A Szőlő utcai javítóintézetben történt botrány alapjaiban rengette meg a hazai gyermekvédelembe vetett, amúgy is ingatag bizalmat. Míg itthon a kormány a rendőri felügyeletben látja a garanciát a „rendteremtésre”, addig tőlünk nyugatra – és a régiónk más országaiban is – évtizedek óta azon dolgoznak, hogyan lehet a javítóintézetekben a szakmai munkát minél inkább gyermekközpontúvá tenni a pedagógia, a pszichológia és a szociális munka segítségével és dominanciájával.
A leginkább szembetűnő különbség a hazai és a nyugat-európai modell között a személyi állomány összetételében és képzettségében keresendő.
Európában alapvetés, hogy a javítóintézet nem börtön, hanem a nevelési egy speciális színtere legyen.
Nyugat-Európában nem mindenhol léteznek az itthon ismert javítóintézetek, így összeállításunkban azokkal az intézményekkel foglalkozunk, amelyek funkciójukat tekintve a legközelebb állnak ezekhez.
Nem börtön a javítóintézet – A Magyar Kriminológiai Társaság helyretette a fideszes kommunikációtNÉMETORSZÁG A rendszer központi eleme a nevelés. Egy 2006-os határozatban a karlsruhei Alkotmánybíróság kimondta, hogy a fiatalkorúak fogva tartásához különleges jogalap szükséges. A tartományok által fenntartott intézményekben dolgozó személyzet gerincét nem biztonsági őrök, hanem diplomás szociális munkások („Sozialarbeiter”), pszichológusok és speciális pedagógusok alkotják. Még azoknak a személyeknek is, akik az intézmény biztonságért felelnek, speciális, fiatalkorúakra szabott pszichológiai és pedagógiai továbbképzésen kell átesniük. Nem fordulhat elő, hogy valaki a felnőtt börtönvilágból érkezve, a megfelelő átképzés nélkül kezdjen el 14-18 évesekkel foglalkozni.
A német „zárt otthonok” többségében a munkaterápia dominál. A fiatalok professzionális műhelyekben (asztalos, fémipari, kertészeti) dolgoznak mesteremberek irányítása alatt. A cél, hogy a bent töltött idő alatt megszerezzenek egy rész-szakképesítést, ami az intézményből való kikerülés után azonnali munkavállalást tesz lehetővé. A német felfogás szerint a bűnözés legjobb ellenszere a biztos megélhetés és a szakmai büszkeség.
FRANCIAORSZÁG A magyar javítóintézethez legközelebb álló francia intézménytípus a zárt oktatási központ (Centre Éducatif Fermé – CEF). Ezek kifejezetten a bűnismétlő, nehezen kezelhető fiataloknak létrehozott, zárt létesítmények, de a működésük logikája szöges ellentétben áll a most bevezetett magyar modellel. Az intézményeket az igazságügyi minisztérium alá tartozó Ifjúságvédelmi Hivatal (PJJ) vagy államilag megbízott civil egyesületek működtetik. A fiatalokkal nevelők („éducateurs”) foglalkoznak, akiknek speciális állami diplomával kell rendelkezniük. Egy 12 fős csoportra (egy CEF általában ilyen kis méretű) 12-15 felnőtt jut; tanárokról, pszichológusokról és sportoktatókról van szó.
Rendőrök csak akkor jelenhetnek meg az intézményben, ha konkrét bűncselekmény történik vagy szökés, de a pedagógiai fegyelmezésben nem vesznek részt. A rendőrök jelenléte az intézeten belül a francia szakmai protokoll szerint zavarná a pedagógiai munkát.
A CEF intézményeiben a tanulás nem az „iskolapadban” történik. Mivel a legtöbb fiatalnak súlyos tanulási nehézségei és iskolai kudarcai vannak, itt műhelyiskola-jellegű oktatás folyik. A délelőttök gyakran projektalapú tanulással telnek: nem történelmet magolnak, hanem például egy saját újságot szerkesztenek, amin keresztül tanulják a nyelvtant és a társadalomismeretet. Kiemelt szerepe van a sportnak és a művészeteknek: a francia rendszerben a sport nemcsak "levezetés", hanem a szabálykövetés és a csapatmunka tanulásának eszköze.
Fővárosi és vidéki gyermekvédelmi intézményekben razziázik a rendőrségSPANYOLORSZÁG A fiatalkorúak zárt intézeti nevelése szakértők szerint talán a legprogresszívebb Európában, és statisztikailag a legeredményesebb a visszaesés megakadályozásában. Az állam gyakran nonprofit, szakmai szervezetekre (pl. Fundación Diagrama) bízza a javítóintézetek teljes üzemeltetését. A személyzet gerincét egyetemi végzettséggel rendelkező szociális nevelők adják. A biztonsági őrök száma minimális, fegyvert nem viselhetnek. A felügyeletet a pedagógusok látják el, akik együtt étkeznek és sportolnak a fiatalokkal.
A Fundación Diagrama által üzemeltetett központokban a kognitív viselkedésterápia (CBT) áll a középpontban.
Nem leszidják a gyereket, ha agresszív, hanem megtanítják felismerni azokat a „pontokat", amelyek a dühkitöréshez vezetnek. A spanyol modell különlegessége a mentorprogram: minden fiatal mellé személyes mentort (pedagógust) rendelnek,
aki nem felettesként, hanem társként kíséri végig a fejlődés útján, és segít a jövőkép kialakításában.
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG Bár az angolszász rendszer szigorúbb, a „javítóintézeti” szintnek megfelelő Secure Children's Homes (SCH) intézmények itt is teljesen elkülönülnek a börtönöktől. Ezeket a helyi önkormányzatok üzemeltetik, nem a rendőrség. Az intézmények kiterjedt személyzettel működnek. Gyakran két felnőtt jut egy gyerekre. A fókusz a terápián és az oktatáson van.
A szakmai munka során a „Biztonságos Lépcsők” elnevezésű keretrendszert alkalmazzák. Ez egy integrált, egészségügyi és pszichológiai modell, amelynek lényege, hogy minden dolgozó – a szakácstól a nevelőig – "trauma-tudatos" képzést kap. A módszer, az úgynevezett PACE-modell (Playfulness, Acceptance, Curiosity, Empathy – Játékosság, Elfogadás, Kíváncsiság, Empátia) alapján működik. A cél, hogy a gyerek ne a félelmet, hanem a biztonságos kötődést tapasztalja meg a felnőttekkel kapcsolatban. A napirend része a rendszeres, klinikai pszichológus által vezetett csoportterápia, ahol a dühkezelést tanulják.
AUSZTRIA Az osztrák (és német) szociálpedagógia több mint százéves hagyományra épül, amely a nevelést, a szociális támogatást és a közösségi beágyazottságot egységes szakmai keretben kezeli.
Ez a szemlélet abból indul ki, hogy a problémás viselkedés nem pusztán egyéni kudarc, hanem társadalmi és kapcsolati zavarok következménye, ezért a beavatkozásnak nem büntetnie, hanem fejlesztenie és újrakapcsolnia kell a fiatalt a közösséghez.
Ausztriában az igazságügyi minisztérium felelős a büntetés-végrehajtásért, de a szakmai felügyeletet gyermekvédelmi szakemberek látják el. A rendőrség jelenléte egy javítóintézetben kizárólag vészhelyzetre (pl. zendülés, szökés) korlátozódik, nem vesznek részt a napi működtetésben vagy a nevelésben.
OLASZORSZÁG Az igazságügyi tárca alá tartozó Fiatalkorúak és Közösségi Igazságügyi Főosztály felel az intézményekért. Az olasz rendszer híres arról, hogy a lehető legkevesebb fiatalt zárja intézetbe; helyette a próbaidő és a közösségi jóvátétel dominál. Elképzelhetetlen lenne, hogy a csendőrség vegye át egy nevelőintézet irányítását. Itáliában hasonló modell érvényesül, mint Spanyolországban. A nevelők együtt élnek a különféle csoportokkal, együtt főznek, takarítanak és az étkezések is közösek. Ez a családpótló modell segít újradefiniálni a fiatalok felnőttekhez való viszonyát. A konfliktusokat nem veréssel, hanem úgynevezett helyreállító beszélgetésekkel rendezik, ezeken közösen beszélik át a sérelmeket és a jóvátételt.
Egyes nyugati modellek sajátossága: a büntetés helyett a jutalmazásra építenek. A fiatalok pontrendszerek alapján gyűjthetnek kiváltságokat (több telefonhasználat, extra kimenő). Ez megtanítja őket arra, hogy a pozitív viselkedésnek közvetlen, kézzelfogható haszna van. Az Egyesült Királyságban, a Reading közelében található Mile House Terápiás Iskolákban például a nap minden sikeres momentuma (részt vett az órán, nem káromkodott) pontot ér, amit beválthatnak a saját „boltjukban". Ez a rendszer egyre inkább modellé válhat a brit gyermekvédelemben.
Egyesült Államok: a profit az elsődleges
Az Egyesült Államokban a javítóintézetek (juvenile detention centers) jogilag és működésükben is sokkal közelebb állnak a büntetés-végrehajtási intézményekhez, mint az európai, gyermekvédelmi fókuszú modellhez. Míg Európában ez állami feladat, az Egyesült Államokban becslések szerint a fiatalkorúak legalább 30 százalékát magáncégek által üzemeltetett intézményekben felügyelik. A fenntartásról gyakran profitorientált vállalatok gondoskodnak. Ez a rendszer bírálatok kereszttüzébe került: a profitmaximalizálás sokszor a szakmai stáb és a képzések rovására megy.
A statisztikák szerint a magánintézményekben gyakran magasabb a személyzet fluktuációja és alacsonyabb a képzettségük. Sokszor minimális tréninget kapott ifjúsági felügyelőket alkalmaznak pedagógusok helyett, ami növeli a bántalmazások kockázatát.
Az amerikai rendszer ellentmondásos. Egyszerre vannak jelen a katonás fegyelmezésre építő és a legmodernebb terápiás módszerek. Sok államban (Texas, Florida) még mindig népszerűek a katonai kiképzőtábor-jellegű javítóintézetek, ahol az egyenruhás fegyelmezés, a gyermekekkel való üvöltözés a nevelés alapja. A kutatások azonban bizonyították: ez a modell nem csökkenti a bűnözést, sőt, gyakran növeli az agressziót.
Ezzel szemben a progresszívebb államokban (Kalifornia, Massachusetts) terjed a „traumatudatos gondoskodás” (TIC). A rácsok mögé kerülő fiatalok 75-90 százaléka súlyos traumát élt át korábban. Itt olyan programokat használnak, mint a TARGET (Trauma Affect Regulation: Guide for Education and Therapy), ami kifejezetten arra tanítja a fiatalokat, hogyan szabályozzák az agyuk stresszközpontját, s ne ütéssel reagáljanak a konfliktusra. Ezekben az intézményekben (például Missouri model otthonaiban) nem őrök, hanem diplomás szakemberek dolgoznak.
Bár törvényi előírás, hogy a fogvatartott fiataloknak oktatást kell kapniuk, a gyakorlat vegyes. A legnagyobb probléma, hogy a biztonsági szempontok gyakran felülírják a tanítást. Ha balhé van az adott szárnyon, elmarad az óra. A legfrissebb adatok szerint a javítóintézeti iskolákban a diákok gyakran csak napi 2-3 órát tanulnak, és a tanárok sokszor nem szaktanárok, hanem általános korrepetitorok.
