Zebrák legelésznek Mészáros Lőrinc uradalmának területén. Hát hol az alcsútdobozi ménkűbe’ legelésznének, az oranzsériájában? – horgad föl a hírre a NER-milliárdos különös gazdagodását a nemzet gyarapodásával magyarázó egységnyi sugarú fideszes. De mi őrizzük meg a hidegvérünket, arcizmunk se rezdüljön, ami egyébként tizenöt év orbánizmus után nem esik különösebben nehezünkre. Tőlünk aztán legelészhetnének Tyrannosaurus Rexek is a hatvanpusztai Orbán-fertály határában, a Magor Karakterológiai és Turulkutató Intézet Horthy-génkutatási programjának melléktermékeként.
Nem is értjük igazán a Gulyásmédia olvasói levélre alapozott hírközlését. Szerintünk a hír inkább az lenne, miért nem jöttek még meg a vietnámi antilopok, a kontyos lundák, és a szintén veszélyeztetett koalák – „Ne simogasd, Andi, megharap!” –, azokra nagy haszonért lehetne vadásztatni, mondjuk. De ne együnk ennyire cinikusak, Mészáros talán egy olyan cirkusztól vásárolta a zebrákat, amely a vadállatok szerepeltetésének tilalmára készül. Hogy mit kezd velük, az egy kérdés. Mert a kreatív dúsgazdagodás és a vadakkal való unortodox kapcsolat jelenleg Escobar kolumbiai drogbáróra emlékeztet, aki vízilovakat tartott, és Bokassa közép-afrikai császárra, aki két emberevés között ragadozók elé vettette az ellenségeit. Elnézve Isten kegyeltjének, a szerencse fiának és Orbán Viktor barátjának a szelíd nézését meg a jól járását, egyikre sem látnánk sok esélyt, de azért aggódunk picit: az oligarcháktól régóta több szerénységet várna el a kormány. Egyik nap még luxusjacht, a másikon zebrafarm, mit hoz a holnap vajon? Csíkos ruhát? – látjuk magunk előtt Gulyás Gergely párás tekintetét. Nekünk, pórnépnek a válaszig a megannyi gyalogosátkelő (nem kérnek enni) és a kies járdaszigetek marad az illiberális egzotikumból.