Vonul a lánctalpasok felé a politikai igazgató a fehér lobogóval, lógó orral gyászolja a magyar szabadságot, körülötte váratlanul megvezetett kisnyugdíjasok, cipészinasok és basic-influenszerek lövik halomra a muszka betolakodókat (vagy az észak-koreaiakat), mert nem hallották a minisztertanács iránymutatását. Óvatlanságból elkövetett oroszkiverés, tudatlan magyarok felkelése se szó, se beszéd. Más se hiányozna a Nemzeti Tankönyvellátó szerkesztőinek. (Egyszersmind ennyit arról, hogy a magyar felvilágosodáshoz elegendőek-e az elérhető információk a médiában, avagy: nem.)
Szemmel láthatóan a belátás se megy egyik napról a másikra a kormánypártisággal terhelt honfitársaink számára. A Millenárisról október 23-án délután kifordult tömegek soraiban például jó néhány fehér, heteró, keresztény férfi (és nő) zsebében kinyílt a bicska, amikor végre szembe jött a büdös, rohadék, hazaáruló ellenzék, akitől már megint meg kell védeni az országot. Ennyire még sosem kellett. Imént jött a meglátás a pulpitusról, a veszély állati, hovatovább orbitális, Brüsszel már a nemzetközi bábkormányt is összeszerelte nekünk, még jó, hogy a hivatalban lévő nemzeti bábkormány résen volt és a helyén, mert máskülönben már egy flamand traveszti vagy egy vallon biboldó osztaná az észt a magyaroknak.
