Milyen feltételei volnának a békemisszió felszámolásának?
Az ENSZ BT az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján minden évben határozatot fogad el, mellyel meghosszabbítja az EUFOR Althea mandátumát. Ez csak abban az esetben kerülhet veszélybe, ha valamelyik állandó tag vétóval él. Annak ellenére, hogy a boszniai Szerb Köztársaság az elmúlt években többször bejelentette, hogy a döntés megvétózását kérte Oroszországtól, a határozatot egyhangúlag fogadta el a Biztonsági Tanács. Egyelőre úgy tűnik, egyéb alternatíva hiányában Moszkva is kiáll a daytoni békemegállapodás állami berendezkedése mellett. A 2025. október 31-i ENSZ BT ülésen ugyan Kína és Oroszország aggodalmának adott hangot a főképviselő szerepét és az EUFOR szükségességét illetően, a döntés nem képezte vita tárgyát.
Milyen hatással van a Nyugat-Balkán biztonságára az EU és a NATO irányába elkötelezett horvát, és a kínai-orosz kapcsolatok mellett nyugati beszerzéseket is megvalósító szerb fegyverkezési verseny?
A nyugat-balkáni fegyverbeszerzések számos kül- és belpolitikai következménnyel járhatnak. A jelenlegi, globális fegyverkezés margóján a védelmi kiadások növelése demonstrálja a kormányok elkötelezettségét a nemzeti érdekek védelme iránt. Belpolitikai szempontból Horvátország és Szerbia esetében a fegyverbeszerzések a nemzeti biztonság és védelem megerősítését szolgálják. Horvátországban bevezették a kötelező sorkatonaságot, ami újabb kérdéseket vethet fel a szomszédos, jelentős horvát kisebbséggel rendelkező Bosznia-Hercegovina esetében. Egy etnikai konfliktusokkal és háborús múlttal terhelt régió esetében a fegyverkezés különösen érzékeny lehet. Bosznia-Hercegovina 2025. novemberében fogadta el az éves költségvetést. Az állami döntéshozatal – illetve sok esetben annak hiánya – akadályozza a védelmi kiadásokkal kapcsolatos előrelépéseket, a közös, állami szintű haderő modernizációját. Az utóbbi időben amerikai és török adományok érkeztek az országba, de pár új eszköz érkezése messze elmarad az európai átlagtól.
Harminc évvel Dayton után: hamu alatt izzik a parázs Boszniában, Orbán Viktor csak súlyosbítja a helyzetetHorvátország után Szerbia is bejelentette, hogy 12 darab Rafale többcélú vadászrepülőt vásárol a francia Dassault gyártótól. Szerbia elsősorban orosz és kínai haditechnikával rendelkezik, ezért a francia döntés egyeseket váratlanul ért. Ugyanakkor nem feltétlen rossz az, ha Szerbia diverzifikált védelmi ipari beszerzései kiterjednek az Európai Unióra is. A szerb és horvát fegyverbeszerzések következményei nagyon komplexek és felelőtlenség volna ezzel kapcsolatos jóslatokba bocsátkozni. Bár Bosznia-Hercegovina helyzete korántsem kedvező, az EUFOR és a NATO jelenléte garancia az ország stabilitására.
A sokszínű vallási-kulturális Balkán-félsziget társadalomtudósai közül sokan bírálják Daytont, és az etnopolitikai szegregáció helyett a polgári demokrácia alapjait erősítenék. Mit gondol erről?
Dayton elsődleges célja a háború befejezése és Bosznia-Hercegovina egységes államként történő megőrzése volt. A békeszerződés akkor egy átmeneti megoldást kínált, nem arra tervezték, hogy az ország harminc év elteltével még mindig ugyanúgy működjön. A daytoni békeszerződés sikeresnek mondható a tekintetben, hogy Bosznia-Hercegovina nem szakadt szét és a háború után egyfajta europaizációs folyamat indult el az országban. A bosnyák és horvát többséget tömörítő Bosznia-Hercegovinai Föderációra, a főként szerb lakossággal rendelkező boszniai Szerb Köztársaságra, illetve Brčko kerületre osztott ország államszerkezete és az etnikai, politikai törésvonalak mentén megosztott társadalom azonban máig nem teszi lehetővé, hogy Bosznia-Hercegovina egységes identitássá fejlődjön. Az egymást nemzeti, entitási és helyi szinten átfedő joghatóságok két entitás és három etnikai csoport között oszlanak meg, ami megnehezíti a kormányzást. Dayton a konfliktusok „befagyasztásával” tulajdonképpen intézményesítette azt az etnonacionalista politikát, amely sok esetben a legegyszerűbb kormányzati döntések meghozatalát is akadályozzák.
A daytoni revízió többször felmerült az elmúlt három évtizedben. Egyesek szerint egyszerűen három részre kellene osztani az országot a három államalkotó nemzet mentén. Csakhogy ilyen határvonalak nem léteznek, a társadalom – annak ellenére, hogy a különböző területeken eltérőek a hangsúlyok – nem homogén, nem lehet egyetlen tollvonással eltörölni a közös történelmi és kulturális emlékeket. A daytoni tárgyalások igen hosszú ideig tartottak és a kor kiemelkedő szakemberei vettek részt a folyamatban. Nem azért született ez a megoldás, mert ez jó, hanem mert egyelőre senki nem talált jobbat.
Mit adott önnek a Boszniában eltöltött két év? Mit tart az ország legnagyobb értékének, és mit a legnagyobb kihívásának a 21. század elején?
Különleges élmény olyan közegbe érkezni, ahol több kultúra és több vallás találkozik. A magyar közösség – kis mérete ellenére – kiemelt szerepet tölt be a szarajevói kisebbségi kulturális életben. Meghatározó élmény volt átélni, hogy a közös történelmi múlt milyen hatással van a helyiek és a magyarság kapcsolatára. Kétségtelen, hogy a háborús múlt meghatározza az ország jelenlegi helyzetét, de nem mondhatnám, hogy ez rányomja a bélyegét a mindennapokra. A társadalomban nem érezhetők a politikai szinten megjelenő feszültségek, de az ország funkcionális problémáiból adódó hátrányok arra sarkallták a lakosság egy részét, hogy Nyugat-Európában próbáljon szerencsét. A jelenlegi kihívások közül kiemelkedik az elvándorlás, ami komoly demográfiai kihívások elé állítja az országot. A hosszútávú következmények még nem ismertek, de sejtéseink vannak azzal kapcsolatban, hogy mit eredményezhet a népességfogyás egy stabil, de törékeny országban, ami gazdaságilag sem elég erős ahhoz, hogy a kivándorlókat idegen munkaerővel töltse fel. Az államstruktúrából adódó nehézségek és a korrupció sok esetben akadályozzák a fejlődést, így a korszerűtlen és néhol szabálytalanul működő ipari létesítmények többször járultak hozzá természeti katasztrófákhoz (illegális fakitermelés, szabálytalan kőfejtők). Bosznia-Hercegovina EU-integrációja elsősorban a szigorúbb előírások és biztonsági követelmények miatt, másodsorban pedig a lakosság megtartása érdekében lenne szükségszerű.
