Egy új alkotmányban nem az ingát, hanem a „nemzeti kormány” jelzős szerkezet tilalmát kellene kikötni: aki nemzetinek mondja, az egyszersmind le is leplezi magát, hiszen a rivális ezáltal csak kommunista ügynök lehet, amiből értelemszerűen következik a kizárólagos hatalomgyakorlásra törekvés amúgy alaptörvény-ellenes fideszes gyakorlata. Vagyis napjaink puha diktatúrája. Ha az olvasó kételkedne a fentiekben, tegye fel magának a kérdést: el tud-e képzelni a Fidesz-rezsim számára nemzeti ellenfelet a demokratikus ellenzéki változatban. A mai kormánypártok számára csak a szélsőbaloldali oroszbarát Munkáspárt és a (hozzá hasonlóan) szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom elfogadható. Ennyit a centrális erőtérről. Partnerek a szélen. Ahol a Fidesz lényege lakik.
Európában a centrális erőtér inkább centrifugális mozgássá vált, ami előreláthatóan sodorta a szélekre Orbán (jogállamisággal és tiszta kezekkel) összeférhetetlen elmebomlását. De ha legalább magára hallgatott volna: „Ha kiszorulunk a szélére, a végén veszítünk.”
A haddelhadd-vezér
A parlamenti demokráciák váltógazdasága több száz éves, de mindmáig izgalmas rendszer (aminél még nem találtak ki jobbat), ám feltételez néhány alapszabályt. Az egyik az, hogy legitim ellenfelek szerepeljenek benne nemcsak jogi szempontból vagy éppen morálisból (bár ez már keményebb dió), de az ellenfeleknek egymást is legitimnek kell tartaniuk. Ennek a peremfeltételnek a léte szűnt meg Magyarországon 2006-ban. Gyurcsány Ferenc vallomása hiába irányult ennek a „kurva országnak” a megtisztítására a kormányzati ügyeskedésektől és semmittevésektől.
Orbán Viktor annyival (sokkal) rosszabb Gyurcsány Ferencnél, hogy ő maga sem próbálja őszinte, lánglelkű, tiszta szívű beszéddel felrázni az úgynevezett 133 bátor eltunyult, nyílt lenyúlásba és nyegle szövegelésbe bonyolódott politikai közösségét.
Nem teheti meg ugyanis. Még kiszivárogna. Komoly idegi megpróbáltatás. Nem mondhatja el nekik, mert másnap (vagy utána bármikor) a címlapokon szerepelne a vallomás. Drámai bukás. Ugyanabba a folyóba kétszer.Gyurcsány ádáz, 2022 óta a tarkójában lihegő ellenfelei kihasználták az őszödi magas labdát. És ezzel feláldozták Magyarország következő húsz évét. A Fidesz feláldozta Magyarország elmúlt húsz évét. Végtelenül imbecillis szintre juttatta a közügyek tárgyalásának színvonalát, hogy piti hazugságok és otromba átverések sorából építsen tovább egy keresztény köztársaságot a következő évezrednek (keresztények, ezzel van dolgotok).
Mondhatnánk, hogy Orbánék pernyéből építettek várat, és nem állnánk messze az igazságtól. Annyi szerencséjük van, hogy az évtizede büdöskomcsizott, gizdalibernyákozott, szemüvegesbácsizott ellenzékiek (vagy éppen a politikától függetlenek) nem mentek utcára sokan és kitartóan, nem tagadták meg az adófizetést sokan és kitartóan, vagy nem vándoroltak ki mindahányan. Sokan és kitartóan. A nevükben is mondhatom, hogy meglehetősen fáj azért fizetni adót, hogy Mészáros elnyaralja, a Menczer-Kocsis (plusz bármely Szabadon Választott Név) böfögjön tőle bármit a Facebookra, digitális droidok óberkodjanak belőle országszerte, vagy Magyarország renoméját rontsák nemzetközi fórumokon.
Számos lehetőség lett volna 2010 után a konszolidációra, de Orbán úgy döntött, elég a győzelem akár csak orrhosszal. Arról gondoskodott csupán, hogy a kétharmadhoz meglegyen a minimális, de szükséges többség. És a győzelem hívószava, a kampányok üzemanyaga az ellenfél megsemmisítése volt. Ez egyszerre tüzelte a híveiket és szívta el a levegőt a kihívók elől. A haddelhadd-vezér mindig annyi lőszert tárazott be egy-egy kampányban, amennyire éppen szükség volt. Ezzel is feláldozott sok mindent. Irgalmatlan erőforrást égetett el ostoba szövegelésre, ami hiányzik az államháztartásból. Százezreket taszított politikai okból (vagy a közszolgáltatások szétbarmolásával) külhonba, ők is hiányoznak az államháztartásból.
Pörölyök párbeszéde
Ha létezik közvetett bizonyíték arra, hogy a Fidesz nem akarja átadni a hatalmat (nem a választás után nem akarja, hanem előtte: az első nem opció), akkor az azoknak a penetráns pofátlanságoknak a sorozata, amelyeket a kormánypárt megenged magának politizálás örve alatt. Nyilván tudják, hiszen nem buta fiúk-lányok, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Azt tedd a világgal, amit elvársz tőle: alaposan kifordítva (és leegyszerűsítve), de végül is a krisztusi gondolat is idevág. Kívánja mélyen és rettenetesen Orbán Viktor maga, és minden híve, hogy a következő kurzus ugyanazt tegye vele, mint amit ő tett a politikai ellenfeleivel.
Akarja, hogy a leendő kormányfő minden pénteken kérdés nélkül mondja az igét a közrádióban, ha esik, ha fúj, és hogy ezért még külföldre is kövesse a maradék rádiós mikrofonállvány-alakzat?
(Hírérték soha, de a soha nincs a miniszterelnöki mondandókban: ez a propaganda első számú ismérve. Egyúttal közölnénk egy soha vissza nem térő jutalomfelajánlást: aki meghall egy olyan tartalmat bármely pénteken Orbán Viktortól, amit még soha az életben nem hallott [ellenben unásig ismeri azt], annak a kedvenc Népszava-lapszámaimat adom át egy kávé társaságában.) Kívánja mélyen és rettenetesen a jelenlegi hatalom, hogy a következő miniszterelnök brüsszeli útjára tizenkét raklap propagandistát fuvarozzanak közpénzből? Elfoglalt MTVA, ügyészség, megyei lapok (KESMA), ÁSZ, Alkotmánybíróság, Nemzeti Választási Bizottság, Médiahatóság – és még sorolhatnánk: akarja-e ezt a brutális fölényt Orbán Viktor magának 2026 tavaszától? Aligha. Mindent (értsd: mindent) megtesz azért, hogy ezt elkerülje? Biztosan. Hát ennyit a hatalom átadásáról. A rendszerük lényege a többség, amely felhatalmazta őket az országlásra. Ha e csupa jóság és szépség ellenére, amit sikerült összekormányozniuk 16 év alatt, mégis kicsavarja a kezükből a hatalmat (minden osztogatás ellenére) a közbölcsesség, akkor nincs többé többségi toposz. A nemzeti konzultatív falhatalmazás: kuka. Ez a választás tétje, nem a háború. És nem a migráció (nincs élő afgán, marokkói vagy szír, aki „rosszléti” országba vágyna jóléti helyett). És nem is a gender: néhány tízezer meleg emberi jogainak biztosítása kizárólag jót tenne Magyarországgal. Nem a melegek és nem a bevándorlók züllesztették az országot Szőlő utcává, hanem a fehér heterók magyarok, akik inkább keresztények, mint muszlimok.
A következő (vélhetően és remélhetően) Tisza-kormány előtt sok kihívás áll majd, a hatalmasra fúrt költségvetési lyukak betömésétől a megosztottság felszámolásáig, és az értelmes beszédet sem ártana visszaállítani a jogaiba. A miniszterelnök nem vitatkozik, mert az ellenfél fogott ember, Brüsszel ügynöke? Munkaköri leírásba a kötelezettséggel! És aki ilyet mond, a bíróság sújtson le rá minden szigorával, és legalább tizenkét percre tiltsák el a közügyektől, miközben a Hülye Szójárások Minisztériuma hozzon súlyos verdiktet arról, hogy aki ugyanazt elmondja egy napon/héten belül többször, annak disznóálarcban kell töltenie karácsonyt Orwell mester tiszteletére. De a következő kormány legnagyobb próbatétele az lesz, hogy amint hatalmas erőbedobással kitolta a porondról az orbáni böszmeséget, utána ezt a lendületet akassza szögre, mert onnantól más lesz a feladat, és a kampányok buzogányai és pörölyei nem alkalmasak se míves ötvösmunkára, se kormányfői vitára. És a pörölyös ember addigra csak egy rossz álom lesz.
Széllelbéleltek
Orbán szelektív valóságértelmezésében a nemzetállamoké a jövő, és a (békepárti, na igen) patrióták hamarosan elfoglalják a világot. Amikor a cseh elnök hatalomba visszatérését ünnepelte, már két kormányfőről beszélt, aki a Patrióták Európáért EP-frakciót erősíti. De Európában mégis általában 26 szavazatot szokott kapni minden állásfoglalás, csak az Ukrajnát erősítő közös hitelfelvételből maradtak ki hárman (a jobboldali cseh Babiš és a baloldali szlovák Ficó kormányfővel).
De az inga ingását a világon sehol nem kérdőjelezik meg, mert tudják, vége lehet az uralmuknak, és lesz elszámolás.
A lengyel Morawieckit is eltanácsolták korábban, és a hajszállal nyert Nawrocki államfő semmivel sem oroszbarátabb, mint Duda volt. Sok helyen a szélsőjobbnak áll ugyan a zászló jelenleg, és egyszer talán egy európai nagyhatalom is megízleli a populisták országlását (a német és a francia köztársaság, de a brit királyság is közel áll hozzá), de mint az USA példája mutatja, gyomorforgató stílus és őrült káosz jár (a nemcsak a globális klímakrízist és a védőoltások hatását, de az inga természetes ingását is tagadó) szélsőjobboldali keresztényfasizmus nyomában. De a történelemnek soha nincs vége, ahogy a demokratikus fizikának sincs.
