- Petschnig Mária Zita: Zsákutcában tévedés gyorsítani, kormányváltás, rendszerváltás, modellváltás kellene

Mielőtt leültünk beszélgetni, egy kérése volt, hogy a Tisza Párt ügyeit nem érintsük. Mi ennek az oka?

Mert számtalan megnyilvánulásomat – ami egyébként nem a Tisza Pártra vonatkozik –, kiforgatták és úgy vágták össze a gondolataimat, amelynek nincs köze a valósághoz. Erre sem a Tisza Pártnak, sem nekem nincs szükségem. Közismert, hogy férjemmel, Kéri László politológussal rendszeresen tartunk előadásokat a TISZA Szigetek meghívására, ahol olyan átfogó képet igyekszem adni a magyar gazdaságról, amelynek minden egyes adata ellenőrizhető. Ez egyfajta ismeretterjesztés, amit hazafias kötelességemnek tartok. Ugyanez történt a ’90-es rendszerváltás előtt is. A TISZA Szigetek civil szervezetek, a Tisza Párttal, annak vezetésével, nincs intézményes kapcsolatom, nem írok programot.

Rendben, békésebb vizekre eveznék. A Tiszának még nincs is programja, majd elkészül, de van-e a kormánynak gazdasági programja?

A kormány nagy büszkeséggel jelentette be a 2025-ös költségvetési törvény bevezetőjében az „Új gazdaságpolitikai akciótervet”. A költségvetés gazdaságpolitikai indoklásában általában azokat a feltételezéseket szokták jelezni, amelyek mentén kialakították a költségvetés alapjául szolgáló gazdasági pályát. Az idei költségvetésből pont ez hiányzik. Nem tudjuk, milyen várható külső és belső folyamatok mellett vélelmezték, hogy idén 3,4 százalékkal fog nőni a magyar gazdaság. Ezzel szemben hosszan értekeztek arról, hogy az új gazdaságpolitika alapja a gazdasági semlegesség és a 21 pontos akcióterv. Ez a programjuk.

Na jó, de összeáll-e ezekből egy valódi program?

Ez erősen megkérdőjelezhető, de más gond is van az akciótervvel. Nagy Márton, nemzetgazdasági miniszter szerint az akcióterv mintegy négyezer milliárd forintot mozgat meg. Ebben igaza lehet, ám ebből kb. csak 200 milliárd forint a valódi költségvetési támogatás. A kormány a gazdaságélénkítés során számításba vett olyan jövedelmeket, béremelkedést, lakossági államkötvények és kamatainak kifizetését, a magán-nyugdíjpénztári pénzek egy részének megmozdulását, amelyekre nem írhat programot, mert nem ő rendelkezik felettük. Legfeljebb prognózist készíthet a felhasználásukról, de a program és a prognózis két különböző műfaj. További problémám ezzel a programmal – nevezzük annak –, hogy fogyasztás-túlsúlyos, vagyis épp azt a növekedési tényezőt élénkíti, amit nem kellene a munkáshitelen, a béremeléseken és a családi kedvezmények növelésén keresztül. A másik elem a kis- és közepes vállalkozások támogatását célozza, ez lenne a Demján program. Nem tartom kizártnak, hogy Demján Sándor forog a sírjában, mert ő egész másban gondolkodott. 2010-ben el tudta érni, hogy bekerüljön a kormányprogramba: legyen jelentős adócsökkentés és a kkv-k támogatására fordítsák az uniós fejlesztési pénzeknek legalább a felét. Most erről szó sincs! Nagy Márton levezette, hogy a teljes Demján-program 1400 milliárdot tesz ki, de ebből 650 milliárd az uniós pénz, ami feltételes, mert vagy jön, de inkább nem. További 400 milliárd kifektetésekre, azaz tőkeexportra szolgál. Egy kkv nemigen tud külföldre terjeszkedni, vagyis ez az összeg a nagy és NER-cégek tőkekivitelét segíti, amiből egyébként a hazai GDP közvetlenül nem tud emelkedni. Ugyancsak a nagyokat támogatja az MFB 100 milliárdos hitelkerete. És akkor jut a kisvállalkozóknak az 1400 milliárdos csomagból mindössze 260 milliárd, amiből 50 milliárd forint saját erő. Ez édeskevés a gazdaságélénkítéshez és a kkv-k fejlődésének fellendítésére.

Hogy lesz ebből 3-6 százalékos gazdasági növekedés?

Végül is ez már túl is teljesült, hiszen 6,5 százalékkal nőtt a GDP.

Hol? Mikor?

Magyarországon. Igaz öt év alatt, 2020-2024 között. Öt év alatt 6,5 százalék, vagyis évi 1,3 százalékos volt a növekedés. A költségvetésbe beírt idei 3,4 százalékos növekedési várakozás erős kompromisszum Orbán Viktor 3-6 százalékra taksált akaratával szemben, aminek a kipréselését ígérte erre az évre. Amúgy a 3,4 százalék sem elérhető, és a kormány sem hisz már benne. Orbán Viktor januárban már arról beszélt, hogy idén a növekedés a kétszerese lesz az Európai Unióénak, ahol momentán 2025-re 1,3 százalékos GDP többletet várnak. Nagy Márton sem ígér már 4 százalék feletti dinamikát az év második felére, csak 3 százalékot meghaladót. Ugyancsak árulkodó, hogy a magyar kormány az Európai Bizottság kérésére átdolgozott középtávú költségvetési tervében idénre már csak 1,5 százalékos potenciális GDP bővüléssel számol az eredetileg bemutatott 3,1 százalékkal szemben.

És lesz helikopterpénz?

Ha Orbán azt érzékeli, hogy enélkül elveszíti a választást, akkor beindítják a pénzpumpát. Orbánnak nincsenek közgazdasági fenntartásai, lehet újra pénzszórás, amiből néhány hónap alatt kialakulhat a fogyasztás felpörgetésén keresztül nagyobb növekedés. Még az is lehetséges, hogy a tervezett fölött lesz az ütem, de az nem lesz fenntartható. Mert ebben az esetben az egyébként is gyengélkedő költségvetés tovább rongálódik, elszalad a deficit és nő az adósságállomány, amit – hogy a fejre állást elkerüljük -, rendezni kell. Ez pedig megszorításokat jelent, az „ereszd meg" után "húzd meg" jöhet, aminek következtében a növekedési pálya ismét lejtőre kerül. Vagyis a politikai indokból felturbózott növekedés nem lesz fenntartható. Ha ez bekövetkezik, akkor annak az árát, a következményeit évekig fogjuk cipelni, ugyanúgy mint, ahogy még most is fizetjük a ’22-es nagy pénzosztásét.

2022-ben más volt a helyzet, volt az államnak pénze. Most miből osztogatna?

Valóban más a helyzet, ugyanis most nincsenek uniós támogatások és nem is nagyon lesznek. Így egyedül a hitelfelvétel marad. Úgy tűnik, hozzá tudunk jutni kölcsönökhöz, de nagy valószínűséggel csak egyre drágábban. Minden hitel drágább az ingyenes uniós forrásoknál, következésképp emelkedni fog az államadósság, a kamatkiadás. De Orbánt nem érdeklik az eladósodás hosszú távú hatásai, csak a rövid távú hatalmi érdekeit tartja szem előtt. Ez a modell volt jellemző a hetvenes-nyolcvanas években a Kádár-rendszerre is: a fogyasztás húzta eladósodás. A beruházások miatti eladósodásban ott van a lehetőség, hogy az kitermeli a törlesztés alapjait. A fogyasztásnál ez sokkal kevésbé működik. A legrosszabb modellbe vezette Orbán Viktor az ország gazdaságát.

Ennek a fogyasztásvezérelt gazdaságpolitikának van még egy következménye, hogy inflációt gerjeszt. Januárban alaposan megugrott az infláció. Ezt ennyire nem lehet belátni?

Nagyon meglepő volt az 5,5 százalékos inflációs adat, ami az unióban megint dobogós, erre tényleg senki nem számított. De, ami igazán döbbenetes volt és a legrosszabb időkre emlékeztetett, hogy decemberhez képest 1,5 százalékkal emelkedtek az árak, miközben az eurózónában a januári árszint alacsonyabb volt a decemberinél. A drágulás gyorsulásában benne volt az élelmiszerárak emelkedése, a forint gyengülése, a jövedéki adók, a bérköltségek növekedése és a cégeknek az a törekvése is, hogy kompenzálják az elmúlt évben – a kormányzati politika miatt - elszenvedett veszteségeiket is. És sajnos nem biztató a helyzet előre nézve sem, amit többek közt előrevetít az alapinfláció masszív és általános inflációt meghaladó mértékű emelkedése is. A következő hónapokban valószínű 4-5 százalékos inflációval fogunk együtt élni. Éves átlagban 5 százalék körüli lehet a drágulás, szemben a költségvetésben kalkulált 3,2 százalékkal.

Nagy Márton intézkedéseket ígért. Valóban jönnek az árstopok?

Ez reális forgatókönyv, ugyanis jelenleg nem gazdasági, hanem politikai kormányzás folyik. Az árstop a politikai kormányzás eszköze, amellyel azt akarja kifejezni a kormány, hogy megvédi a családokat az inflációval szemben, ami politikai szempontból bejöhet, főleg a Fidesz szavazók körében. De saját magukat is megnyugtatják vele, olyan mintha csináltak volna valamit. Társadalompolitikailag viszont az árstop rossz, mert gazdag és szegény ugyanazon az áron tud vásárolni, aminek következtében tovább nőhet a társadalom polarizációja. A gazdasági hatások is kedvezőtlenek. Hiszen azon termékek, amelyekre bevezetik a hatósági árat, valóban nem fognak drágulni, de minden más termék ára, ahogy az előző árstopos időszakban is, emelkedik, és az elszenvedett kereskedői veszteségek pótlása további áremelésekkel jár majd az árstop feloldása után is. Arról nem beszélve, hogy a Gazdasági Versenyhivatal fogja vizsgálni az áremeléseket. A tervek szerint, ha az nem felel meg a fogyasztók érdekeinek, akkor szankcionálnak. Vagy hallhatjuk, hogy Nagy Márton rendre berendeli az élelmiszeripari kereskedelmi szervezetek vezetőit, érdekképviselőit. Ezek durva, önkényes beavatkozások a piacgazdaságba, amelyek rövid távon politikai szempontokból működhetnek, ám rombolják a piaci folyamatokat, s ezen keresztül a befektetői hajlandóságot.

Elbizonytalaníthatja ez a politika a befektetőket?

Ha a befektetők azt látják, hogy ebben az országban bármilyen döntést meg lehet hozni egyik napról a másikra, ráadásul a kormány nem tartja a szavát, akkor kétszer is meggondolják, hogy Magyarországon fektessenek-e be, de legalábbis kivárnak. A magyar gazdaság jelenlegi problémáit a német gazdaság gyengélkedésében jelöli meg Nagy Márton, ahol valóban sok probléma van. De ugyanebben a gazdasági környezetben a csehek tavaly egy százalékkal, a lengyelek pedig 2 százalékkal nőttek, ezzel szemben a magyar gazdaság fél százalékos növekedést tudott produkálni, ami nem felzárkózást jelentett, hiszen az EU ennél gyorsabban nőtt. Az eltérést a környező országokhoz képest az Orbán-kormány politikája magyarázza. Egyrészt uniós pénz ide nem jön, vagy csak csurran cseppen, amiről a kormány tehet. Másrészt a kormány a 2022-ben a választások megnyerése érdekében kiszórt pénzek kiváltotta súlyos költségvetési deficitnövekedést részben a beruházások befagyasztásával igyekezett ellensúlyozni. Az elmúlt két évben a technikai fejlődést hordozó állóeszköz-fejlesztések több mint 20 százalékkal estek, ami példátlan a magyar gazdaságban. Ezzel a jövőbeni növekedés lehetőségeit kapcsolták ki, ami a magyar gazdaság további lecsúszásának rendszerbe épített biztosítéka, tekintettel arra is, hogy közvetlen versenytársainknál ugyanakkor emelkedtek a beruházások. Harmadszor, lemaradásunk oka az a kiszámíthatatlan, durva piacgazdasági beavatkozásokkal telített, a gazdasági versenyt politikaival felcserélő gazdaságpolitika, amit Orbánék folytatnak.

Az Orbán-kormány képes még visszafordulni ezen az úton?

Nem látok erre lehetőséget. Ezt a piacgazdaságtól egyre távolodó rendszert ők építették ki, ebben nem fognak visszafordulni. De nem is akarnak, ezt tükrözi vissza az unió jogállamisági követelményeinek teljesítésével szembeni ellenállásuk. A helyzeten az sem változtatna, ha megindulna az általuk várt keleti tőkebeáramlás, mert a gazdaság működtetésének strukturális problémái vannak, ezek egyre inkább zsákutcát jeleznek. Zsákutcában egyébként nem szerencsés fokozni a sebességet. Hogy kikerüljünk a jelenlegi lefele tartó spirálból, ahhoz kormányváltás, rendszerváltás, modellváltás kellene.