A Migration Aid civil szervezet 2024 augusztusának végéig működtette Budapesten a Learning Without Borders (LWB) pop-up iskolát, ahol jórészt menekült tanárok tanítottak menekült gyerekeket. Segítettek a szülőknek, a gyerekeket fejlesztették, a háborús traumákat is próbálták kezelni. Miután tavaly őszre megnyitott az első Magyar–Ukrán Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium Csepelen, az LWB megszűnt. A soroksári barkácsáruház legfelső emeletén jelenleg iskolai előkészítőt, korrepetálást, gyermekjógát, magyarnyelv-tanfolyamokat és mentálhigiénés szolgáltatásokat kínálnak az itt maradottaknak. A traumatudatos szemléletre, a mentális egészségmegőrzésre továbbra is óriási szükség van: a pszichológusuk naptára most is tele, egész családokat gondoz, és felméri az újonnan érkezők mentális állapotát.
A traumatizáltsághoz nem feltétlenül kell bombák és drónok között élni. Elég a bizonytalanság, a félelem, az aggodalom az otthoniakért, a frontra vezényelt férfi családtagokért.
Emellett a Migration Aid győri menekültszállóján is egész családok (nők, gyerekek, nagyszülők férfiak nélkül) vannak elszállásolva. Közülük többen most már évek óta egy tíz négyzetméteres szobában laknak. Innen is próbálják időnként programokra kivinni a gyerekeket, illetve 2026 tavaszától ukrán partnerszervezetekkel együttműködve segítik a háborúban az oroszok által elhurcolt, időközben hazakerült ukrán gyerekek rehabilitációját – ezekhez a programokhoz Zala vármegyében, a Kis-Balatonnál létrehozták az Alpakaland ökoterápiás teret.
Egy kormányablak mind fölött
Sok minden változott csak az utóbbi másfél évben, az adminisztrációs eljárás például többcsatornásból egyetlen belépőpontra szűkült. Míg kezdetben mindenütt a helyi kormányhivatalok intézték a menekültek törvény által előírt elhelyezését,
ma bárki jön Ukrajnából, aki Magyarországon szeretne maradni, annak a Nyugati pályaudvari kormányablakba kell bemennie, egyedül ott van ukrán ügyintéző.
Ott kell jeleznie, hogy kérne ellátást, és ha megállapítják, hogy jogosult erre, beveszik egy magyarországi menekültszállóra. Ezeket továbbra is különféle szervezetek üzemeltetik – országszerte száznál is több ilyen szálló, panzió van –, de már nem a kormányhivatalokkal állnak szerződéses viszonyban, hanem a tavaly augusztusban módosított, vonatkozó 104/2022-es kormányrendelet értelmében a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal. Ők jelölik ki, hol van szabad kapacitás (emellett egyes önkormányzatok – köztük a fővárosi is – fenntartanak még szállásokat). Az említett módosítással az ellátásra jogosultak körét is jelentősen szigorították; ez volt a legdrasztikusabb változás, amivel csaknem lefelezték a jogosultak számát, a kárpátaljaiakat pedig teljesen kizárták. Jelenleg csak a hivatalosan háború sújtotta területeknek elismert régiókból érkezők jogosultak ellátásra, ez a térkép azonban az azóta eltelt időben egyszer sem frissült – nyilatkozta lapunknak Siewert András, a Migration Aid operatív vezetője.
A hivatalos nyilvántartásban 33 ezer főre teszik az ukrán menekültek számát, ám ennél lényegesen többen élhetnek Magyarországon. Egyrészt ők csupán azok, akik menedékkérelmet nyújtottak be, vagy menedékes státusszal rendelkeznek. Ebben a számban nincsenek benne a munkavállalói tartózkodási engedéllyel rendelkezők, sem azok, akik egyáltalán nem jelentkeztek be a rendszerbe.
– Nagyon sokáig voltak olyan ukránok, akik azt mondták, csak ideiglenesen vannak itt, nem kérnek menedékes státuszt, nem is akarják, hogy bármi közük legyen a magyar államhoz. Van egy nagyon nagy szürkezóna, amiről csak akkor szerzünk tudomást, ha valaki jelentkezik nálunk.
Minden héten jön két-három e-mail, hogy itt és itt vagyunk, próbáltunk eddig meglenni, de nem bírjuk már anyagilag
tudunk-e segíteni albérlet-támogatásban vagy élelmiszerrel – osztja meg tapasztalatait a szakember.
A rendőrségi statisztikákat nézve, hogy naponta hányan lépik át a határt Ukrajna felől, van nagyjából napi harminc fő, akiknek kiállítják az ideiglenes 30 napos tartózkodási engedélyt. Ők általában az újak, mindenki más ide-oda vándorol, és akadnak „hibrid” családok is, ahol az apa például már a háború előtt is itt dolgozott, így ő nem igényelhetett menekültstátuszt, de az őt ide követő felesége és gyermekei igen. Sokan visszamennek hétvégére találkozni a férjekkel Kárpátaljára, vagy akár Kijevig.
A kezdeti nyugatra menő hullám megszűnt, akik időnként haza akarnak utazni, azoknak (az utazási támogatások megszűntével) jóval költségesebb mondjuk Németországból elindulni. Magyarország ilyen szempontból felértékelődött, mint szomszéd ország.
Egy időben látható volt olyan tendencia is, hogy akik távolabbra mentek, visszajöttek, próbáltak közelebb lenni Ukrajnához. Azok közül, akikkel a szervezet kapcsolatban van, az elmúlt másfél évben nem akadt már olyan, aki nyugatra ment volna. Kevesen ugyan, és nem önszántukból, de visszatértek Ukrajnába, például mert nem tudták az itteni életüket tovább finanszírozni, sem a lábukat megvetni.
„Ők most egy picit fellélegezhetnek” – Tízen kaptak méltányosságot 72 ukrán menedékes közülA munkavállalói státuszban lévők, akik szintén több ezren vannak, megint csak akkor bukkannak fel, amikor gond van. Több magyar cég is ilyen státuszba csábította át az embereket, többségben az ukrán belső menekülteket, akik a háború elején kelet-ukrajnai területekről átmentek Kárpátaljára és a nyugat-ukrajnai területekre.
– Úgy toborozták a munkaerőt, hogy az anyuka jöhet dolgozni, és a munkásszálláson ott lakhat a gyerek is. Ez korábban nem volt így, pont az ukránoknál vezették be, és sokan jöttek át így. Tehát sokszor anyuka, gyerekek, nagymama lakik a munkásszálláson, és az anyuka dolgozik, de ha ő elveszíti a munkáját, akkor hirtelenjében kikerül mindenki az utcára. Ekkor kezdenek el kétségbeesetten keresni, hogy most mit csináljanak – érzékelteti Siewert András.
Növekvő fejtörés, csökkenő források
Amióta az orosz–ukrán háború és az ukrán menekültek felkerültek a térképre, azóta az ügy kommunikációja is sokkal nehezebbé vált. Magyarország abban a kivételes helyzetben van – az EU-ban ez biztosan egyedülálló –, hogy más szabályozás vonatkozik az Ukrajnából érkezőkre, mint akár a déli határzáron át próbálkozó szírekre, afgánokra. Nincs egységes kezelése a harmadik országból Magyarország területére lépőknek, mindegy, hogy a zöldhatáron át érkeznek, vagy pedig legálisan. Ukrajna felől is sok a zöldhatáron keresztüli érkező, főleg férfiak, akik másképp nem tudnak kijönni az országból. Mégis őket másképp bírálják el, mint amikor valaki más formában illegálisan jön be az országba. Időközönként még a rendőrök is törik a fejüket, hogy mi a teendő, ha mondjuk Románia felől, a zöldhatáron érkeznek az ukránok, most már a schengeni zónán belülről.
„Az ellenség bármit mesterkedhet, nem éri el, hogy egymásnak ugrassza az ukrán és a magyar népet” – Hatvanhét ukrán hadiárva üdülhetett a BalatonnálA Migration Aid működése, segítő eszköztára is sokat változott. Humanitárius segítségnyújtásra uniós projektek keretén belül nincs pénz, más forrásokra csak a magyar államon keresztül lehetne pályázni, de itt is inkább nagyobb szervezeteket részesítenek előnyben. Nincsenek is már meg azok a forrásrendszerek, amelyek a háború elején megvoltak. Létezik ugyan az a támogatási rendszer még az állam részéről, ami 5000 Ft/fő/nap, amiből az étkezést és a szállást kell megoldani. (Az állam lényegében csak az alapszükségletek biztosítására törekszik, ebben semmiféle integrációs vagy mentálhigiénés támogatás nincs.) Tavaly augusztus óta azonban ez csak azokra vonatkozik, akik olyan régiókból érkeznek, amelyeket Magyarország hivatalosan háború sújtotta területként ismer el.
Céges támogatások szerencsére még mindig akadnak, ingyen megkapják az iskola 800 négyzetméteres terét, egy másik multi egy 600 négyzetméteres adományraktárat biztosít számukra, szintén ingyenesen. Év vége felé sincs már értelemszerűen ugyanaz az adakozás, mint korábban. – Minden konfliktus esetében először van egy nagy lendület a támogatásokban, utána ez visszaesik, és valahogy másképp kell megoldani. Én tíz éve ezt csinálom, úgyhogy most már félig-meddig rutin az állandó alkalmazkodás a mindenkori változó körülményekhez – árulja el Siewert András.
Siewert András szerint az első időben volt némi bizalmatlanság a magyarokkal szemben. De utána rájöttek, hogy ez inkább csak politikai kommunikáció, és valójában a legtöbben pozitívan viszonyulnak hozzájuk
A negyedik magyarországi karácsony sok ukrán család számára már nem az átmenetről, hanem a kényszerű berendezkedésről szól. Egyre kevesebben bíznak abban, hogy hazatérhetnek, innentől már magyar iskolát, albérletet, munkát keresnek, próbálnak itt beilleszkedni a társadalomba. A legtöbben azonban egyszerűen csak nyugalmat szeretnének: kiszámítható kereteket, emberi bánásmódot, és azt az érzést, hogy nem egyik napról a másikra kell élniük. Ezért ha belátható időn belül vége is lenne az orosz–ukrán háborúnak, a mentálhigiénés támogatásra akkor is nagyon sokáig szükség lesz. Akik eldöntötték, hogy ők most már Magyarországon maradnak, azoknak egy bizonytalansági faktorral kevesebb van az életükben, de ez ennyi – világít rá a szakember.
Zelenszkij újraplakátolva
A migránsozás a kormánypártok politikájának és most folyó választási kampányának is egyik alappillére. Nemrég plakátolták ki az egész országot a legújabb, aranyvécés műremekekkel, de az eggyel korábbi nemzeti konzultáció is virtuálisan epét hányt az ukránokra. Vajon mennyit érzékelnek ebből az itt élők, és mennyire nyomaszthatja őket az ukránellenesség?
– Zelenszkijt felismerik, időközönként megkérdezik tőlünk, hogy megint miért van ő a plakátokon. De a propaganda nem különösebben foglalkoztatja őket
– vélekedik Siewert András. – Az első időben volt némi bizalmatlanság a magyarokkal szemben. De utána rájöttek, hogy ez inkább csak politikai kommunikáció, és valójában a legtöbb ember, akikkel találkoznak, a velük foglalkozó szervezeteknél dolgozók is pozitívan viszonyulnak hozzájuk, segítőkészek. Akik már itt vannak egy ideje, erre már nem csodálkoznak rá. A másik oldalról pedig azok a magyarok, akiknek van már tapasztalatuk itt élő ukránokkal, akár a szomszédaik, kollégáik, munkavállalóik, vagy a gyerekük iskolatársai, és találkoznak ukrán családokkal, kevésbé hajlamosak hinni a propagandának, mint általában a kormány törzsszavazói.
