Mondhatnánk, fiatalnak lenni jó, de sohasem könnyű. Megnyílik a világ, ami egyszerre kábító és ijesztő... Tudjuk, tudjuk, önmagában ezért nem érdemes foglalkozni egy újabb felnövő nemzedékkel. Nyilván akkor válik valamelyik helyzete hangsúlyossá, ha tágabb társadalmi problémákat vélünk sűrűsödni benne. A Z generáció elveszettség-érzésében a mai világból kicsapódó általános, mindenkit meglegyintő szorongásokat próbáljuk megragadni, értelmezni. Mert egyre világosabb, hogy nem az útkeresés természetes bizonytalanságairól van szó, hanem mélyben zajló, nyomasztó erejű mozgásokról. Új világrend formálódásáról beszélünk, klímaválságról, háború tör ki a civilizáció csaknem évszázados békeszigetén, szilárdnak vélt értékrendek roppannak meg. Fontos tájékozódási pont lehet, hogyan csapódik le mindez az újonnan érkezőkben.
Megfigyelhettünk már valami hasonlót, és nem is olyan régen. Igaz, inkább csak Kelet-Európa szovjet régiójára szabva. Az MTVA nyilvánosan elérhető archívumában időűző régi csemege után kutakodva bukkantam a Kaland az élet című tévéfilmre, amelyet 1989-ben mutattak be. Nem mondom, hogy igazi csemege, de izgalmas volt végignézni. Életérzés-rikkantás, hősei akkori fiatalok. Két haver az érettségi után ellentétes irányba indul, de ugyanoda jutnak. Az izmosodó, törvényes félalvilágba. A könnyű életet hajszoló, balhézást kedvelő Attila esetében ez nem is meglepő. Annál inkább Lacinál, aki pozitív ellenpontjaként vág bele az életbe. Egyetemre megy, előtte sereg, aztán szorgosan tanul. Csak hát kiegészítő keresetre szorul. Egy jobb módú évfolyamtársa taxizást kínál neki, majd beajánlja üzletelő-vállalkozó apjának. Lassan beszippantja ez a világ, már tanácsokat is tud adni, miben rejlik pénz. Közvetítő szolgáltatásokra állnak át, ami az üzletember számára lányok kiközvetítését jelenti. Laci szervezi be és fuvarozza őket. Köztük van ismerőse, Attila szerelme, Adrienn is, aki egy boltban dolgozik, és főnöke erőszakoskodásait kell hárítania (Andorai Péter hátborzongatóan taszító a szerepben). Közben Attila kiszabadul a börtönből (ahova súlyos testi sértés miatt pottyant), és döbbenten szembesül a helyzettel. Lényegében azzal, hogy ebben a világban ő nem lehet ász.
Miért érdekes mindez, az 1980-as évek csikorgó, jólét felé nyújtózkodó világa a benne őrlődő fiatalokkal? Főleg Jeles András A kis Valentinója, Tarr Béla első filmjei vagy Szomjas György és Grunwalsky Ferenc „szociorock” hangulatú munkái után. A Kaland az életnek filmtörténeti szempontból van egy stiláris-szemléleti sajátossága. Először nem világos, miért választottak orosz színészeket a két főszerepre, akik nem ismertek, és nem is nyújtanak rendkívüli teljesítményt. De aztán ahogy belemerül az ember a műbe, és ismeri valamennyire a szovjet-orosz filmeket (nekem volt alkalmam alaposabban foglalkozni velük), egyre inkább úgy érzi, egy szovjetes kompozíciót lát. Egy glasznoszty-filmet a gorbacsovi érából. Annak a felszabadultsága, csapongása, még kicsit szemérmesen kemény fésületlensége lüktet a képsorokon. Ebből kristályosodik majd ki a korszak egyik kultfilmje, A kis Vera is. Eljött az idő, most bármit, bárhogy meg lehet mutatni, lehet leplezni. És egy kis kutakodás után kiderül, hogy a rendező, Szinetár Gábor a moszkvai főiskolán végzett, 1986-ban.
A centrumból érkező külső hatás sajátos hangsúlyokat ad az eredetinek nem nevezhető történetpanelek láncolatának. A Kaland az élet már nem a kilátástalan, fészkelődő pangás világában mozgatja hőseit. Még nyersen ugyan, de egy változó állapot hangulatát közvetíti. Valami átalakulóban van, de ez még nem tudatosodik igazán. A szereplőket mintha továbbra is csak az mozgatná, hogy valahogy el kell evickélni ebben a rendszerben, keresve benne a kiskapukat. Senki sem gondol rendszerváltásra, a hidegháború végére, vagy ha igen, nem hisz benne. A mélyben mégis kezdenek szétfeszülni a keretek. egyre nehezebb a beilleszkedés, valami más irányokba terel. Ami a fiatalok rezgésében erősödik komolyabb jelzéssé. A mából nézve itt a párhuzam. Lehet, hogy a Z generáció „szkepszise” mögött nem kilátástalanság húzódik meg, hanem egy átalakuló világ vágyott, s egyben félelmet keltő kataklizmáinak előérzete.
