Magyarország;kórház;csecsemő;gyermekvédelem;látogatás;

Csak Pécsen az utóbbi egy évben 112 olyan kórházban ápolt gyerekkel foglalkozott a Nevetnikék Alapítvány, aki k mellett egyáltalán nem volt szülő

- Nemcsak az újszülöttek, hanem a gyógyuló gyerekek is hosszú időre magukra maradhatnak a kórházakban

Pontos adat nincs, de akár több százan lehetnek, akiket csak hetente vagy havonta tud látogatni a családja  – tudtuk meg.

Egy év alatt 1210 kórházban kezelt gyerekkel foglalkozott a Nevetnikék Alapítvány, ebből 422 volt hat évesnél fiatalabb, 112 mellett pedig egyáltalán nem voltak szülők. Ez a mérleg nem országos adat, hiszen kizárólag Pécsen dolgozik 70 önkéntessel a civil szervezet, és nincs tudomásuk arról, hogy más városban bárki hasonló feladatot látna el. Kőműves Glória, az alapítvány vezetője lapunknak úgy fogalmazott: mára a közvélemény előtt is ismertté vált a szüleik által elhagyott, kórházban maradt újszülöttek helyzete (lapunk számolt be elsőként arról, hogy mintegy 300 ilyen újszülött van az országban), de ugyanilyen fontos, ám tabuként kezelt téma a beteg, egészségügyi intézményben akár hónapokig gyógyuló, ritkán vagy egyáltalán nem látogatott gyerekek sorsa is.

Mint mondta, gyógypedagógus végzettségével már évekkel ezelőtt szórakoztatni, foglalkoztatni szerette volna ezeket a gyerekeket, de gyorsan rájött, hogy az unalom a legkisebb problémájuk. Sok csecsemő, óvodás-iskolás korú gyereket hetekig, hónapokig vizsgálnak, gyógyítanak egy egészségügyi intézményben, másokat több évig kezelnek kórházban.

- Nekik abból áll a napjuk, hogy fekszenek, még akkor is, ha az állapotuk ezt nem indokolja. Mozoghatnának, csak nincs hol és nincs kivel. Az önkéntesek is csak addig vehetik ki őket az ágyból, amíg velük vannak, utána vissza kell tenni őket a rácsos ágyba 

– mondta az alapítvány vezetője. 

Higiéniai okokból szőnyeg sincs az kórházban, így kúszni, mászni tanuló kicsiket a játszószoba asztalára teszik fel. Elmondta, hogy van ugyan, akivel naponta foglalkozik gyógytornász, de ez kötött tevékenység, nem a játék, az önfeledt, szabad mozgás része.

Kőműves Glória szerint nem ritka, hogy a szülők először mindennap, aztán kétnaponta jönnek a beteg kisgyerekükhöz, aztán egyre ritkábban jelennek meg, mert nem a városban laknak, autójuk nincs, vonattal, busszal pedig több óra az út. 

Annak a csecsemőnek, vagy nagyobb gyereknek is nehéz, akit nem hagy magára a családja, de akinek egyedül kell megküzdenie a betegségével, biztosan sérül, hospitalizálódik. Visszafejlődik a kommunikációs képességük, az érzelmi biztonságukat erős elmaradás jellemzi. A tünetek ugyanazok, mint a kórházban hagyott újszülötteknél, az akár órákon át tartó vigasztalhatatlan sírás. A nagyobb baj akkor kezdődik, amikor ez elmarad, mert a csecsemő, a kisgyerek rájön, hogy nincs aki felvegye, megvigasztalja. Ilyenkor nyöszörög, aztán már azt sem teszi. Ez a legijesztőbb, mert ilyenkor feladta, és a kutatások azt mutatják, hogy ez az állapot nem egy belső nyugalmat jelent, a stresszfaktor rendkívül magas. A nagyobbak akár éveket is visszafejlődnek, volt egy olyan hat éves kislány, akit már az iskolakezdésre készítettek fel az alapítvány önkéntesei, olvasás-, és íráskészség-fejlesztő játékokat játszottak vele. Egy évig volt kórházban, és pár hónap után már az is kihívás volt számára, hogy egy formaillesztő játékba behelyezze a háromszöget.

- A kórházi dolgozók, nővérek, orvosok mindent megtesznek a gyógyulásért, de arra nincs kapacitásuk, hogy ezt a helyzetet is kezeljék. Nem is az ő feladatuk ez – mondta az alapítvány vezetője. A probléma megoldásához akkor sincs segítség, amikor a visszafejlődött, az érzelmeit elfojtó kisgyerek hazakerül. Nincs erre alkalmazott szakember – mondta Kőműves Glória.

A Nevetnikék Alapítvány önkéntesei a megoldást keresik rendszeres látogatásaikkal, enyhíteni próbálják a kis betegek szorongásait, fájdalmait. Prioritást élveznek azok, akiket egyáltalán nem látogat a családjuk, esetleg állami gondoskodásban élők, vagy akikről tudni lehet, hogy biztosan sokáig maradnak bent. Aki a pótmami programjukba kerül, egy „saját” önkéntest kap, aki csak vele foglalkozik. Jelenleg két ilyen kisbabát segítenek, nemrég még négyen voltak, közülük az egyik hazamehetett a szüleihez, a másik csecsemőotthonba került.

A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ kérdésünkre közölte: a Gyermekgyógyászati Klinikán ápolt gyermekek a klinika szakembereitől minden orvosszakmai és egyéb támogatást megkapnak. A szülők kísérőként kérhetik felvételüket a kórházakba. A látogatások gyakoriságának, illetve elmaradásának okairól a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek illetékesek, adat pedig nincs arról, hány kisgyermek családi kapcsolattartása „nem megfelelő”.

Megkérdeztük az egészségügyet és a gondoskodáspolitikát, gyermekvédelmet felügyelő Belügyminisztériumot, milyen támogatást, segítséget kapnak a kórházban fekvő gyerekek a hospitalizáció megelőzésére, vagy kezelésére, vannak-e kifejezetten erre a feladatra alkalmazott szakemberek az egészségügyi intézményekben. Kérdéseinkre az Országos Kórházi Főigazgatóságtól érkezett válasz. Hasonlóan a pécsi klinikához közölték: az egészségügyi intézményekben a gyerekek minden orvosszakmai és egyéb támogatást megkapnak, és minden szülő, mint kísérő, kérheti a felvételét a kórházakba. Rákérdeztünk arra is, hány öt év alatti gyermek fekszik több mint 2 hónapja kórházban, és hányan vannak, akiket a szülei, családtagjai nem látogatnak? Erre azt a válaszolták, hogy ilyen adatokkal nem rendelkeznek a kórházak.

Sok segítőre van szükség 

Egyre több önkéntes jelentkezik a Nevetnikék Alapítványnál az ország minden területéről. A civil szervezet módszertani központként tudna segíteni abban, hogy megfelelően képzett szakemberekkel az ország egész területén legyenek hasonló alapítványok, egyesületek.

Kár, hogy a nyugati segítség elmaradása a leginkább csak kommunista propaganda volt.