Az egészségügyben idén a leglátványosabb változás Takács Péter államtitkár átöltözése volt. 2025 első hónapjaiban még inkább az ágazat menedzsereként láthattuk, amint például a nyomasztóra nyúlt várólisták kurtításával bajlódik, ám az év vége felé jobbára már csak a kampányharcos szerepében tűnt fel. A fordulat júniusra, a Takács-Kulja vitára tehető, ami az első formális megütközés volt a kormányzat és a Tisza szakpolitikusai között, s melyet az akkor éppen visszaszorulóban lévő kormányoldal egy régen várt sikerként könyvelt el önmaga számára.
Az egészségügynek azonban még ekkora fordulatot sem hozott 2025.
Az évtizedes finanszírozási problémák csökkenő teljesítménnyel társulnak, amin a szabályozgatás sem segít: a betegek egyre gyakrabban találkoznak az állami rendszerben a szakemberhiány következményeivel: a hosszú várólistákkal, valamely ellátás szünetelésével, vagy egy szolgáltatás összeomlásával, s ráadásul még a költségvetési hiány újratermelődését sem sikerül meggátolni. Aki követi az ágazat híreit, egyre inkább egy lefelé tartó spirálban érezheti magát.
Minden 60. ápolási napra jut egy kórházi fertőzésUgyan az éves költségvetések mind nagyobb számokat rendelnek az egészségügy rovatához, a gazdaság teljesítőképességéhez képest egyre zsugorodik az ágazat finanszírozása. Magyarország 2020 óta - amikor is a Covid sok extra kiadást kényszerített ki - a GDP egyre kisebb részét fordítja az egészségügyre. Az akkori 7,6 százalékos arány ma már csak 6,5 százalék, ami jócskán elmarad az OECD-országok 9,3 százalékos átlagától. S még ennek a 6,5 százaléknak is kevesebb mint kétharmadát fizeti az állami költségvetést, a többit a polgárok "zsebből" teszik hozzá.
Több jel is utal arra, hogy mennyire kevés az egészségügyre szánt mintegy 3 700 milliárd forint az idősödő és egyre több egészségügyi problémával küszködő lakosság ellátására. Közülük az egyik visszatérő gond, hogy nem sikerül megállítani a kórházak eladósodását. Noha a kormányzat ez év elején 150 milliárd forinttal megemelte a kórházak költségvetési keretét, s annak feltételéül szabta a rentábilis működtetést, a friss adatok szerint ezt sem tudják tartani. Az intézmények eladósodásával évtizedek óta foglalkozó Ivády Vilmos közgazdász egy december eleji egészségügy menedzsment konferencián úgy saccolta, hogy a jövő év elején 106-111 milliárd utólagos adósságrendezésre lehet szükség.
Takács Péter: Már számolgatják az államtitkárságon, hogy mennyi lehet kórházanként a még tolerálható adósságEz a kudarc nem csupán a költségvetés problémája, hiszen a gyakorlati tapasztalatok szerint az eladósodás elleni küzdelem legkézenfekvőbb eszköze ma a szolgáltatások szűkítése. A menesztéstől és az eladósodástól rettegő kórházi vezetők gyakorlatilag a szolgáltatások szűkítésével próbálnak spórolni. Ha viszont kevesebb a szakrendelés és a műtét, akkor az ellátásra szorulóknak is egyre gyakrabban és hosszabban kell várniuk.
A magyar egészségügy kórházi és járóbeteg-ellátási teljesítménye még 2025-ben sem érte el a Covid-járvány előtti utolsó békeévi, azaz a 2019-es szintjét. A fekvőbeteg-ellátás nagyjából 95–96 százalékon, a járóbeteg-szakellátás pedig 93–94 százalékon működik.
Másfél hónapja a Direkt36 közölt egy összeállítást magyarázandó a kapacitáscsökkentést jelző a statisztikákat. Adataik szerint 2024-ben az összes kórházi ágy 8,4 százalékán nem tudtak beteget fogadni, a budapesti intézményekben pedig a 10 százalékot is meghaladta ez az arány. A portálnak nyilatkozó, az egészségügyi irányítás működését ismerő forrás arról beszélt, hogy az intézményeken óriási a nyomás, hogy ne látszódjék a szakemberhiány, ezért osztályok, kórházi részlegek leállításával próbálják a kényszerű kapacitás-csökkenést „elfedni.”
Itt a felmérés, a magyarok csaknem egynegyede tapasztalta, hogy megszűnt az az állami egészségügyi szolgáltatás, amelyre éppen szüksége lett volnaA Népszava kérésére szeptemberben készült, reprezentatív Publicus felmérés szerint pedig a megkérdezettek közel negyede (22 százalék) tapasztalta már a megelőző esztendőben is, hogy megszűnt valamely állami egészségügyi szolgáltatás, amire neki személy szerint szüksége lett volna.
A kormányzat az előző ciklus végén nyíltan vállalta, hogy karcsúsítja, racionalizálja az ellátórendszert, s azzal a szolgáltatási pontok hálózatát hozzáigazítja nem csak a költségvetési forrásokhoz, hanem a bevethető szakemberek számához is.
Ennek egyik eszközeként a megyei kórházak irányítása alá rendelte a kisebb városi, illetve szakkórházakat. „Az utóbbiak - sokak szakmai aggodalmai szerint - e lépés egyértelmű veszteseivé válhattak volna, ám ez a félelem nem igazolódott” - jelezte Őri Károly, az ILEX Vezetési Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója a decemberi menedzsment konferencián. Szerinte ugyanis a közelgő választások miatt éppen, hogy a centrum-kórházak húzták a rövidebbet. A lakossági elégedetlenség enyhítése érdekében a megyei és egyéb centrum-kórházaknak kell bármi áron fönntartaniuk a meglévő intézményhálózatot, azaz biztosítaniuk mindenhova az orvost, és megoldani az egyre inkább "szakembertelenedő" városi kórházak ügyeleti ellátásait is.
A magyarok jelentős része önálló egészségügyi minisztériumot akar, egy ilyen tárca a fideszesek egyharmada szerint is sokat javítana a helyzetenA nagyívű reformok közül nem ez volt az egyetlen, ami aztán elsüllyedt vagy "másképp alakult". A szakrendelők államosításával is megálltak az önkormányzati fenntartású intézmények előtt. Bár a járóbeteg-ellátás alakulását azóta is a sikerekhez sorolja a kormányzati kommunikáció, a valóságban itt nem rendszer-átalakítás, hanem csak tűzoltás jellegű kapacitásbővítés zajlott. Kaptak új diagnosztikai eszközöket, meg többletfinanszírozást a vizsgálatokra, miután Takács Péter több 2025. októberi megszólalásában is elismerte: „ultrahangra sok helyen egyáltalán nincs szabad időpont”. A kormányzat idei talán legsikeresebb lépése, az országos időpontfoglaló rendszer megnyitása is a szakrendelőkhöz kapcsolódik. Az úgynevezett EgészségAblak alkalmazással a páciensek immár maguk is foglalhatnak időpontot vizsgálatokra és lehetővé tették, hogy a beteg ehhez ne csak a területileg illetékes rendelőt lássa. Csakhogy ez a lépés sem pótolhatja az orvos- és eszközhiányt.
Negyedmillió haláleset lett volna elkerülhetőEgyébként ez az év a fejlődés szempontjából kulcsfontosságú digitalizáció területén is megmutatta a magyar egészségügyi ellátás sérülékenységét. A nyár végén az ország digitális egészségügyi gerince, az EESZT is napokra megroppant: a leállás következtében a gyógyszertárak nem tudták támogatással beváltani az elektronikus vényeket, s az orvosok sem fértek hozzá a kezelések előzményeihez.
Ha a kulcsproblémákat illetően nem is hozott áttörést az év, szolgált számos kevésbé fontos, de mégis emlékezetes intézkedéssel. Így például a drága protézis-műtétekre továbbra sem sikerült olyan finanszírozást kínálni, hogy a kórházaknak igazán megérje gyorsan kiszolgálni a csípő-, illetve térdcserére várókat, viszont született új protokoll a várólistára kerülésről. Lett is ebből aztán vita - miként lapunk Szike podcastja részletesen is beszámolt - arról, hogy indokolt-e hátrasorolni a kövéreket a műtétre várók között.
Ugyancsak egy hosszú várólistákkal terhelt területet érintett a képalkotó diagnosztikai szolgáltatók kiszorítása a közellátásból.
Ennek az ellátásra gyakorolt hosszabb távú hatása egyelőre nem mérhető fel, ugyanis CT/MR-magánszolgáltatók csak novembertől veszítették el a közfinanszírozott szerződéseiket.
A szolgáltatások felfüggesztése mögött nem csupán az orvosok, hanem egyre nagyobb arányban az ápolók hiánya áll. Balogh Zoltánnak, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökének becslése szerint nagyjából 14 ezer ápoló hiányzik a felnőtteket ellátó rendszerből. Ennek ellenére az egészségügyi szakdolgozók 2025-ben nem kaptak béremelést, ahogy az orvosi bérek is változatlanok maradtak.
A Magyar Orvosi Kamara hiába indított februárban „A magyarok egészsége többet érdemel” címmel országos kampányt. 70 óriásplakátot helyeztek ki országszerte, melyeken a hazai egészségügy visszásságaira - az indokolatlanul alacsony finanszírozástól az indokolatlanul magas rákhalálozásig - hívták fel a figyelmet. Ezzel azt ugyan elérték, hogy március elején a Kossuth téren 10-15 ezer demonstráló támogassa a követeléseiket, de a kormányzatot nem sikerült párbeszédre hívniuk. Takács államtitkár az akciót azzal intézte el, hogy "a Magyar Orvosi Kamara beállt az ellenzéknek kampányolni". A kormány részéről aztán ez a hangütés vált mind meghatározóbbá az év végéhez közeledve. Az államtitkár sorra posztolta a sikerjelentéseit, s fogyatkozó türelemmel reagált, a terepről - a rendelőkből, kórházakból - keltezett beszámolókra, melyek viszont az ellenzék kezében bizonyultak a legélesebb fegyvernek.
Az ágazatban dolgozók számára a választás legfontosabb ígérete ma az lehet, hogy áprilisban ennek vége lesz. Aztán, ha a választás eldőlt valahogy, akkor talán tovább kereshetik a valódi megoldásokat a magyar egészségügy alapvető problémáira.
Az orvosok többsége egyetért azzal, hogy szabályozni kell a magán- és közellátás együttműködését