Gyászfeldolgozás építészeti léptékben

Merev eleganciával tekint le Kossuth Lajos alakja Budapesten az Országház oldalában minden arra járóra, arra hivatva, hogy a szabadság, függetlenség szimbóluma legyen a történelmi emlékezet egyik központi helyén. Itt sétált a Contrapose című művészeti projekt részeként Koller Margit képzőművész is az elmúlt bő egy évben, a lengyel Ania Joppal készített fotósorozat elkészítéséhez, kutatva a női reprezentáció egyenlőtlenségét a köztéri szobrokban. A projekt során erősödött fel benne a kérdés, hogyan alakíthatnánk a köztereinkről szőtt párbeszédet úgy, hogy a történelmi nőalakok méltó mértékben képviselhessék magukat, de ezzel együtt (a művész szavaival élve) ne bocsátkozzunk kollektív szobordöntögetésekbe. „Milyennek képzeljük a női jelenlétet a köztéren?” – tette fel a kérdést Koller és szőtte tovább azt az Enyhülés tere című, kedd óta egy kiállítás keretében is látható projektben, amelyben egy valójában az egész társadalmat érintő, de elsősorban a nőket mardosó tragédiára kísérel meg választ adni.

– mutat Keszegh Ágnes kurátor a kiállítás megnyitóján a Contrapose című fotósorozatra és közte a tekintélyes Kossuth szobor alatt és a köztereken jellemző férfialakok között immár gyermekével sétáló Koller képére. Keszegh kiemeli, a kiállítás bármilyen megközelítésből olvasható: a pragmatikus köztéralakítás szándékával vagy az egész életet végigkísérő, a társadalom által szőnyeg alá sepert gyász élményétől fűtött érzelmekkel. A perinatális veszteségbe beletartozik a vetélés, a halvaszületés, sőt a születést követő első hónapban bekövetkező csecsemőhalál is. A tragédia évente becslések szerint több száz családot sújt, mégis a láthatatlan traumák között foglal helyet a közbeszédben, a szülők pedig így magukra hagyva kénytelenek megbirkózni egy olyan típusú gyásszal, amelyről sokan még csak tudomást sem vesznek.

Koller projektje a kortárs költészet, a fotósorozat és a szobrászat eszközeinek ötvözésével nemcsak a trauma összművészeti feldolgozásának terét kísérli meg kialakítani, hanem a széleskörű közösségi párbeszéd elindítását és egy ambiciózus építészeti projektet. Az ISBN+ galéria alagsorában ugyanis helyet foglal a kiállítás interaktív alkotása, a jövőbeni emlékhely központi elemének 1:1-es makettje. „Tapasztalatból is beszélek, mikor azt mondom, a környezet nehezen kezd bármit is a gyász megtartásával, így a koncepció némiképp leveszi a terhet a vállukról” – mondja Koller Margit a plasztikára mutatva, amely alkalmas arra, hogy egy felnőtt ember magzatpózba fekve helyezkedjen el benne – vagyis természetes testtartásunkban, melyet fájdalom esetén veszünk fel. A művészeti projekt részeként a galériában látható a Pi-Hun Architects&Engineers által készített építészeti látványterv is, hiszen a kiállítás nem áll meg ebben a formájában, a tervek szerint köztéri emlékhelyként valósulna meg a jövőben.