- Európai felmérés: Magyarországon gondolják a legtöbben, hogy Trump visszatérése jó az amerikaiak, a saját országunk és a világbéke szempontjából is

Donald Trump „Amerika az első” politikájának visszatérése és az elnök egyoldalú hozzáállása a nemzetközi kapcsolatokhoz felforgatta azt, ahogyan Európa a transzatlanti szövetségről vélekedik – derül ki a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) által ma közzétett jelentéséből, amely egy 14 európai országra, köztük Magyarországra kiterjedő tavaly novemberi felmérés alapján készült.

A páneurópai agytröszt „Transzatlanti alkonyat: Az európai közvélemény és Trump hosszú árnyéka” című tanulmányának egyik fő megállapítása, hogy az európaiak az Egyesült Államokat Trump második elnöksége fényében ma már inkább „szükséges partnernek” tekintik, mintsem „szövetségesnek”. Ez a vélemény uralkodik minden megkérdezett uniós tagállamban – köztük olyan hagyományos transzatlanti bástyák esetében is, mint Lengyelország (45% „szükséges partner” vs. 31% „szövetséges”) és Dánia (53% vs. 30%), amelyek másfél éve még elsősorban szövetségesnek tekintették az Egyesült Államokat. A legnagyobb arányban Ukrajnában (67% vs. 27%), Spanyolországban (57% vs. 14%), Észtországban (55% vs. 28%), Portugáliában (55% vs. 18%), Olaszországban (53% vs. 18%) és Magyarországon (48% vs. 27%) látják így az USA-t. Még az Egyesült Királyságban is, amelyet „különleges kapcsolat” fűz az Egyesült Államokhoz, az uralkodó vélemény inkább a „szükséges partner” (44%), semmint a szövetséges (37%) felé húz.

Válaszaikból ítélve az európaiak immár úgy vélik, hogy a Kijev és Moszkva közötti béketárgyalások küszöbön vannak. Arra a kérdésre, hogy mi a háború legvalószínűbb kimenetele,

Még az Ukrajnához leghűségesebbek közé tartozó Észtországban (52%), Dániában (55%), Lengyelországban (44%) vagy az Egyesült Királyságban (49%) is úgy tűnik, hogy a polgárok megbékéltek a béketárgyalások kilátásaival. Néhány országban ugyanakkor határozottan kiállnak amellett, hogy Európának támogatnia kell Kijevet a további harcokban, hogy visszaszerezhesse elvesztett területeit. Ez a nézet az észt (53%), dán (47%), lengyel (40%), brit (38%) és portugál (37%) válaszadók körében a leghangsúlyosabb. Ezzel szemben a magyarok határozottan ellenzik ezt a megközelítést, 52%-uk támogatja a béketárgyalások szorgalmazását azon előfeltétel nélkül, hogy Ukrajnának NATO-tagságot ajánljanak fel.

A franciák 47%-a és az olaszok 50%-a – akiknek kormányai nagyon pozitív szerepet játszottak Kijev önrendelkezésért folytatott harcának támogatásában – nehezen ismerné el Ukrajnát európai országként. Eközben Bulgáriában és Magyarországon sokan az EU szövetségesének vagy szükséges partnerének tekintik Oroszországot, nem pedig riválisának vagy ellenfelének. Csakis e két országban tartja a többség legalább ugyanolyan felelősnek Ukrajnát, mint Oroszországot a háború elhúzódásáért, összhangban Moszkva álláspontjával.

Az uniós tagállamok között megoszlanak a vélemények arról, hogy Trump visszatérése „jó” vagy „rossz” dolog-e az amerikaiak, saját országuk és a világbéke szempontjából. Ez különösen igaz Délkelet-Európában, ahol a legjelentősebb Trump „rajongói tábora”, és a régió északi és nyugati részein élő ellenzői között. Trump újraválasztását leginkább a magyarok (51, 47, 49%), a bolgárok (47, 28, 45%) és a románok (43, 32, 45%) tartották nagyobb valószínűséggel pozitívnak. A spektrum másik végén a dánok állnak, akiknek 53%-a gondolja úgy, hogy „rossz” lesz az amerikaiaknak, 66%-a a saját országára, 62%-a pedig a világbékére nézve is rossznak tartja, ami hasonló a britek (53, 54, 58%) és a németek (48, 64, 55%) véleményéhez. Egy átlagos európai mindhárom szempontból nagyobb valószínűséggel látja Trump visszatérését „rossz”, sem mint „jó dolognak”.

A Fidesz, a lengyel PiS és a Szabadság és Függetlenség Konföderáció, valamint az Olaszország Fivérei szavazóinak kevesebb mint ötöde gondolja úgy, hogy újraválasztása „rossz dolog” az amerikai szavazók, saját országuk vagy a világbéke szempontjából. A német AfD és a francia Nemzeti Tömörülés választói ellenben kiemelkednek azzal, hogy többségük (37, illetve 35%) szerint Trump visszatérése a hatalomba rossz dolog saját országuk számára; és kevesebben (28, illetve 20%) hiszik azt, hogy ez jó dolog volna.

Az európaiak megosztottak Kína EU-val való kapcsolatának kérdésében.

Dél-Európa pozitívabban tekint Kínára. Ez igaz Bulgáriára, Magyarországra, Spanyolországra, Romániára, Olaszországra és Portugáliára is, ahol a válaszadók sorrendben 59, 54, 50, 49, 49 és 45%-a látja Pekinget „szükséges partnernek” vagy „szövetségesnek”. Néhány más európai gazdaságban, köztük Németországban, Dániában, az Egyesült Királyságban és Franciaországban azonban a legtöbben ellenkező véleményen vannak: 55, 52, illetve 45-45%-uk látja Kínát „riválisnak” vagy „ellenfélnek”.

A jelentés négy csoportra osztja az európaiakat aszerint, hogy miként látják az EU-t és szerepét a világban. A legnagyobb tábort az „euro-optimisták” alkotják (a válaszadók átlagosan 30%-ával, különösen Észtországban, Dániában, Ukrajnában, Spanyolországban és Portugáliában); szerintük az EU nagyhatalom, és a következő két évtizedben nem valószínű az összeomlása. Az „euro-pesszimisták” (22%) szerint az EU nem nagyhatalom, és összeomlásra van ítélve; ez az attitűd kiemelkedően jellemző a legradikálisabb szélsőjobboldali vagy EU-szkeptikus pártok – például az AfD, a Nemzeti Tömörülés, a PiS, a Szabadság és Függetlenség Konföderáció, a Fidesz és a spanyol Vox – választóinak körében, s a polgárok legalább negyedét teszi ki Bulgáriában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon és Lengyelországban, valamint az Egyesült Királyságban és Svájcban. Az „euro-realisták”, akik nem hiszik, hogy az EU összeomlásra lenne ítélve, de nem is tekintik nagyhatalomnak (17%), leginkább Dániában, Ukrajnában, Lengyelországban és Németországban vannak nagy számban. Végül az „euro-mortalisták”, akik szerint az EU-t összeomlás fenyegeti, bár az USA-hoz vagy Kínához hasonló nagyhatalomnak tekintik. Ők az EU lakosságának átlagosan 11%-át teszik ki, s különösen magas a számuk Romániában, Bulgáriában és Portugáliában.

Pawel Zerka, az ECFR vezető politikai munkatársa és vezető adatelemzője összefoglalójában rámutat:

A hatalomba való visszatérése nem csak az európai vezetők figyelmét vonta magára, akik igyekeznek Amerikát a regionális biztonság és a transzatlanti kereskedelem terén maguk mellé állítani. A most közölt novemberi felmérés adatainak tanúsága szerint Európa közvéleménye már Trump hivatalba lépése előtt is eltolódott három kulcsfontosságú területen. Először is, kiélesedett az európai gondolkodás az ukrajnai béke kilátásai felé. Másodszor, „az új elnök tranzakciós jellege” arra készteti az európai polgárokat, hogy pragmatikusabb megközelítést fogadjanak el a külpolitikában. A harmadik, és talán legnyilvánvalóbb hatás azonban „az a felturbózott lendület, amelyet Trump adott az európai szélsőjobboldali mozgalomnak, és az a MAGA-stílusú politika, amelyet számos párt igyekszik bevezetni saját országában” – mutat rá Zerka.

Az eredmények arra utalnak,

– áll a jelentésben. A társszerzők és külpolitikai szakértők, Jana Puglierin, Arturo Varvelli és Pawel Zerka véleménye szerint az európaiaknak stratégiai, gazdasági és politikai kihívásokra kell számítaniuk Trump politikája miatt, miután a két part érdekei egyre inkább eltérnek egymástól. Ebben az új világban Európának (...) pragmatikus és kreatív módon kell kezelnie a számos törésvonalat. S hogy ebben a bonyolult helyzetben eligazodjunk, írják, komolyan meg kell fontolni a rugalmas együttműködés lehetőségeit az erre hajlandóak között. Németország, Franciaország és Lengyelország már most új diplomáciai formákat vizsgál, utóbbi pedig az északi országokhoz és az Egyesült Királysághoz is közeledik, a jelek szerint egy olyan hatalmi szövetség létrehozása érdekében, amelynek célja Kijev Moszkva elleni háborús erőfeszítéseinek támogatása.

Mindazonáltal arra figyelmeztetnek, hogy az uniós vezetőknek óvatosnak kell lenniük, hogy ne siettessék a tömb széttöredezését. Az új formuláknak támogatniuk kell az EU szerepét, nem pedig helyettesíteniük azt – írják a szerzők. Legfontosabb következtetésük, hogy az egyes nemzeti vezetők ellen kell álljanak annak a kísértésnek, hogy más európai szövetségesek rovására kiváltságos kapcsolatokat alakítsanak ki Trumppal. Ehelyett a tárgyalásokra kell összpontosítaniuk, és tranzakciós szempontból kell megközelíteniük a szövetséget.