emberi méltóságról folyó erkölcsi és intellektuális párbeszéddé, értelmes, méltányos vitává” – írta Pálinkás József korábbi MTA elnök a Facebook-on, amit azzal egészített ki a Népszavának:

„A méltóság szó jut eszembe legtöbbször, ha Karsai Dánielre gondolok. Úgy tudta felmutatni a személyes tragédiáját, hogy közben nem az ő szenvedésén volt a hangsúly, hanem azon, hogy itt van egy jelentős emberi jogi probléma, amihez jogászént ő egyébként jól ért. Számomra megrázó volt, amikor Strasbourgban a meghallgatást olyan professzionalizmussal csinálta végig, mintha egy normál peres ügyben járt volna el ügyvédként. Nem a saját tragédiáját emelte ki, hanem azért küzdött, hogy az emberek beszéljenek erről a társadalmi problémáról, legyen egy közmegegyezés, majd egy megnyugtató jogi szabályozás. Az utolsó napjáig ezen dolgozott, elsősorban nem magáért, hanem a többi emberért, ami egy példaértékű tulajdonság, és nagyon kevés emberben van meg, különösen a magyar közéletben.”

Pálinkás József, aki szerint Karsai Dániel küzdelme biztosan nem volt hiábavaló, mert rámutatott, hogy az eutanázia kérdésének jogi kereteit egy jól körülhatárolt, jól megfogalmazott, konszenzussal létrehozott törvény keretében mindenképpen meg kell teremteni valamilyen módon, legyen ez bármilyen bonyolult kérdés is. „Karsai az utolsó pillanatig méltósággal és példaértékűen élte az életét. Remélem, hogy lesznek olyanok, akik tovább viszik ezt a munkát, és eljöhet az az idő, amikor a magyar törvényhozásban hozzáértő szakemberek együtt munkálkodása révén egy valóban jó szabályozást hoznak létre.” - F. SZABÓ KATA

Vidéki rásegítésre is szükség lehet a működtetéshez.