A 2002-es ősbemutató óta a Parasztopera szinte klasszikussá vált. A benne elhangzó dalok sokak számára ismerősek, már-már slágerekké váltak. Pintér Béla műve ráadásul rétegről rétegre nyílik meg: minél többször találkozunk vele, annál több jelentést hordoz.
Az énekbeszédre épülő dráma alapkérdése ma is érvényes: mi történik velünk, ha az életünk egy hazugságra épül, amely egyszer csak összeomlik?
A múlt elhallgatott bűnei árnyékot vetnek a vágyott boldogságra, a gondosan ápolt látszat pedig darabokra hull. Pintér mindezt olyan iróniával és humorral írja meg, hogy a néző egyszerre nevet és szorong – miközben pontosan tudja, hogy saját esendőségével szembesül.
Szikszai Rémusz érzékenyen nyúl az anyaghoz. Alapvetően nem írja át a darabot, de finom hangsúlyeltolásokkal, apró beavatkozásokkal új rétegeket emel ki. Már az előtérben megjelenő, kézzel hímzett házi áldások és falvédők is ezt a világot készítik elő, akárcsak Zöldi Z. Gergely díszlete. A szépen hangzó, megnyugtató mondatok mögött ott lappang az elhallgatás, a bűn, a fel nem dolgozott múlt. Az áldás könnyen átokká válik – és ez a feszültség előbb-utóbb felszínre tör.
A Darvas Benedek által jegyzett, népzenei ihletésű, mégis sokszínű zene élőben szólal meg, négy muzsikus közreműködésével. A Radnóti Színház színészei látható örömmel vetik bele magukat ebbe a számukra is új feladatba. Többen most énekelnek először színpadon, de a szerepeken keresztül mindannyian magabiztosan oldják meg a kihívást.
A frissen szerződött Katona Péter Dániel és Krisztik Csaba máris otthonosan mozognak a társulatban, ahogy a vendégként fellépő Kádár Kinga (Etelka) és Kaszás Gergő (a református pap) is természetes erővel illeszkednek az előadás világába.
Kováts Adél anyaszerepében megrendítő:
egyre törékenyebb mosollyal szorongatja Svédországba disszidált fia fényképét, amely idővel maga is „beszennyeződik”. László Zsolt apája pedig egyszerre idézi meg egy görög sorstragédia hősét és a hétköznapok kiszolgáltatott emberét, akit a bűn spirálja lassan, de feltartóztathatatlanul ránt magával. Berényi Nóra Julikája még próbál rendet vinni a káoszba, míg Pál András robbanásszerűen belépő, részeg állomásfőnöke gyorsan felismeri, hogyan lehet a helyzetből előnyt kovácsolni.
A Parasztopera ma már Budapesten is több helyen látható: a szerző társulata az Átriumban játssza, a Radnóti Színház előadása pedig új hangsúlyokkal, új színekkel gazdagítja a darabot. Aki még nem látta, akár mindkét változatot is megnézheti – garantáltan nem fogja megunni.
Infó: Darvas Benedek – Pintér Béla: Parasztopera. Radnóti Színház. Rendezte: Szikszai Rémusz
