„Most olyan kisfiút hoztam ki a kórházból, aki betöltötte a harmadik hónapot, egészséges, de eddig kénytelenek voltak egyik intézményből a másikba küldözgetni vizsgálatokra, hogy valahogy bent tudják tartani” – állította az SOS Gyermekfalvak kampányfilmjében egy nevelőszülő, Nagyné Grámán Ágnes. Álláspontjával nincs egyedül, több gyermekvédelmi szakértő is erről számolt be lapunknak, Benkő Emese, az SOS Gyermekfalvak korábbi pszichológusa, szakmai vezetőhelyettes, nevelőszülői tanácsadó például úgy fogalmazott: a kórházban maradt elhagyott babák többsége teljesen egészséges. Az egyik észak-kelet-magyarországi kórház volt igazgatója pedig azt mondta: – Egy pici babánál mindig lehet találni valamilyen betegséget, sárgaság, nátha, egyéb, így az ellátásukat egy darabig maga a társadalombiztosítás finanszírozza.
Mindez arra utal, hogy mára intézményesült a trükközés az államapparátusban, olyan sok elhagyott baba „reked bent” kórházakban.
Mint emlékezetes, lapunk írt először arról, hogy országszerte már 280-300 kisbaba töltötte élete első hónapjait kórházakban azért, mert szüleik elhagyták vagy nem tudták hazavinni őket, a gyermekvédelem pedig képtelen számukra nevelőszülőt biztosítani a szakemberhiány miatt. Becslések szerint ma legalább 2000 nevelőszülő hiányzik az ágazatból. A kórházi élet drámai hatással lehet a babákra, és pluszfeladatot jelent az intézményeknek, hiszen sok esetben olyan csecsemőkről kell gondoskodniuk az orvosoknak, ápolóknak, akik valójában nem egészségügyi ellátására szorulnak.
Emiatt fordulhat elő a lapunknak nyilatkozók szerint az, hogy a kórházak betegként látják el az egészséges babákat is.
Megkérdeztük az ügyben az Országos Kórházi Főigazgatóságot, amely érdeklődésünkre annyit közölt: a kórházakban hagyott gyermekek ellátását, gondozását mindenütt az adott intézmény finanszírozza, ez az összeg a gyermekvédelemért felelős hatóságokkal való elszámolás részét képezi.
Speciális helyzetben van a miskolci Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei központi kórház, ahol már olyan sok elhagyott baba él az intézményben, hogy – egyedüliként az országban – létrehoztak egy, a csecsemőosztályt tehermentesítő babaotthont.
Előre figyelmeztették az Orbán-kormányt, hogy tömegesen ragadhatnak kórházban az elhagyott kisbabák, de hiába– A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei központi kórházat sem váratlanul, sem felkészületlenül nem érte a szociális és gyermekvédelmi ágazat csecsemőelhelyezési problémája – válaszolta a Népszava kérdéseire Tóth István, az intézmény orvosigazgató-helyettese. Szavai szerint a kormányhivatal illetékes főosztálya időben jelezte a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos nehézségeit, ennek megfelelően együttműködési megállapodás részeként kihelyezett csecsemőotthont állítottak fel – ideiglenesen – a kórház területén, s jelenleg több mint 40 csecsemő ellátása zajlik itt. A gyermekek egészségének felügyeletéről, illetve egyéb igényeik kielégítéséréről a kórház szakszerűen gondoskodik – tette hozzá –, s mivel elhelyezésük ideiglenes csecsemőotthonban történik, nem betegként tartják őket nyilván, és a költségek utólagos elszámolás is megtörténik majd a kormányhivatal és az intézmény között.
Több száz elhagyott csecsemő vár kórházban nevelőszülőre, mert a magyar gyermekvédelem nem tud gondoskodni róluk„Megtanulnak nem sírni”
Minden eddiginél nagyobb nevelőszülői toborzókampányt indított az SOS Gyermekfalvak hétfőn, Budapesten. Nagyné Grámán Ágnes nevelőszülő úgy érzékeltette a helyzet tarthatatlanságát és a kampány fontosságát: – A kisbaba fekszik bent az inkubátorban, vagy a kiságyban, nincs, aki odamenjen hozzá, majd, amikor elkezd sírni, a szobában levő anyuka, aki ott van a saját gyerekével, megsajnálja, ő veszi fel, hogy egy picit megnyugtassa, mert olyan kevés nővér van. Azok a kisbabák, akik így kezdik az életüket, megtanulnak inkább nem sírni.
Benkő Emese, az SOS Gyermekfalvak korábbi pszichológusa, szakmai vezetőhelyettes, nevelőszülői tanácsadó arról beszélt: sok édesanya, ha segítséget kapna, fel tudná nevelni a gyerekét, de valós állami támogatást nincs a helyzetük rendezéséhez, a családtervezés pedig pénz és felvilágosítás hiányában nem működik náluk. A gyermekvédelmi rendszerben pedig kevés a nevelőszülő, és a gyermekotthoni férőhely, így ott sincs helyük a babáknak. Így maradnak a kórházban. Van olyan egészségügyi intézmény, ahol egyszerre egy-két ápoló jut 50 ellátottra. – A síró, gügyögő kisbabák így azt tanulják meg, hogy érzelmeikre nem érkezik válasz, személyes törődés hiányába viszont 24 óra elteltével maradandó idegrendszeri károsodás kezdődhet náluk. Ez átlagosan 6 éves korig valamennyire helyrehozható, ha a kisgyerek ebben az életkorban kapcsolódni tud valakihez. Később már nincs vagy drasztikusan csökken az esély a javulásra – fogalmazott a szakértő.
„Nincs, aki felemelje, nincs, aki megölelje, nincs, aki szoptassa őket. Otthonuk a rácsos ágy” – ezzel a mottóval indult el az SOS Gyermekfalvak kampánya több budapesti helyszínen, az alapítvány kezdeményezésére negyedik éve október 7-es az állami gondoskodásban élő gyerekekről szól.
Öt hónapos egri kisfiú új esélye
– Épp a kellős közepén vagyunk egy fájdalmas emberi történetnek, aminek talán az lehet a vége, hogy egy öt hónapos kisfiú végre kikerülhet az egri kórházból, és a rideg kórtermi körülmények helyett boldog családba kerülhet, ahol melegség, kötődés, odafigyelés várja – így fogalmazott lapunknak E. Román Kata a kerecsendi Felzárkózó Települések Program szakmai koordinátora. A kisfiú egyike annak a több száz elhagyott babának, akik a születésük után a kórházban „ragadtak” a gyermekvédelem súlyos szakemberhiánya miatt.
A kisfiú sorsa jó példa lehet arra, hogy miként kaphatnak új esélyt az elhagyott babák, ha működik olyan – az ország legtöbb pontján ma hiányzó – szociális háló, amely a krízishelyzetbe került kismamákra fókuszál.
Ha vannak olyan szakemberek, aki segítenek a bajban lévő anyáknak gyerekük megtartásában, vagy ha ez reménytelen, akkor elérjék, hogy a szülő belátásával, lemondásával örökbe adható legyen, családba kerülhessen a baba.
Mint azt E. Román Kata mesélte, az egri baba édesanyja egy huszonéves, fertőzésekkel küzdő, drogos asszony, aki látszólag sikeresen vett részt egy három hónapos rehabilitáción, amit még várandósként kezdett el azért, hogy kisfia egészségesebben szülessen meg, és előbb-utóbb hazavihesse majd a kórházból. Nem így történt. Amint a terápia lejártával a szülés után visszakerült a korábbi környezetébe, visszasüllyedt a korábbi létformába is.
– Nagyon nagy eredménynek és sikernek gondolom, hogy hosszas beszélgetés és a körülmények feltárása után ő maga döntötte el: lemond erről az csecsemőről, így örökbe adhatóvá válik, és legalább az ő élete megoldódik. Nem megy ez fájdalmak nélkül, sírt ő, sírt a nagymama, és bevallom, nagy szomorúsággal éltük meg ezt mi, szakemberek is, de tudjuk, hogy a kicsinek ez lesz a lehető legjobb döntés – tette hozzá E. Román Kata.
Az elárvult gyereke sorsa is rámutat arra, mennyire két Magyarország létezik, és hogy annak sokak számára láthatatlan felében milyen nyomorúságos körülmények között élnek az emberek. Itt a területi védőnő nem is tehet mást, mint hogy jelzi a kórházi védőnőnek: az anyuka olyan körülmények között él, hogy a szülés után a gyermek nem adható ki a családnak.
Kerecsenden jellemzően azokat a gyerekeket kell a szülés után otthagyni a kórházban, akik szülei többnyire drogoznak, alkoholisták, nem képesek normális lakhatási körülményeket, megélhetést teremteni ahhoz, hogy biztonsággal hazavihessék az újszülöttet. A szakemberek szerint ez olyan társadalmi probléma, amelynek okai jóval mélyebben húzódnak, s amelyeket előítéletek és ítélkezés helyett megérteni és megoldani kellene. E családoknál az is gyakori, hogy az anya magára marad a babával. Csakhogy a gyerek „kórházban hagyása” egyáltalán nem jelenti a probléma megoldását, hiszen az újszülöttek éppen a legfontosabb első hetekben kénytelenek nélkülözni az ölelést, szoptatást, törődést, ami megalapozza a kötődésüket, és elindítja őket a testi, szellemi, lelki fejlődés útján.
– Tizenegyedik gyerekként, egy nem kívánt terhességből született az a baba, akinek testvéreit korábban már kiemelték a környezetéből, és nevelőszülőkhöz kerültek – idézett fel egy másik kerecsendi történetet E. Román Kata. Az apuka dologtalan alkoholista, az anyuka kiszolgáltatott, társfüggő kapcsolatban él. Egyik kislányuk szembetegségét évekig úgy elhanyagolták, hogy később a nevelőszülőnek kellett végigjárnia a procedúrát, ami a hanyagság miatt bekövetkezett szem eltávolító műtéttől a műszem behelyezéséig tartott.
A gyerekek elhanyagolása miatt eljárás is indult a szülők ellen, ami alatt furcsa módon a korábban már védelembe vett gyerekeket is visszahelyezték hozzájuk, így ők visszasüllyedtek a hátrahagyott nyomorba. Noha a sorsuk azóta már megoldódott, a nem várt tizenegyedik gyerekénél jutott először az anya arra a belátásra, hogy nem képesek ezt a kicsit megfelelő módon fölnevelni, és örökbe adja őt.
