Attól tartok, nehéz esztendő lesz 2026. Négy évenként mindig különösen kemény, immár tízszer kellett megbirkózni azzal a hajdanán képtelen gondolattal, hogy Magyarország válogatottja mintha ki lenne tiltva a világból.
Vb nekünk megint nuku.
Mindjárt a pótselejtezők is megpróbáltatnak mindannyiunkat. Megtört szívvel követni innen a Bolívia–Suriname-ot, az Új-Kaledónia–Jamaicát, a Szlovákia–Koszovót, a Lengyelország–Albániát, a Wales–Bosznia-Hercegovinát, pláne a Csehország–Írországot… Tényleg nem könnyű. Noha akadnak mindenre elszánt propagandisták, akik szüntelen fejlődésről papolnak – akár a kormányfő a repülőrajtról –, az előző vb-selejtezőcsoportban a világranglista 66. helyezettje, a legutóbbiban a rangsor 62.-je volt túl nagy falat (Albánia 0-1, 0-1, Írország 2-2, 2-3).
A világbajnokság még messze van – számunkra negyven éve nyomasztóan távol –, ám lelkileg már most készülni kell azokra a gyötrelmekre, amelyeket az Algéria–Jordánia, a Curaçao–Elefántcsontpart, a Ghána–Panama, az Irán–Új-Zéland, a Kanada–Katar vagy a Szaúd-Arábia–Zöldfoki-szigetek mérkőzés okoz majd. Nem a meccsek színvonalára, hanem arra gondolok, hányan tűnődnek el idehaza szomorúan, hogy már mindenki ott van, csak bennünket radíroztak ki a globális térképről.
Marad sovány vigasznak az FTC. Az NB I nem játszik a felcsúti, a barcikai, a kisvárdai vagy a hozzájuk süllyedt újpesti kompániával, hiszen játékosainak többsége ismeretlen, az ország nagy részének fogalma sincs, kik alkotják a neve nincs mezőnyt, így aztán néhány száraz humorista azzal büszkélkedik, hogy az átlag nézőszám 4294-re nőtt. (Ha igaz, mert az érdeklődés mértékét is sokszor a nem vicces mulattatók állapítják meg ellenőrizetlenül.)
A bajnokság értékét tükrözi, hogy az európai Konferencialigában – az oda egyszer átsorolt FTC-n kívül – magyar csapat még nem járt, noha Ciprus és Lengyelország 9, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna 5–5, Izrael, Írország, Örményország és Románia 4–4, Bosznia-Hercegovina, Izland, Kazahsztán és Koszovó 3–3, még Gibraltár is 2 szereplést mutathat fel.
Ízelítő az eddigi résztvevők névsorából (ne szégyellje az olvasó, ha zömmel nem tudja, melyik csapat honnan van): AEK Larnaca, Alashkert, Asztana, Ballkani, Borac Banja Luka, Breidablik, Craiova, Čukarički, Drita, Flora Tallinn, Hamrun Spartans, Hapoel Be'er Sheva, Jagellónia Białystok, Klaksvíkar Ítróttarfelag, Kuopion Palloseura, Larne, Lincoln Red Imps, Nordsjælland, NŠ Mura, Petrocub Hîncești, Raków Częstochowa, RFS Riga, Shamrock Rovers, Shkëndija Tetovo, The New Saints, Vaduz, Vikingur Reykjavík, Žalgiris Vilnius, Zorja Luganszk, Zrinjski Mostar.
A Ferencváros most hasít az Európa Ligában, ám extraklasszis futballistája nincs, kiemelkedő legjobbját – a hírek szerint – négy és fél millió euróért adja át egy athéni klubnak. „Mint a szél!” – fűzte hozzá a zöld-fehérek klubelnöke. Na most, négy és fél millió euró nem tétel a nemzetközi futballpiacon, 22 milliós értékkel 500. tud lenni az árfolyamlistán Aaron Wan Bissaka, a West Ham United jobb-bekkje.
Szóval, ha a csapat – eddig soha nem tapasztalt módon – a hatodik helyen áll a ligaszakaszban, egyáltalán nem biztos, hogy négy és fél millióért ki kell árusítani a szűkös magyar készlet ritka kincsét. Amúgy az Európa Liga sem az álmok netovábbja, hiszen az FTC rendre a BL-selejtezőből kerül oda, és az APOEL Nicosia – egy valódi humorista, Szilágyi György bemondásával: nem viccelek – 2010-től négyszer fordult meg már a Bajnokok Ligája csoportkörében, sőt előfordult, hogy a legjobb nyolc közé jutott az első számú európai klubtornán, miután négyesében maga mögött hagyta a Portót, majd kiejtette az Olympique Lyont.
A negyeddöntő a Real Madrid ellen már nem sikerült…
Klubszinten tehát Ciprus is más dimenzióban van. De legalább nem gyötör bennünket a világbajnokságon, mert a selejtezőkön 8 meccsen szerzett 8 pontot; a magyar együttes 6 találkozón gyűjtött ugyanennyit. (Egyik sem ért semmit.)
Mondom, nem csak azért lesz hallatlanul hosszú az amerikai, kanadai, mexikói világbajnokság, mert – 48 válogatott felvonulásával – június 11-től július 19-ig tart...
