Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetés bemutató sajtótájékoztatóján dicsekedett, hogy a jövő évben mennyivel többet szánnak a különböző területekre, sőt ezt láthatóan olyan fontosnak tartották, hogy a törvényjavaslat szövegébe is beírták a propagandaszövegeket. Erre korábban még soha nem volt példa. E szerint „az oktatási kiadások 2025-ben megközelítik a 3 900 milliárd forintot, ami közel 2 500 milliárd forintos növekedést jelent 2010-hez képest. Egészségügyi célokra több, mint 3 700 milliárd forint fog rendelkezésre állni. Ez 2 500 milliárd forinttal magasabb összeg, mint a baloldali kormány által benyújtott utolsó, 2010-es költségvetésben. A 2025-ös büdzsé egyik kiemelt tétele a családtámogatásokra fordítható összeg, amire több, mint 3 750 milliárd forint forrást biztosít a kormány. Ez 2 800 milliárd forinttal magasabb, mint a baloldali kormány által beadott utolsó költségvetésben szereplő támogatások összege” - sorolta a miniszter a büszkeségre számára okot adó számokat a költségvetési törvénytervezetet idézve.
A fogyasztói árak azonban 2010 óta 64 százalékkal emelkedtek ezért sokkal reálisabb összehasonlásra ad lehetőséget a GDP-arányos költések összevetése.
A GDP-arányos kiadásoknak tekintve első ránézésre is szembeötlő, hogy az Orbán-kormány komoly kiigazítást hajtott végre, hisz míg 2010-ben az államháztartás a GDP 49,9 százalékát költötte el, ez jövőre 44,8 százalék lesz a megismert adatok alapján. A 2010-es közel 50 százalékos adat azt jelzi, hogy az állam a megtermelt GDP felét átfolytatta az államháztartáson – vagyis ennek a pénznek a nagyobb részét előtte be kellett szedni adóként. A 49,9 százalékos kiadási arány még ma is magasnak számítana uniós összehasonlításban, ezért is volt fontos a csökkentése, hisz csak ezt követően lehetett az adóbevételeket is mérsékelni, ami – elvileg – növelte a magyar gazdaság versenyképességét. A 2010-es és a jövő évi adatok összevetéséből kiderül, hogy az állami működésre fordított kiadások ugyan emelkedtek, de ez két, egymással ellentétes folyamat következménye: egyrészt a GDP 4,9 százalékáról 4,3 százalékára csökkent az állam „bürokratikus” működésre fordított kiadások értéke, vagyis sikerült valamelyest áramvonalasítani a közigazgatást. Ezzel párhuzamosan megduplázódtak a honvédelmi kiadások, a 2010-es 0,9 százalékról a GDP 2 százalékára – ez utóbbit a geopolitikai kihívások kényszerítették ki. (Fontos megjegyezni, hogy az összehasonlításul szolgáló 2010-es adatok abból a zárszámadási törvényből származnak, amit már az Orbán-adminisztráció állított össze 2011-ben.)
Nagyot csökkentek viszont a jóléti kiadások: amíg 2010-ben a GDP 30,7 százaléka ment erre a célra, ez jövőre 24,6 százalék lesz.
Drasztikusan, 2,7 százalékponttal csökkentek a GDP-arányos nyugdíjkiadások – ez a korhatáremelések és az inflációhoz kötött nyugdíjemelések következménye. 2010 előtt ugyanis a nyugdíjemeléseket az általános béremelkedéshez és az inflációhoz kötötték vegyes indexálással. Míg az elmúlt 10 évben a magyar bérek dinamikusan növekedtek a nyugdíjak csak helyben jártak, hiszen azokat minden évben csak az infláció mértékével emelték. A bérek és nyugdíjak közötti szakadékot még a 13. havi nyugdíj visszahozatala sem tudta betömni, csak arra volt elég, hogy mérsékelje az olló nyílását. A családi pótlékokra fordított GDP-arányos kiadások megfeleződtek, ami nem meglepő, hisz a családi pótlékot 2008 óta nem emelték, a gyerekek száma pedig folyamatosan csökkent.
Az Orbán-kormány mindent egy lapra tesz fel, de ha borul a költségvetés, döntenie kell a gazdaság megmentése és a 2026-os választás megnyerése közöttVisszaestek az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadások is. Vagyis nem igaz az a kormányzati mantra, hogy a kormány lényegesen többet költ akár az oktatásra, akár az egészségügyre, mint a 2010 előtti kormányok, hanem ennek az ellenkezője igaz. Nemzetközi összehasonlításban is rosszul teljesít Magyarország ezen a két fontos területen: az Eurostat adatai szerint az EU országai átlagosan (2019-2022 átlagában) 4,9 százalékot költöttek oktatásra – ezzel szemben jövőre erre a GDP 4,4 százaléka jut. Ugyanez az adat 2010-ben még 5,8 százalék volt vagyis mai áron számolva évi mintegy 600-700 milliárddal költ kevesebbet a kormány mint tette ezt a Bajnai-kabinet a 2008-as világválság után. Az EU országai az egészségügyre a GDP 7,7 százalékát költötték, ezzel áll szemben a magyar valóság a jövő évi 4,2 százalékos kiadással. (Meg kell jegyezni ezen a téren 2010 előtti kormányoknak sincs nagy okuk a büszkeségre.)
Az Orbán-kormány rosszul teljesít a lakástámogatások terén is, pedig ha valamire, akkor erre a terültre büszke a kormány. Valójában a lakástámogatások átalakításával az Orbán-kormány azt érte el, hogy kevesebb pénzből sokszor kevesebb lakás épül, mint a 2010 előtti években, ráadásul a rosszul célzott átalakításoknak az lett az eredménye, hogy magyar lakásárak uniós kitekintésben is kiemelkedő mértékben drágultak. A szociális támogatások között egy soron az „egyéb szociális támogatásoknál” láthatunk növekedést, ez a 2022-ben bevezetett rezsitámogatások miatt alakult így.
2010 óta csökkentek a környezetvédelmi ráfordítások, az államadóssággal kapcsolatos kamatkiadások viszont jövőre magasabbak lesznek, mint 2010-ban voltak, pedig 2010-ban még az Orbán-kormány által sokszor bírált – amúgy rendkívül olcsó – IMF hitelek kamatait is fizetnie kellett az országnak.
Varga Mihály benyújtotta az Orbán-kormány békeköltségvetését, jövőre 3,2 százalékos inflációval számol