politika;Magyarország;nők;konferencia;Orbán-rezsim;Parászka Boróka;Renner Erika;Perintfalvi Rita;

Novák Katalinnak meglett volna a lehetősége, hogy javítson a nők helyzetén, de meg sem próbálta. Ablakpucolással mutatta meg, hol a nők helye szerinte

- Nők az Orbán-rezsimben: bábuk a sakktáblán

„Nőügyekkel nem foglalkozom” – ütötte el a Szemerkényi Réka washingtoni nagykövet visszahívására vonatkozó újságírói kérdést 2017-ben Orbán Viktor kormányfő. Ez lett a címe annak a beszélgetésnek, amelyen Antoni Rita nőjogi aktivista, Parászka Boróka erdélyi magyar újságíró, Renner Erika, a bántalmazott nők jogaiért kiálló aktivista, az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb nő ellen elkövetett bűntényének túlélője és Perintfalvi Rita teológus többek között arra kereste a választ, hogy áll jelenleg a női egyenjogúság kérdése az orbáni rezsimben. Az elhangzottak alapján nem jól.

Parászka Boróka szerint Magyarországon egyfajta feudális rendszer működik, amelyet megosztottság és az alávetettség jellemez. Úgy gondolja, a magyar társadalomban mindig van egy szempont, ami szerint megosztják a társadalmat – például városiak és vidékiek, határon túliak és -inneniek ‒, és a legnagyobb csoport, amelyet meg lehet különböztetni, és ellenségként lehet kezelni, azok a nők. Ráadásul mivel a kormány családbarátnak vallja magát, a dolog úgy van eladva, mintha valójában a női princípiumot és a családokat védenénk. Az újságíró szerint nagyon sok nő azt gondolja, hogy lojalitással kiválthatja a támadásokat, ezért beáll az erősebb férfiak mögé, betölti azt a női princípiumot, amit rá osztanak, esetleg me too-ellenes vagy antifeminista lesz.

Arra a kérdésre, hogy vajon a politika miért nem próbálja a női egyenlőség kérdését jobban felkarolni, illetve a nők miért szavaznak sok esetben az őket diszkrimináló pártokra, Antoni Rita szerint az a válasz: a nők nem elég tudatos szavazók. Emellett nem a női identitásuk a legerősebb, megelőzi ezt a társadalmi réteghez való tartozásuk, a családjukban betöltött szerepük, ennek következtében kevésbé szolidárisak a többi nővel.

Parászka Boróka szerint mindez nem magyar jelenség, globális regresszió figyelhető meg a női jogok terén, ennek egyik árulkodó jele, hogy az USA-ban elnök lehetett a Donald Trump. „Az egyik legnagyobb antifeministát Olaszországban úgy hívják, hogy Giorgia Meloni, és nagyon sokat árt a női jogoknak Marine le Pen is” – mondta az újságíró, aki szerint ezeknek a nőknek a szereplése a politikai színtéren jó példa arra, hogy az elnyomó hatalom hogyan korrumpálja az elnyomottakat. Magyarországon ennek a kirakatszerepnek felelt meg Varga Judit egykori igazságügyi miniszter és Novák Katalin köztársasági elnök is.

Varga Judit szerepe kapcsán a moderátor felidézte; amikor a volt igazságügyi miniszter azzal vádolta meg Magyar Pétert, hogy házasságuk alatt érzelmileg és fizikálisan bántalmazta őt, Renner Erika egy Facebook bejegyzéssel válaszolt neki. Ebben szarkasztikusan azt javasolta Vargának: menjen be egy általa alapított Áldozatsegítő Központba, ott majd kap segítséget. Renner Erika arról beszélt, a mai napig rengeteg áldozat fordul hozzá, akik arról számolnak be, hogy szinte semmilyen segítséget nem kapnak ezekben az áldozatsegítő központokban. Varga Judit megnyilvánulásai pedig szerinte rengeteget ártanak a bántalmazottaknak és az áldozatoknak. Perintfalvi Rita szerint Varga és Novák esete mutatja meg, hogy a Fidesz számára mit jelentenek valójában a nők. „Fölépítették őket, nagyon magasra tették őket, de csak addig kellettek, amíg mint bábut a sakktáblán, úgy lehetett mozgatni őket. Mihelyst nem hoztak hasznot, ledöntötték őket a tábláról egy pillanat alatt”. Ugyanakkor – a kegyelmi botrányban szintén érintett – Balog Zoltánnal például nem történik meg ugyanez, megtarthatta püspöki pozícióját, sőt az egyházkerülete 6 milliárd forint értékben kapott ingatlanokat a kormánytól, mintha még jutalmaznák is.

Antoni Rita Varga Judit és Novák Katalin kapcsán kiemelte, hogy bár bábuk voltak, a felelősségüket mégsem lehet elvitatni, hiszen magasan képzett, nyelveket beszélő tehetséges nőként meglett volna a lehetőségük, hogy javítsanak a nők helyzetén, de meg sem próbálták. A valóban hatékony megoldásokat kínáló Isztambuli Egyezmény ratifikálása helyett egy működésképtelen áldozatsegítő rendszer jött létre, ami semmiféle rendszerszintű megoldást nem jelent a nők elleni erőszak problémájára.

A miniszter szerint a nemzetgazdasági stratégia nem kizárólag az akkumulátorgyártásra épül.