- „Két-három évesek is felügyelet nélkül maradnak” – Kitálal a volt gyermekvédelmi vezető, szerinte Pintér Sándor téved, minden évben rosszabb lett

Hány évig dolgozott a gyermekvédelemben?

Tizenegy évig. Egyetemistaként, szakmai gyakorlaton voltam egy gyermekotthonban, ahová önkéntesként visszamentem. Majd kilenc évig gyerekfelügyelőként és nevelőként dolgoztam, és két éve kineveztek az Esze Tamás nevelőotthon szakmai vezetőjének.

Mikor és miért távozott?

A nyáron jöttem el, szakmai nézeteltérés, kimerültség, kiégés miatt. Amiről beszélhetek az az, hogy nagyon kemény tizenegy év van mögöttem, vezetői munkám életem legkeményebb másfél évét jelentette. Annyi a megoldandó, de megoldhatatlan feladat, és olyan a nyomás meg a fenyegetettség föntről, amit elképzelni sem tudnak, akik nincsenek benne. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, az életemet tettem fel erre a munkára. Rengeteget dolgoztam, és ezt úgy kell elképzelni, hogy tizenegy év alatt mindössze egyetlen szentestét töltöttem otthon, a többit végigdolgoztam. Vezetőként pedig úgy indultam dolgozni, hogy négy váltás ruhát vittem magammal, mert bármikor be kellett állnom gyerekfelügyelőnek. Magánéletem nem volt, ritkán találkoztam a barátaimmal is. Ha egy hónapban volt két-három szabadnapon, akkor az már egy jó hónap volt. Ha szabadságra mentem, az annyit jelentett, hogy nem bentről, hanem otthonról intéztem az ügyeket. Minden évben azt mondtuk a kollégákkal, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Minden évben rosszabb lett. Elfáradtam.

Most mit csinál?

Polcszervizeskét dolgozom, áruházakban cégek kihelyezéseit kezelem.

Csizi Péter, a Belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára azt mondta, a gyermekvédelemben bruttó 460 ezer forint az átlagbér. Ön mennyit keresett?

Szakmai vezetőként 430-480 ezer forint között vittem haza. Egy gyerekfelügyelő egy sima hónapban, amikor nincs túl sok túlórája, 270-290 ezer forint között kap kézbe, ha sok a plusz órája, és piros betűs ünnepere is beosztották, akkor ez felmehet akár 320 ezer forintig is. A nevelők a pedagógus bértábla szerint kapják a fizetésüket, ők nettó 350 ezer forint körül keresnek, amit fel lehet tornázni 400 ezerre, de ebben már nagyon sok éjszaka, ünnepnap van. Szinte mindenkinek van másodállása is, hogy meg tudjon élni.

A belügyminiszter szerint a gyermekvédelmi intézmények 85-90 százalékában átgondolt, hibátlan gyermeknevelés történik. Ez így van?

Pintér Sándor ilyet nem tapasztalhatott. Ideális esetben egy 10 fős gyerekcsoportban összesen két nevelő és három gyerekfelügyelő dolgozik, egy műszakban egy gyerekfelügyelővel és egy nevelővel vannak a gyerekek. A valóságban ilyenre szinte nincs is példa, akkora a munkaerőhiány. Az sem ritka, hogy a pszichológus áll be fürdetni, pelenkázni, leckét írni. Sok helyen már vezető sincs, csoportokat kellett összevonni, és 20 akár 30 gyerekkel van egyedül egy gyerekfelügyelő. Tudok olyan intézetről is, ahol úgy vontak össze csoportokat, hogy két szinten vannak a különböző korcsoportú gyerekek, de egy gyerekfelügyelő van beosztva. Ő föl-le szaladgál. Ha az egyik csoportban probléma van, hosszabb ideig ott marad, így a másik csoport – köztük akár a 2-3 éves gyerekek is – felügyelet nélkül maradnak.

Milyen végzettséggel tudással végzik a feladatukat a gyermekfelügyelők és a nevelők?

A gyerekfelügyelői munka feltétele az általános iskola elvégzése, a nevelőknek pedig bármilyen felsőfokú végzettséggel kell rendelkezniük. A gyerekfelügyelő feladata, hogy elkísérje a gyerekeket óvodába, iskolába, megfürdesse őket. A nevelő például a házi feladat elvégzésében segít és végzi az adminisztrációs feladatokat, amiből rengeteg van.

A frissen felvett, szakmai tapasztalat nélkül érkező gyerekfelügyelő, vagy nevelő kap bármilyen szakmai felkészítést az életkori sajátosságokról, vagy a nehezen kezelhető, sajátos nevelési igényű gyerekek gondozásáról?

Nem. Felveszik, egy próbanap és a kötelezővé tett életvitel vizsgálat után kezdheti is a munkát.

A kifogástalan életvitel vizsgálat kiszűrheti az alkalmatlan gyerekfelügyelőt van nevelőt?

Nem, az arra semmilyen szempontból nem alkalmas. A jelentkezőnél – ahogy a már régebb óta dolgozónál – is az anyagi helyzetére, megtakarításaira, szórakozási szokásaira, szexuális orientáltságára kérdeznek rá.

A már említett létszámhiány mellett egy tehetséges gyerek eljuthat bármilyen különórára, fejlesztésre?

Dehogy. Pontosabban sok olyan lelkiismeretes kolléga van, aki szabadidejében visszamegy a még egyedül nem közlekedő gyerekért az intézetbe, és elviszi őt a különórára. Az is nagy segítség a nagyobbak esetében, akik már önállóan közlekednek, ha az iskolában van például edzés. Sok esetben az önkéntesek segítségére támaszkodunk.

A felelős miniszter mégis elégedett a körülményekkel, azt mondta, a gyerekek elhelyezése 85 százalékában elfogadható, és rendkívüli energiákkal, nap mint nap azon dolgoznak, hogy javuljon a gyermekvédelmi intézmények helyzete.

Pintér Sándor téved. Egy adományozós projekt keretében nagyon sok intézményben jártam az utóbbi években az ország minden területén megfordultam. Határozottan cáfolom a miniszter állítását.

Az az állapot, amit Tisza Párt elnöke, Magyar Péter fotóin láttunk a miskolci gyermekvédelmi intézményről kirívónak számít?

Az egy középkategória, van egy-két jobb, de annál több a rosszabb is. Egyetlen pozitív példát láttam, ott új konyha volt, és rendezett kert. Az összes többiben omladozó falak, betört ajtók, hiányzó csempék, leszakadt bútorajtó, elhasznált ágynemű, penészes, beázott falak, gondozatlan udvar jellemző.

Van, ahol a szétrohadt bejárati ajtón fólia takarja a lukakat. Vagy a zuhanyzóban a csempe feltört és a sitten, a törmeléken járnak a gyerekek. A dolgozók hiába jelezték a fenntartónak, mindig az volt a válasz, hogy nincs rá pénz. De van olyan intézmény, amelynek az udvarán nem volt kerítés, csak egy korlát vette körül. Közvetlenül mellette egy 2-3 méteres árok van. Ebben az otthonban bölcsődés és óvodás korú gyerekek is laknak, és csak ezen a területen játszhatnak. Évekig könyörögtek a dolgozók, hogy akár egy csirkehálóra adjanak nekik pénzt, hogy legyen ott valami, és ne zuhanhassanak le a gyerekek. A kérés hiábavaló volt, végül önkéntesek oldották meg az áldatlan helyzetet.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter szerint az intézményvezetőknek kellene gondosan eljárniuk, néhány tízezer forintból sok minden megoldható lenne. Ez így van?

Nem. Az árakat mindenki ismeri. Egy adott intézmény vezetőjének kevés mozgástere van a karbantartásra.

Ez mit jelent?

Mindenkinél más, de elmondom az én példámat. A Bolyai Gyermekotthoni Központhoz tartozott az az intézet, aminek a szakmai vezetője voltam. Ez egy budai ingatlan. A pénz nem az én kezemben volt, hanem a központ igazgatójánál. Neki kellett leadnom az igényeket, de ő is csak apróságokra tudott adni, például egy zuhanyfej kicserélésére, vagy egy wc-deszkára. Évente egyszer-kétszer vehettünk néhány új ágyneműt is. Ennél több és nagyobb beruházásra nem volt keret. Ő is hiába kért a fenntartótól, szinte minden esetben egy hosszas elbírálás után visszautasították.

A fiatalok szökése is szóba került. Ez mennyire jellemző?

Nincs annyi hajszálam, hogy meg tudjam számolni, hány szökést láttam, hallottam. Az intézmények nem zártak. Az az egy ember, aki ott van a gyerekkel, nem minden esetben tud erre figyelni.

Csak a fiatalon múlik, hogy visszamegy-e az intézetbe, vagy inkább megszökik?

Tulajdonképpen igen. Ha olyan kolléga dolgozik, akit a gyerekek szeretnek, akihez bizalommal fordulhatnak, és még ideje is van meghallgatni a problémájukat, annak nagy visszatartó ereje van. Sok jó, sőt kiváló nevelő van, de mindenki erőn felül dolgozik, és nem tudnak az egyéni problémákkal foglalkozni.

A lányoknál valós probléma a prostitúció?

Valós, nem is kicsit. És már nemcsak a lányoknál.

Ennek megelőzésére, megakadályozására a gyermekvédelmi rendszerben vannak eszközök?

Nincsenek. Olyan szakemberek, körülmények kellenének, hogy a gyereknek ne legyen kedve megszökni, beszélhessen valakivel a problémáiról, a gondolatairól, a félelmeiről. Egy kimerült, fáradt kolléga aki 15-20 gyereket rendez, pelenkáz, főz, nem mindig tud ezzel a problémával foglalkozni, pedig ez lenne a legfontosabb.

Magyar Pétert a miskolci látogatása után a többi intézetbe már nem engedték be. A kormány kommunikációja szerint ez a gyerekek védelme érdekében történt. Zavarná a gyerekeket egy ilyen látogatás?

Egy gyerekotthon valóban nem átjáróház. De igenis meg lehet szervezni egy ilyen látogatást, a jobbító szándékú találkozó, a kedves idegen nem zavarja a gyerekeket. Ha az intézményvezetőnek mégis aggályai vannak, a találkozó délelőtt is megtörténhet, amikor a gyerekek óvodában, iskolában vannak.

Volt kollégáival tartja a kapcsolatot?

Igen.

Távozása óta beszámoltak bármilyen kedvező változásról?

Nem, sőt rosszabb a helyzet. Folyamatos a távozás, új jelentkező alig van, aki mégis menne, 2-3 hónap, mire a kifogástalan életvitel vizsgálaton túljut. Ezt nem sokan engedhetik meg maguknak. Az újak se maradnak sokáig, nincs stabilitás. Pénz továbbra sincs, minden omlik, romlik, de a kommunikáció nem erről szól.

Miért nem fognak össze a dolgozók?

Mert féltik az állásukat, és óvják a gyerekeket. Akik évek óta a rendszerben dolgoznak, azokat már csak a szívük viszi. Minden dolgozó iszonyúan kimerült, és kétségbeesett. A rendszerszintű abuzálásnak nemcsak a gyerekek, hanem a dolgozók is áldozatai. Fontos tudni azt is, hogy mindaz, amiről beszéltünk a problémáknak csak egy kis szelete. Nem esett szó a továbbképzések elmaradásáról, a gyermekpszichiátriai támogatás hiányáról, a bérfejlesztésről, a megalázó, de semmire nem jó vizsgálatokról

Ha ön még az intézmény szakmai vezetője lenne, elmondhatta volna nekem ezeket?

Nem.

Miért?

Mert holnap valószínűleg már nem kellene bemennem dolgozni.