Magyar nyugdíjas az automatánál: Újrakezdtem a gyűjtést, most már a saját temetésemre

– Hülye kérdés! – csattant rám egy Ferencként bemutatkozó, jókedélyű, 73 éves férfi Pécs kertvárosi lakótelepének egyik ATM-jénél. – Azért a sietség, mert egy kanyim sincs.

– Szóval, nem tudja okosan beosztani a nyugdíját?

– Hahaha! – mímelt nevetést ironizáló kérdésemre Ferenc, majd így folytatta: – Ilyen kevés pénzt, mint az enyém könnyű beosztani! De nem panaszkodom, elég rendes a nyugdíjam, 282 ezer, a dohánygyárban dolgoztam, a feleségem is kap 240-et, elvagyunk ennyiből. Csak tudja három lányom és öt lányunokám van, nekem a nőnap kész csőd. Most is elment csokrokra, csokikra, likőrökre vagy 100 ezer forint. Nem rossz a nyugdíjam, de ha valami plusz kiadás beesik, akkor végem.

Márciusban Pécsen és Kaposváron a pénzkiadó automatáknál sorban álló idős emberekkel beszélgettem, főképp arról kérdeztem őket, hogy miért rohanják meg az automatákat már a nyugdíjátutalás reggelén. A Pécs-kertvárosi lakótelep említett ATM-jénél 8 óra 32 perckor egy lélek se állt. Egy perc múlva viszont négyen. Mint kiderült, valamennyien a közelben állva várták a telefonjukra érkező jelzést, hogy megérkezett a számlájukra a nyugdíj.

– Már itt vagyok nyolc óta – vallotta be a 71 éves Éva, aki egy baromfifeldolgozó cégtől ment nyugdíjba.

Az utalás reggelén automatákhoz járulók válaszaiból egyértelműen az derült ki, hogy már elfogyott az otthon spájzolt készpénzük, s egy 2-3 ezer forintos bevásárlásra sem telt volna. De eleve így is tervezték, mindig úgy költenek, hogy a nyugdíjig tartsanak ki, aztán majd fel lehet egy kicsit lélegezni.

A 80 éves Zita Pécs kovácstelepi városrészében egyedül él egy családi házban. Botjára nehezedve ballagott a közeli bankba.

– Dajka voltam, kevés a nyugdíjam, ilyenkor már csak fillérek maradnak – osztotta meg velem az anyagi helyzetét. – Mindig az első napon jövök, mert addigra már van egy csomó csekkem, amit be kell fizetni. Tartalékom alig van, ahhoz nem merek nyúlni, csak addig nyújtózom, ameddig a takaróm ér. Ezért a nyugdíj előtti napokban már nem veszek szinte semmit.

Gabriella egy 30 kilométerre lévő, kicsi faluból jött be Pécsre az anyósa nyugdíjáért, az önkormányzat kisbusza hozta őt el.

– Nálunk nincs ATM, és a környező falvakban sincs, ahol mégis, ott már gyakran reggel kiürül az automata – tudtam meg az 50 éves asszonytól. – Az első napon szükség van a pénzre, mert ilyenkor már ott van az asztalon egy halom csekk. A bankszámlának ugyan van költsége, mégis megtartja a számlát az anyósom, mert ha a postás hozná a nyugdíjat, akkor csak valamikor huszadika után érkezne meg a pénz. Addig nem várhatunk, nekünk minden nap számít. Hárman élünk együtt, tartunk csirkét, disznót, húsra nem igen költünk, adósságunk nincs, de mindannyiunknak kicsi a jövedelme, nagyon óvatosan vásárolhatunk.

Pethes Lajos is azért jön mindig a nyugdíjutalás napjának reggelén egy pécsi ATM-hez, mert falujában Zókban és annak környékén nincs automata, s ha nem jön be délelőtt, akkor elfogy a pénz a gépből, és keresni kell másik automatát.

– Minden hónapban kétszer veszek fel pénzt, mert otthon csak annyit tartok, amennyit elköltök két hét alatt, nem szeretem, ha sok pénz van a házban,

– avatott be a gazdálkodási szokásaiba az egykor autószerelőként dolgozó, 74 esztendős férfi. – Készpénzzel szeretek fizetni, akkor mindig tudom, hol tartok, ha kártyával fizetek, egy idő után elfelejtem mennyit költöttem, és mennyi van még a számlámon.

Ezt többen is megemlítették. A fentebb már idézett Zita meg is szüntette a kártyáját, mert mindig attól tartott, hogy túlköltekezik, ezért ő nem kint, hanem bent állt sorba a pénzéért, és a banki ügyintézőtől vette fel azt. Amúgy is biztonságosabbnak véli, ha nem kell automatához mennie, igaz, így többe kerül a pénzkivétel, de számára ez a megnyugtatóbb.

Gizella, aki Lábod községből utazott be az egyik kaposvári ATM-hez, ugyancsak megszüntette a kártyáját, mivel ő se tudta követni, mennyi pénz van a számláján. A 69 éves asszony idős férjével, lányával és annak párjával közösen lakik egy családi házban. Vejének átlagos a fizetése, tucatnyi betegségtől szenvedő, leszázalékolt lánya viszont csak 29 ezer forint rokkantellátásra jogosult. Az egykor vágóhídon dolgozó Gizella nyugdíja 139 ezer forint, férjéé is hasonló összeg. Az asszony bevallja, hogy nagyon kicentizetten élnek:

Az egyik kaposvári ATM-nél megszólított Erikának – a 69 esztendős Illés Istvánnénak – is egy temetésre elegendő tartalékja volt.

– Három éve meghalt a „papa”, szóval a férjem, s akkor elment az a pénz – tárta szét a karját Erika – Úgyhogy újrakezdtem a gyűjtést, most már a saját temetésemre.

A rövid haját vörösre festő, sovány, beesett arcú, erősen hiányos fogazatú asszonytól megtudtam, hogy egykor konyhán dolgozott, a nyugdíja most 131 ezer forint, ehhez kap még 40 ezret özvegysége okán. Erika háromszobás panellakásban él Kaposváron, a nyugdíjból kijönne valahogy, de van hat unokája és három dédunokája, ha azoknak is akar néha venni valami apróságot, akkor ez a pénz nem elég, ezért tíz évvel ezelőtt elszegődött négy órában takarítani az egyik áruházhoz:

– Nemcsak a pénz miatt csinálom – mondta panaszkodó felhang nélkül. – Nyugdíj után három hónappal rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni magammal. Szükségem van valami elfoglaltságra. De tény, hogy a pénz is kell, azért is jövök mindig már az első napon a nyugdíjért.

Erika is készpénzből vásárol, ő se tudja követni, hogy hol tart, ha kártyával fizet. Ebben szerinte az inflációnak is szerepe van, képtelen megjegyezni a sűrűn emelkedő árakat. Ezt rajta kívül szinte valamennyi általam megkérdezett nyugdíjas elmondta, úgy vélték, lehetetlen ma megtervezni egy vásárlást, mert a boltban mindig kiderül, hogy többet kell költeni, mint amennyit akartak.

– Az a vásárlás, ami egy-másfél éve kijött tízezerből, most 14-15 ezerbe kerül – állította határozottan a fentebb már idézett Pethes Lajos. – Nem értem miért beszélnek 4-5 százalékos inflációról.

Pécs nyugati felében, egy átalakított présházban él a válása óta Nagy József István. Az aktív korában a megyei kórházban karbantartóként dolgozó, s 88 évéhez képest hihetetlenül fürgén mozgó férfi kiakadt, amikor szóba hoztam neki, hogy a KSH szerint tavaly 5 százalék alatt volt az infláció:

– Aki ezt mondja, az vizsgázzon le újra matekból és az élet nevű tantárgyból! Az elmúlt években mindig 10 százalék fölött volt az infláció, sőt, volt az húsz is. Nekem 180 ezret utalnak, de elmegy az utolsó fillérig, ezért mindig 12-én jövök az automatához, semmi tartalékom. Pedig drága hobbim nincs, az egyetlen luxuscikkem a 14 éves Fordom, na, meg szedek nyolcféle gyógyszert és többféle vitamint is.

Zsuzsanna és Margit egy házban laknak Kaposváron, s a hetvenes éveit taposó két asszony a nyugdíjutalás délelőttjén együtt szokott elsétálni az ATM-hez. Így érzik biztonságosnak, és az úton el is csevegnek kicsit.

– Minden megdrágult, nekem karácsony előtt igénybe is kellett vennem a hitelkeretemet – vallotta be Zsuzsanna. – De nem voltam ideges, mert tudtam, hogy jön a „tizenharmadikhavi”. Az bőven fedezte is az adósságomat.

– Nekem is jól jött a plusz nyugdíj – bólintott rá Margit. – Nem tudom mi lesz, ha megszűnik, mert ugye az unió követeli, hogy a kormány törölje el.

Megjegyeztem nekik, hogy az unió nem követeli ezt, csak az Orbán-kormány által is megígért nyugdíjreformot sürgeti. Több európai országban is van 13. havi, Ausztriában, Spanyolországban, Portugáliában pedig 14. havit is kapnak a nyugdíjasok. Úgyhogy az unió nem akarja megszüntetni a tizenharmadik havit. Meglepetten néztek rám:

– Miért mondja ezt?! – csattant fel Margit. – A rádió meg a tévé bemondta, hogy az unió követeli!

– Én is hallottam – vette át a szót Zsuzsanna. – Ez kérem, tény!

– Ezt csak a kormánysajtó hirdeti – próbáltam meggyőzni őket –, de ez az állítás egy ezerszer cáfolt, népbutító hazugság.

Zavartan összenéztek, egy-két mondattal még védték az igazukat, aztán úgy döntöttek, hogy velem nem érdemes vitatkozni, és hazaindultak.

Az ATM-et mindenhova megígérték

A kormány célja, hogy a készpénzhasználat bővítése érdekében minden magyar településen legyen ATM – közölte Lázár János a minap. Az építési és közlekedési miniszter szerint „ezt a döntést hozták”, és ezt fogják végrehajtani „a következő hetekben.” A terv nem egyszerű, mert jelenleg alig ezer településen van ATM, miközben 3155 településen laknak Magyarországon.